Micsoda véletlen: épp csak emlegettem, hogy mostanság megint bele lehet futni kellemes családi mozikba, és tessék, máris itt van egy újabb.
Ezúttal egy egészen más hangvételű film akadt a horgomra, de elöljáróban annyit gyorsan leszögeznék (azon olvasóim kedvéért, akik nem szeretik olvasni a szómenésem), hogy a B mint boldogság egy gyönyörű családi film, amit nem csak a gyerkőcök (elsősorban a kistinik, mert a legfőbb célcsoport a 10-12 évesek) fognak szeretni, de azok a felnőttek is, akik odakucorodnak a kölykök mellé filmezni egyet.
Mert a jó családi fillmhez nem kell sok minden (mégis rengeteg gyenge készül). Egy életszagú alaptörténet, pár szerethető karakter, bájos (és szintén természetesnek ható) dialógusok, némi tanulság és készen is vagyunk.
Ennyi kell csupán egy kis szívmelengetéshez. Semmi több.
Ezúttal Ausztráliából érkezett a meglepetés, és újfent meg kellett állapítanom, hogy mennyire könnyen elvarázsolható vagyok. Ezúttal elég volt két zseniális gyerekszínész a boldogságomhoz, a többi (amúgy szintén remekül sikerült körítés) már csak hab volt a tortán.
Főhősünk a 12 éves Candice Phee (Daisy Axon), akinek mindenkihez van egy jó szava, és akinek állandóan ott bujkál egy mosoly a szája sarkában. Vele ellentétben a családja már nem ennyire pozitív és boldog, ám Candice a kezébe veszi a dolgot: összebarátkozik a suli új (és persze rettentően furcsa) fiújával, hogy aztán ketten együtt túl minden akadályon és univerzumok határán visszabillentsék a saját kis világoukat abba az egyensúlyba, amibe kell.
Barry Jonsberg regényéhez ,a My Life as an Alphabet-hez nem volt szerencsém (eddig), ám azt kell mondjam így látatlanban is, hogy remek alapanyagnak bizonyult. A B mint boldogság pontosan azt adja, amit ígér: másfél órányi boldogságot és mosolyt az arcunkra, a gyerkőcöknek pedig egy kis példaképet, no meg persze pár jól megfogalmazott tanulságot az életről, de nyugi, egyik sem szájbarágós, vagy hat erőltetettnek.
Mit is mondhatnék még?
Tekintve hogy eleve villámszösszenetnek szántam a cikket, nem akarom túlragozni és úgy érzem felesleges is. A B mint boldogság egy kiváló családi mozi, az a fajta, aminél nem is nagyon tudok negatívumokat említeni. Ennek pedig nagyon örülök, mert készülnek még ilyen filmek.
Szólj hozzá! Számít a véleményed és regisztrálnod sem kell!