Végtelen útvesztő 2. – Bajnokok csatája (2021) – kritika

Oké, mentségemre szóljon, hogy én azért tényleg sok mindent megnézek és hát a két év az két év, azóta több száz filmen túl vagyok, talán nem akkora csoda, hogy elsőre nem ugrott be, hogy a Végtelen útvesztőhöz persze volt szerencsém.

Felidézve viszont egyáltalán nem volt az rossz mozi – na persze szigorúan a saját ligájának jelöltjeihez viszonyítva.

Amolyan Fűrész utánzat tiniknek (zömében tinikkel), és bár nem lett a legemlékezetesebb alkotás, halvány emlékeim szerint egész jól szórakoztam rajta.

No nyilván nem úgy, mint a Fűrész első részén, de egész jól.

Hogy volt-e ebben a sztoriban annyi, hogy kerekítsenek belőle egy második részt?

Nyilván nem, de a Fűrészben sem, aztán épp a kilencedik rész érkezett idén májusban, szóval ez igazándiból nem nyom a latban sokat, az azonban igen, hogy a 9 milliós büdzsére a Végtelen útvesztő termelt 155 millió bevételt, ez a szorzó pedig még egy tippmix szelvénynek is a dicséretére válna, szóval ezt egyszerűen nem lehetett nem folytatni.

Így hát folytatták. Visszatért Adam Robitel rendező, és visszatért Zoey (Taylor Russell) és Ben (Logan Miller) is az első részből, mert hát hiába is próbálnak meg (épp bizakodóan, vagy az utolsó falevéltől is összerezzenve) normális életet élni, a játék újraindul, de ezúttal egy szinttel feljebb, mert hát

ez itt a bajnokok csatája, a leglogikusabb másodikrész ötlet, amit egy hasonszőrű produkciónál el lehet lőni ugye

Engedjük össze ezúttal a legjobbakat, mert akkor még ádázabb csata lesz az életért.

Innentől pedig megy a maga útján a jól bevált recept, a csapdák (vagy hát, ha úgy jobban tetszik: a helyszínek) ezúttal is ötletesek (és teljességgel hihetetlenül lehetetlenek, de ezzel mégis ki foglalkozik), szóval… a dolog működik, egy picit persze kevésbé, mint elsőre, de akinek az nagyon tetszett, annak ez is bejön majd.

A zárásért amúgy kár, nagyon nem kellett volna az a plusz egy csavar, de hát ez van, igazán nem lehet ezért sem haragudni, mert ez még mindig egy tini-Fűrész cucc, s mint ilyen, úgysem lehet… igényes. Szórakoztató azonban igen, és ebből a szempontból a második rész is megállja a helyét.