The Walking Dead – 8. évad 1. rész – kritika

Ha október, akkor Walking Dead. Immáron századszorra is. Eljött a várva várt 100. epizód, amit már sokszor beharangozott a stáb is, hogy ütni fog. A felemás hetedik évad után most már mindenki örülne, ha potyognának a karakterek és ropognának a puskacsövek.

Az előző évadban felpolcoltak nekünk rengeteg konfliktust, karakterfejlődést és sok sok olyan történést, melyek mind egy nagy háború alapjául szolgálhatnak.  A nyolcadik évad pedig nagy valószínűséggel ezt a háborút fogja megadni nekünk. Nézzük tehát merre kóborol a sorozat az első etapban.

Mindenki a harcra készül, Rick inkább már a békés jövőben mereng. Alexandria, a Királyság és Hilltop gőzerővel rendezkedik, hogy végérvényesen pontot tegyenek a Megváltók elleni harcra. Ehhez persze rengeteg ember, fegyver és egy zombihorda is szükséges. Míg Rick, Maggie és Ezekiel motiválja a harcosokat, addig Darylék egy kitervelt útvonalon csalnak oda egy hordát Negan főhadiszállásához. Ezzel egyidőben pedig Rickék is nekiindulnak Negan-hez, hogy “tárgyaljanak”, bár inkább ólommal szeretnének mintsem szavakkal.

Sejthettük, hogy Gregory pedig nem Rickék mellett marad, hisz ő is felbukkan a nagy találkozás során, mikor a felek felállnak egymással szemben.

A harc pedig természetesen nem maradhatott el.

A Walking Dead-ben mostanában egyre többet alkalmaznak flashbacket vagy épp flashforwardot – azaz időbeni előreugrást – ezáltal egy kerekebb egészt adva az adott epizódhoz. Ebben pedig Rick nagy szerepet kapott. Az elég érdekesen kezdődő epizód során egy szakállas, bottal járkáló, ám boldog családapa felkel az ágyából, hogy mindennapi teendőit csinálja. Erre vágyik Rick. A meggyötört seriff csak egy valamit szeretne: békét. A rengeteg veszteséget és gyötrelmet átélt Rick számára csak a holnap reménye maradt és a revans, melyet mindenképp végre akar hajtani. Elege van a gyászból és a küzdelmekből, így most mindent beleadva egy utolsó harcot vív Negan és talán saját maga ellen is. Gabriel azonban rá is világítja Ricket, hogy ez nem csak róla szól. Mindenki veszített már el valakit, valamit. Az egyetlen ami maradt a remény.

Ha már remény, Gregory-nak nem sok maradt. A zsémbes talpnyaló öregember ugyanis magára maradt egy kocsival és egy zombihordával. Nála talán csak Gabriel járt rosszabbul, aki pont hogy Gregorynak akart segíteni, ám helyette Negan társaságát kell élveznie, ráadásul bezárva. Rick sem tudta azonban elintézni Negant, bármennyire is akarta – bár azért lett volna rá rengeteg lehetősége, hiszen szinte egy céltábla volt a feje, mikor a beszélgetést folytatták… de nézzük el, hogy Rick megadta az esélyt.

Sok zombi, sok robbanás, de kevés meglepetés.

A horda tehát ellepte a főhadiszállást, csapdába ejtve ezzel Negant és Gabrielt. Rickék pedig eltűntek a helyszínről, reménykedve abban, hogy a Megváltók kipurcannak. Eseménydús epizódon vagyunk túl tehát, mely nem volt hibátlan, de nagyon csillapította már a szomjunkat.

A háború tényleg elkezdődött, csak tartson sokáig. Remélem megmarad ez a színvonal az egész évad során és sokkal üdítőbb lesz, mint a hetedik szezon.

[fb_button]