Tűnj el! (2017) – kritika

Aránylag ritkán fordul elő az, amikor a semmiből érkezik valami – akár a tévébe, akár a mozikba – és az atombombaként robban és letarolja a népet. Ilyen volt anno az Ideglelés, vagy épp a Parajelenségek, netán a Saw és ilyen a Tűnj el! is.




Nem csupán a horror-thriller vonal a közös szál a felsorolt filmek közt, hanem még valami: éles szemű olvasóink bizonyára már rég rájöttek, bizony, ez a költségvetés. Ezek a filmek ugyanis elsősorban azt bizonyították (és bizonyítják), hogy egyáltalán nincs szükség dollár százmilliókra ahhoz, hogy valami emlékezetes kerüljön az asztalra.

A Fűrész alig egy millióból készült, de ez még aránylag nagy pénzszórásnak is tűnhet, ha a Paranormal Activity 15 ezer (!) dolcsijához hasonlítjuk. Cakk-pakk a Get out-ra se költöttek, csak alig 5 milliót – ez ugyan valamivel több, de még mindig szinte jelentéktelen büdzsé.

Persze első filmnek épp megfelelő, Jordan Peele szárnypróbálgatása pedig igencsak jól sikerült, úgyhogy legközelebb már több pénzzel gazdálkodhat. Annak ellenére ugyanis, hogy Peele elsősorban a komédia világában mozog (Key and Peele, Macskaland), fogta magát, és bemutatkozásképpen összerakta az elmúlt évek egyik legjobb thrillerét. Így megy ez.

No persze jól jöttek az eddigi tapasztalatok, de még milyen jól. A Tűnj el! egyik legfontosabb összetevője ugyanis pont az a humor, amit Peele-től elvárna az ember, ez a fajta kontraszt, kiengedés, levegővétel nagyon kell, hisz ettől érezzük majd igazán a súlyát annak, ami utána következik.

Chris (Daniel Kaluuya) egy sikeres fotós, aki átesik azon, ami minden fiú/férfi rémálma: először találkozik kedvese családjával.

A fiú fekete, a lány fehér, de Chris nem is emiatt aggódik – legalábbis eleinte nem. Úgy tűnik ugyanis, hogy egy tökéletes idillbe csöppen, ahol a liberalizmus az eget nyaldossa, ahol minden rózsaszín, és épp emiatt minden egy picit szürreális.

Aztán ahogy telik-múlik az idő és fedez fel furcsábbnál furcsább dolgokat, úgy lesz a picit szürreálisból igazi agyrém – de ezt már meghagyom nektek, mert sajnos, nem sajnos, a történetről képtelenség spoilerek nélkül érdemben nyilatkozni, lelőni pedig tényleg nem érdemes.

Elég, ha annyit tudtok, hogy egy remekül felépített pszichothrillert fogtok látni, amiben a szatirikus humor remek elegyet alkot a jelenkori amerikai társadalom kritikájával – s bár ha nagyon figyelünk, akkor össze lehet rakni a képet, bőven tartogat meglepetéseket a film

(azt azonban hozzá kell tennem, hogy őrületes, Hatodik érzék szerű csavarra azért ne számítsatok, nem ebben rejlik a Get out ereje).

Feszes, pörgős bő másfél óra, üresjáratok nélkül, és hogy őszinte legyek kutakodok a pár órás élményben, hogy mibe is köthetnék bele, de semmi sem jut eszembe. Ha úgy érzed, hogy néznél egy jó thrillert, ami egyszerre szórakoztat és szögez a székbe, akkor a Tűnj el! egy remek választás.



Irány a mozi, mert ilyen minőségű alkotással sajnos nem hoz össze a sors minket minden héten. Én pedig kíváncsian várom Peele következő filmjét, és remélem, hogy ez csak egy csodálatos karrier első állomása volt.

Értékelés:

[fb_button]

1
Szólj hozzá! Számít a véleményed és regisztrálnod sem kell!

avatar
1 Comment threads
0 Thread replies
0 Followers
 
Most reacted comment
Hottest comment thread
0 Comment authors
Recent comment authors

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Anonim
Vendég
Anonim

Tényleg nagyon jó film. Még nekem is tetszett, pedig nem vagyok horror rajongó.