Vadon (2014) – kritika

Cheryl Strayed (Reese Witherspoon) huszonéves korára elérte azt, amit más nagyjából 50 felé szokott. Édesanyja korai halála után a kábítószer és gátlástalan szexualitás bugyrába zuhant. Testvére hiába igyekezett, nem tudott sokat tenni érte. Hamarosan kiégve, elváltan állt a nagy kérdőjellel fejében: merre tovább?

Van Amerika mélyén egy vándorút, mint nálunk az El Camino. Elveszett lelkek, kiégett és gondokkal teli emberek magányos vezeklése ez.

Egy három hónapos túra a semmi közepén, erdőkön és mezőkön keresztül, magas hegyeken át vezet a megbékélés irányába.




Ezen ment végig a fiatal lány is, valamikor a 90-es években.

Milyen érzés teljesen magadra utalva, hátadon 50 kg-os zsákkal, önszántadból haladni láthatatlan célod felé? Milyen érzés szembesülni saját belső démonaiddal úgy, hogy nincs melletted senki, aki megóvna tőlük? Milyen érzés mindent feladni, hogy újrakezdhess? Erről mesél a Vadon (Wild) bő két órája.

Jean-Marc Vallé (Mielőtt meghaltam) rendezésében, Cheryl Strayed saját maga megírta forgatókönyvével készült el a történet filmváltozata. Attól kiváló, hogy kendőzetlenül látjuk egy nő embert próbáló küzdelmét elhatározásának ösvényein. Reese Witherspoon az épp kissé hanyatló karrierjének megváltásaként érkező szerepben brillírozik. Smink nélkül, maga is több száz kilométert legyalogolva alakítja a vívódó nőt. Belső harcával vetekszik fizikuma ellenállása a nem hétköznapi megpróbáltatásokkal szemben. Nem kell az Út a vadonba totálisan destruktív világára gondolnunk, amiben a néhai Chris McCandless óriási, felelőtlen baklövésének tragédiáját kellett átélnünk, de így is akad bőven kőkemény jelenet. Kiszolgáltatottan állni gátlástalan vadászokkal szemben, vagy egy kisebb méretű bakancs okozta sebek fájdalmának elviselése is könnyeket csalhat az ember szemébe.

A film drámája mégis a múlt fel nem dolgozása és a vezeklés. Egy mindent félresöprő élet sárba taposott nyomait látjuk, lassan felidézve a bejátszásokban. Idővel azon morfondírozunk, mi lehetett nehezebb? Szembe nézni a kietlen tájjal, a távolsággal, vagy elmerülni saját gondolataink éjsötét mocsarában? Cheryl vándorútja ugyanis egyfajta feloldozás, vezeklés és megtérés egyesített története. Kicsit hasonlít ebben a Vándorút című, hasonlóan erős mozihoz melyben a veterán Martin Sheen és fia, Emilio Estevez brillírozik.

Azonban az élet legnagyobb fájdalmaira is jut idővel gyógyír.

Elég pár kedves szó, egy kitűzött cél elérése vagy csupán a belátása annak, nem vagyunk mindenhatóak és akad, mit el kell tudnunk engedni.


A Vadon már nem mostani film, de biztos van, aki még nem ismeri. Bátran üljünk le hát hozzá! Ki tudja, talán magunkban is felismerjük, merre tartott ezidáig utunk, és végül még az is megtörténhet, hogy vásárolunk egy túracipőt, és elindulunk a helyes irányt meglelni…

Értékelés:

[fb_button]

Szólj hozzá! Számít a véleményed és regisztrálnod sem kell!

avatar

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .