Zöld íjász (2012- ) 4. évad – kritika

Értem én, hogy ennyi Marvel- és DC alkotás mellett egy szuperhős-sorozatban már nem lehet sok újat mutatni, de mégis, hogy kerül bele egy varázslónak titulált Sith lovag? A Zöld íjász (Arrow) továbbra is szórakoztató lehetne a maga nemében, ám pár rész után csak azért folytattam a nézését, hogy a befektetett idő ne tűnjön teljesen értelmetlennek. Hátha mégiscsak lesz belőle valami…




A történeti szál nagyon erőltetett, a karakterek pedig egyre csak bizonygatják, hogy valójában senki sem változik, aztán nem is változnak. Legalábbis annyira nem, hogy bármiféle reményt keltsenek a nézőben eziránt. Ahogy haladt a történet, úgy lettem egyre jobban Fluimucil Ábel-szindrómás és tettem fel a kérdést egyre gyakrabban: de miért?

Miért nincs egyetlen fogoly számára sem mosdó? Miért kell feléleszteni halott karaktereket a legkifacsartabb módokon, ha azok úgysem szerepelnek később? Miért kellett a sorozatot a Villámmal összefésülni és biztosítani bennünket a Kölcsönös Barátsági Szerződésről, ha utána akkor sem hívják segítségül, ha az megoldást jelentene számukra? Miért találnak ki egy-egy epizód erejéig újabbnál újabb metahumánokat, ha azok úgysem szerepelnek tovább? Ezekre a titkokra a sorozat végére sem derül fény.

Annyira szánalmas, hogy a jó és a rossz az első részekben csak azért nem végez egymással, mert még hátra van húsz epizód és azt ki kell tölteni valamivel. De legalább lenne céljuk vele! Mert ha Clint Eastwood életben hagyott valakit, akkor legalább tudtuk, hogy miért. A Zöld íjász készítői paródiát csinálnak saját sorozatukból.

A legnagyobb csalódás a sorozat szappanoperai elemekkel való tarkítása. A „szeretjük egymást, de azért legyünk csak barátok” történetet már kiskoromban meggyűlöltették velem. És ezen mindkét fél indulatok nélkül túlteszi magát. Na jó, egy kicsi zavar támad, de életem szerelmének elvesztését ne olyan szinten éljük már át, mint egy nyolcéves!

És végül, nem beszélve a többi apró, idegesítő baklövésről, ki a fenét érdekel, ha egy pánikban levő tömegből valaki felugrik egy autó tetejére?

Ki az, aki megállna, hogy csöndben végighallgassa? Ezen a ponton téptem ki az összes hajszálamat. És az évszázad beszédét még a helyi TV is közvetíteni tudta, miután ott várták a pánikba esett tömeg közepén, hogy egy idióta majd csak feláll a kocsi tetejére, hogy lenyugtassa az egész várost. És le is nyugtatta! Minden pszichológus vegyen példát erről! Vetítsék le a kormányoknak, mert mindenki le fog nyugodni és rájuk fognak szavazni.


Kedves Fluimucil Ábel! Repülj oda, kérlek, és tedd fel nekik ezt a pár kérdést!

Értékelés:

[fb_button]

Szólj hozzá! Számít a véleményed és regisztrálnod sem kell!

avatar

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .