Nem is tudom mit mondhatnék erről a filmről? Talán, ha össze kellene foglalnom pár szóban, akkor azt mondanám, hogy nem erre számítottam. A spoilerezést elkerülendő, elég, ha annyit mondok, az Utazók című film nem azt adja vissza a kedves mozi nézőknek, amit a trailer alapján várnak.
Rosszabb esetekben a trailer lelövi az összes jó – vagy, ha nem akarunk ilyen felszínesen fogalmazni – látványos/vicces jelenetet, az adott mű műfajához igazodva. Itt azonban teljesen más a helyzet. Itt a trailer a film alaphelyzetét torzítja el, mely azt eredményezi, hogy nagyon sokan arra számítottak – köztük én is -, hogy két embernek kell szembeszállnia valamilyen fenyegetéssel, miközben esik szét körülöttük egy űrhajó, természetesen a legmájkülbéjesebb módon.
És igen, ez is benne van a filmben…az utolsó háromnegyed órában, DE! és ez a legfontosabb: ami engem igazán megfogott, az a film első 30-40 perce volt. Olyan mély drámát mutat be, amibe, ha csak egy kicsit is beleéljük magunkat és átgondoljuk, hogy mit érezhet a főszereplő (Chris Pratt), akkor valószínűleg teljesen azonosulni tudunk a helyzettel.
Utazók? Nem is akcióhősök?
A sztori igazából nagyon egyszerű, nem kell túl sok dologra gondolni. A jövőben embereknek lehetősége nyílik arra, hogy új bolygóra utazzanak, ahol új életet kezdhetnek, ennek azonban az a hátránya, hogy 120 évig lefagyasztva, kiro-álomban utaznak az űrben. Az űrhajó a legmodernebb és legmegbízhatóbb típusok közé tartozik, ám mit ad Isten, pont most találkozik egy meteorrajjal, amiből kifolyólag meghibásodik a központi vezérlőegység, aminek következtében a hibernáló rendszer is hasonló sorsra jut.
A két főszereplőnek, Chris Prattnek és Jennifer Lawrence-nek pedig az a célja, hogy megmentsék az űrhajót, ezzel együtt magukat és kb. 5000 hibernált útitársukat a pusztulástól.
A színészi játék kifogásolhatatlan véleményem szerint. Chris Pratt-et nem láthattuk még ilyen, szinte semmilyen humort nem igénylő szerepben és el kell mondanom, ez is jól áll neki. A már említett első kb. 40 perc az ő drámája körül forog, és ha nem lett volna ilyen magabiztosan eljátszva a szerepe, akkor nem is lehetett volna átérezni a későbbi tettei mögött meghúzódó kétségbeesést. Jennifer Lawrenceről továbbra is elmondható, hogy remekül tud sírni, ahogy azt már korábbi filmjeiben is látni lehetett, de emellett továbbra is hozza a tőle megszokott színvonalat (most nem a legutóbbi X-men filmekben nyújtott színvonalra gondoltam).
A filmben van természetesen romantikus szál is, de ez átlagosra sikeredett, viszont pont elég volt ahhoz, hogy egy kis humort csempésszenek a filmbe, valamint, hogy kissé jobban átérezhetőbb legyen a női főszereplő drámája a film közepén.
A történet vége felé vannak kicsit elborultabb dolgok, melyek következtében néha a fejemet tudtam volna fogni, valamint több lyukat, valamint hibát is véltem felfedezni a storylineban. Ennek ellenére én mégis úgy gondolom, hogy a látvány, valamint az a mély dráma, ami a film elejét jellemzi, bőven elégséges ahhoz, hogy kárpótoljon a későbbi bakikért és, hogy elégedetten álljunk fel a moziszékből.
-H.M.-
[fb_button]
“több lyukat, valamint hibát is véltem felfedezni a storylineban” — konkrétan…?
Én ott zökkkentem ki, amikor egy pillanatnyi áramszünet miatt megállt az űrhajó forgása és emiatt megszűnt a mesterséges gravitáció, aztán visszajött az áram és újból forogni kezdett.
(Ez a forgással előállított gravitáció eleve nem volt túlságosan átgondolva, a súlytalanság jelenetek sem, de kicsit megbocsátom, mert a filmnek nem ez a lényege. De azért odafigyelhettek volna.)
1. Egy kis fizika, nem fontos, csak eszembe jutott: az űrhajó méretei alapján ahhoz, hogy az utazók a külső, “csavart” lakómodulokban 1g körüli gravitációval egyenértékű centrifugális erőt érezzenek, kb kétpercenként egy teljes fordulatra van szükség. Ez sokkal lassúbb, mint amit a filmben láthattunk, de az egyensúlyrendszer számára még mindig nagyon gyors: meg lehet szokni, de legalábbis eleinte szédülés érzést okozhat. 2. Attól, hogy az űrruhában kimegy az űrhajóból, még nem szűnik meg a centrifugális erővel szimulált gravitáció. Amikor lelép a peremről, pont ugyanolyan hirtelen kell zuhannia (vagyis a tehetetlenségi erő pont ugyanolyan sebesen repítette volna el), mintha a földön lépne… Tovább is van (hozzászólás lenyitása) >>>
Ahogy olvasom sok fizikus nézte ezt a filmet, mivel én nem vagyok az, és nem is ezt kerestem a filmben, úgy gondolom egy teljesen korrekt romantikus filmet kap az ember… a megvalósítás pedig nagyon is szépen volt kivitelezve 🙂
Jóval popcornabb mozi, mint a trailer alapján várná az ember. Script oldalról teljesen tipikus, első negyed felvetezés Prattel, egyenletes alakítás, nem lett túl drámai sem, a dilemmáját sem vették túl komolyan az ébresztésről, egy nagyon dramatikus arcot vágott mielőtt belefogott. A második negyedben jön a tipikus ismerkedés/romantika. Majd a felénél a várható konfliktus, hozzáteszem elég blőd módon, érezhető volt, hogy az android lesz a bukta annak ellenére, hogy utasítást kapott, ami egy gép általában megtart. De ne is menjünk jobban bele, mert Sheen robotja ott is bukfenc, hogy míg mindenki alszik, ő poharakat törölget, miszerint ez nem feszélyezi az embereket,… Tovább is van (hozzászólás lenyitása) >>>
Ütős, nekem tetszett. A technikai hibákat nem is vettem volna észre, ha nem mondjátok. De egy logikai akadt benne, ami kikerülhető lett volna (szinte felesleges volt a filmben), és az egész film alapját borítja fel, ha valaki észreveszi:
spoiler START
– Retúr jegyet vett, azaz visszfelé is utazna 120 évig, nyilván hibernálva
– Semmi nincs a hajón, amivel mehetne újra aludni, de a bolygón sem lesz semmi (azonnal), amivel 1 év után visszaindulhatna.
spoiler END
Nekem tetszett…jó a sztori,jó a látványvilág,elgondolkodtató,milyen élet lehet,amit ők vettek maguknak egy új bolygón…
Nekem a végén lett kis hiányérzetem, lehet, h azért mert nőből vagyok. Ha ők leéltek egy életet együtt, nem lett gyerekük? Ha meg mégis, én örültem volna, ha a végén bevágnak róla pár másodpercet, h ők a hajón születek…