Watch Dogs 2 – teszt




Szerencsére nem volt olyan régen 2014, hogy ne emlékeznénk mi, játékosok kristálytisztán a pillanatra, amikor végre megjelent a régóta várt és vágyott Watch Dogs. A játék, amitől a TPS világ megújulását vártuk titkon, aminek az E3-as trailerét (baleset az esőben) számtalanszor végignéztem, azt mormolva magamban, hogy te jó ég… ilyen nincs. Ez nem lehet igaz.

Azóta persze már jól tudjuk, hogy ilyen valóban nincs és tényleg nem volt igaz, és talán ez a csínytevése volt a leginkább fájó az Ubisoftnak. Itt tört el valami, mert itt olyan szintű marketing kamuzás ment, ami után nagyon nehéz bármit is elhinni nekik. Ezt azonban ők is érezték és érzik, mert talán egy kicsit kevesebb a downgrade az utóbbi időszakban, no és lássuk be, a Watch Dogs 2-höz is egy kicsit másképpen álltak hozzá. Dobták a búskomor, sötét hangulatot és a jelen kor “gyermekeinek” készítettek egy játékot, nagyon nagy kár, hogy szemmel láthatóan még mindig csak a bevétel körül forog minden és a folytatás is annyira felszínes lett, hogy társadalomkritika ide, görbe tükör oda, nem tud magával rántani az élmény, bármennyire is próbáljuk.

Gyorsan szögezzük is le az elején, hisz van, aki nem szereti hosszasan olvasni a szócséplést: a Watch Dogs 2 az elődjénél jobban sikerült próbálkozás, viszont igazán jónak így sem mondható. Álljon ez egymondatos konklúzió gyanánt, a miérteket pedig kifejtem.

Főhőseink ezúttal meg sem közelítik Aiden Pearce borússágát, lévén lázadó fiatalok állnak a középpontban: Josh, Wrench, Sitara és Horatio melléjük csatlakozik be Marcus Holloway, hogy együtt hackerkedjék át magukat a huszonegyedik század gonosz vállalatain, kezdeményezésein, képmutatásán, alakulatuk neve a jól csengő DedSec.

Legfőbb céljuk – célunk pedig az lesz, hogy a csúnya rossz Dušan Nemic által irányított Blume céget eltöröljük a Föld színéről. Erre persze remek okunk is van: a vállalat a ctOS 2.0 segítségével megfigyel és befolyásol mindenkit, aki csak él és mozog, a srácok ezt pedig már nagyon unják. Kidobnak hát egy új appot, ami a felhasználók mobilját használja: minél több az user, annál jobbak vagyunk. Hogy meggyőzzük a népet, meg kell mutatnunk, hogy érdemes odafigyelni ránk, erre pedig a legjobb módszer, ha eszement akciókat hajtunk végre a rendszer ellen. Isten hozott a Watch Dogs 2-ben!

Aránylag változatos és elmés küldetések sokasága vár ránk, ami pedig hab a tortán, hogy legtöbbjük egy kikacsintós társadalmi fricska, ami az elmúlt időszak egy-egy nagyobb eseményére mutat görbe tükröt. Megkapja a magáét a Facebook, a Google, a Szcientológia, megleckéztetjük a szívgyógyszer árát hirtelen megemelő pacákot és így tovább, és így tovább.

A probléma ezzel csupán az, hogy a küldetések nem épülnek egymásra, a témákat csak felszínesen érintjük (hiszen minél nagyobb réteget kell megszólítani) és végül, de nem utolsósorban, hogy a küldetések végrehajtása nagyon hamar unalomba fullad. A hackerkedés még mindig pofonegyszerű, a kihívás pedig abból áll, hogy a legtöbbször elkerüljük a lövöldözést, hisz főhősünk nem nagyon bírja a golyózáport.

Az, hogy a szereplőkkel, küldetésekkel és magával az atmoszférával mennyire sikerült megragadni a jelen kor fiatalságát, messze a Watch Dogs 2 legnagyobb erénye. Minden más összetevőt górcső alá véve azonban már kevésbé lehetünk elégedettek. A lopakodás csak ideig-óráig élvezetes (de mindvégig szükséges), a közelharc lassú és emiatt idegesítő (sokszor elhalálozunk majd), az AI buta, és sajnos a kocsikázásról sem tudok túl sok pozitívumot elmondani. Az autók fizikája rengeteg kívánnivalót hagy maga után, az autós üldözések pedig sokkal inkább idegesítőek mint viccesek. Sajnálatos továbbá, hogy túl sok meglepetéssel nem szolgál a játék felszínes története: menet közben már tudni fogjuk, hogy mi vár ránk a végén.

A grafikára, és úgy általában a kidolgozottságra nem lehet panaszunk. Nem ez a világ legszebb játéka, de hozza az elvárt szintet, helyenként túl is lépi, összességében szépnek mondanám, de nem felejthetetlennek. Ez pedig a játék egészére is igaz: el lehet vele lenni, főleg az első pár órában tud nagyon szórakoztató lenni, de aztán egyre inkább feltűnnek a hibák, a felületesség, a leegyszerűsített játékmenet.



Összességében azonban jobban sikerült, mint az előd: kevésbé görcsös (néhol talán túlságosan is laza), pörgősebb, élvezetesebb, de még így sem tudja megközelíteni semmilyen (!) téren a GTA 5-öt, amivel nincs baj, csak az egy két éves játék (PC). Az viszont mindenképpen az Ubisoft dicséretére váljon, hogy ezúttal nem tuszkoltak le a torkunkon egy hazugságot, nem döngölt a földbe minket a marketinggépezet, csak szép “csendben” megékezett a Watch Dogs 2 és épp ilyen szép csendben el is tűnik majd az emlékezetünkből. (6/10)
[fb_button]

1
Szólj hozzá! Számít a véleményed és regisztrálnod sem kell!

avatar
1 Comment threads
0 Thread replies
0 Followers
 
Most reacted comment
Hottest comment thread
1 Comment authors
Inquisitor Recent comment authors

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Inquisitor
Vendég
Inquisitor

Üdv, még nem próbáltam, de az első részt kijátszottam X360-on DLC-stől, mindenestől, és bár tényleg mindenhol azt olvasom, hogy így nem volt jó, úgy nem volt kóser, hát nekem nagyon bejött, és főleg a hangulata (ami nagyjából mindenki szerint pocsék), szóval én valami csodabogár vagyok 🙂 Ez a hangulati dolog érdekes amúgy, mivel például a Dishonored-t is végig vittem, jó volt, de annak meg pont a hangulata nem jött be (vagy inkább át, pedig aztán darkos volt az is, ha lehet így mondani) bár nem lehet egy lapon említeni a 2 gammát, mert totálisan más a témájuk, a helyszínek stb.… Tovább is van (hozzászólás lenyitása) >>>