Emlékeztek még az Amerikai Pite első részének elejére, amikor a jó öreg Finch egy kupica töményet kortyolgatva megosztja bánatát az épp ébredező (és előző este nagyon bulizó) cimbijeivel? Biztos dereng valami, belém valahogy belém ivódott a mondat:
Elegáns késői belépőt terveztem, ám végül elkéstem…. így egyedül maradtam.
Nos az Útvesztő harmadik része is pontosan olyan, mint Paul Finch. A többiek képest aránylag kifinomult, nagyjából egyben van, tisztában van önmagával, s bár a késői belépőt nem tervezte, hanem a körülmények szülték, végül tényleg egyedül maradt.
Biztos sokan emlékeztek még a trilógia első részére. A film alapötlete jó volt, ráadásul relatíve kis pénzből raktak össze egy élvezetes kalandfilmet, a young adult láz közepén. Tuti siker.
Aztán a folytatásra már odaborította két szekér zöldhasút, aminek az áldásos hatása az lett, hogy a Tűzpróba nem tudott mit kezdeni magával. Monumentálisnak kicsi lett, kicsinek meg monumentális, a végeredmény pedig egy katyvasz, aminek nagyon kellett volna a folytatás még 2016-ban hogy összeálljon a kép – és itt csúszott pár hiba a gépezetbe.
A főszereplő Dylan O’Brien súlyos sérülése hónapokra leállította a munkát, majd Scodelario terhessége miatt kellett némi szünet, így végül két éves csúszással érkezett meg a Halálkúra – 2018-ban, amikor már rég elfelejtettük az Éhezők viadalával együtt az összes young adult cuccot. A láz lecsengett.
Pedig a Halálkúra nem lett rossz. Gyorsan felveszi a Tűzpróba végén elejtett fonalat és a kezdetekben lendületesen magával rántja a nézőt. Nagyon a történetbe nem mennék bele (nem is lenne értelme), elsősorban azért, mert nem erőltették meg magukat az írók. Túl sok csavarra ne számítsatok, a sztori erősen kiszámítható.
Viszont a színészi játék még mindig rendben van, és külön dicséret illeti a vizuális részét a mozinak. Egyszerűen jó nézni, az effektek, a operatőri munka mind-mind elsőosztályú. Ez ugyan lelkesítő, sajnos azonban a lendületünk (és nem csak a miénk, nézőké, hanem a filmé is) idővel alábbhagy.
Egyszerűen nem merték rendesen megvágni, mert ebben a záróepizódban nagyon nincsen közel két és félórányi történés, bő 30-40 perccel hosszabb lett a kelleténél, ennyit pedig nem lehet megúszni úgy, hogy ne lankadjon a néző figyelme.
Összességében jobban szórakoztam, mint a második részen, ez pedig azt hiszem egy pofás lezárása a szériának, sajnos azonban nagyon idepasszol a “túl kevés, túl későn” szófordulat, így elsősorban azoknak ajánlom megtekintésre, akik az előző két epizódot már látták és lezárnák a történetet.
A többieknek pedig csak akkor, ha nagyon nagy hiányát érzik egy young adult sztorinak és hajlandóak egy picit visszarepülni 4-5 évvel ezelőttre, amikor ezek a filmek a virágkorukat élték. A magam részéről úgy vagyok vele, hogy akkor szép volt, jó volt, de elég volt.
Szólj hozzá! Számít a véleményed és regisztrálnod sem kell!