Néha bizony jól esik egy kis borzongás, erre pedig egy zsigerekig ható horrorfilmnél nincs jobb recept.
Talán nincs még egy olyan műfaja a filmeknek (a vígjátékokat leszámítva), ahol annyi középszerű és gyenge alkotás jutna egy-egy emlékezetesre, mint a horrorfilmek esetében.
azok most nevezhetőek erre a listára.
most is arra kérlek benneteket, hogy majd az utolsó oldalon, a cikk végére érve, hozzászólásban írjátok meg a ti kedvenceiteket, így együtt pedig össze tudunk rakni egy olyan listát, amiből nagyon sokáig lehet szemezgetni.
Rémálom az Elm utcában (1984)
Huh srácok, tuti, hogy kapok hideget-meleget a cikk miatt, de a horror műfaj az szerintem ilyen. Rengeteg minden meghatározza, hogy valaki épp melyik filmektől csinálja (vagy csinálta) össze magát. Szerintem elsősorban az első élmények számítanak sokat, illetve hát nálam legalábbis így volt.
A Rémálom az Elm utcában az egyik legkorábbi horrorélményem, mai szemmel nézve gyámhivatali közbelépés szintű módon fiatalon láttam, nem akarok hazudni, de ide a rozsdás bökőt, hogy még egy számjegyű volt az életkorom. Ennélfogva meglehetősen erős hatással volt rám, és akkor még finoman fogalmazok.
Azóta persze eltelt minimum 25 év, szóval ma már azért nem azzal a szemmel nézek rá, ám még mindig az egyik, ha nem a legjobb horrornak tartom.
Nem, nem a technikai megvalósítása miatt, noha sok belekötnivalóm most sincs.
Wes Craven klasszikusa egészen más miatt zseniális (legalábbis szerintem).
Az alapötlete az, ami igazán naggyá teszi.
Amíg ébren vagy, nem eshet bajod. Amíg kibírod, addig biztonságban vagy. Ám ha elalszol… akkor odaát Freddy vár rád. És odaát ő az úr.
Főcím, stáblista, jó éjszakát, szép álmokat. Hát melyik kistini tud ezután akár egy szemhunyásnyit is aludni? Én nem, az biztos.
Parafaktor: 9/10. Itt szoktam rá a koffeinre, csak aludni ne kelljen.
Az egyik kedvencemmel kezdtem, a többivel folytatom. Tarts velem a második oldalon is!
Ez még korántsem a vége, vár a 2. oldal, kattints a következő oldal gombra a folytatáshoz!
Ezt akár én is írhattam volna a Rémálomról, bár lehet, hogy én már voltam 10 éves is. 😀 Imádom az többi részt is, a második a legkomorabb, a 3-4-5 akár egy külön trilógia is lehetne, a 6. kicsit erőltetett és Robert Englund eléggé tújátssza a figurát, de ettől inkább vicces, mint rossz, a hetediknek pedig az ötlete fogott meg inkább, mint a film összességében.Freddy Krueger az egyik legnagyobb arc a horrorfilmek világában, a mai napig tartok maratonokat és a telefonomon is Ő a háttér, de valahogy tőle nem féltem soha, még gyerekfejjel sem. És nem azért, mert nem vagyok rá… Tovább is van (hozzászólás lenyitása) >>>