Tolkien (2019) – kritika

User Rating: 7

Tulajdonképpen csak idő kérdés volt, hogy végre-valahára elkészüljön egy Tolkien életrajzi film.




Hisz ha valaki akkora hatású író, mint amilyen J. R. R. Tolkien volt, akkor annak a kalandos története előbb-utóbb nagyvászonra kívánkozik. Szerencsére a világ még mindig teli van a rajongóival, s noha a film nem okozott csalódást, azt mindenképpen le kell szögeznem még elöljáróban, hogy nem szabad és nem is érdemes azt a fajta kalandot keresni az író történetében, mint amit az ő tollából származó művektől kaptunk.

Szóval ha esetleg valamiféle eposzi nagy kalandot várnánk, akkor gyorsan felejtsük el: Tolkien élete közelről sem volt játék és mese. Dome Karukoski és csapata szerencsére jó döntést hozott amikor úgy határoztak, hogy alapokat mutatják be nekünk és nem próbálják meg egy mozifilm keretében átadni egy egész élet történetét, hanem kimondottan az izgalmas fiatal évekre koncentrálnak.

Ehhez sikerült megnyerni Nicholas Houltot, aki a Skins óta óriási kedvencem és számtalanszor bizonyította, hogy igencsak erős színészi vénával rendelkezik – nos örömmel mondhatom, hogy most sem okozott csalódást.

Miután gyermekként kitelepítik őket, Tolkien és testvére arra kényszerülnek, hogy Birminghambe költözzenek, ahol a fiatalember kapcsolatba kerül az úgynevezett Tea Club-bal és a Barrovian Társasággal, hogy aztán az ott megismertekkel sírig tartó barátságokat kössön. Művészek, írók, kreatív emberek veszik körül, a csoport magasztos célja pedig az, hogy művészet útján megváltoztassa a világot. Éjszakákat teáznak át nagyokat elmélkedve és vitatkozva a világról, az írók, a művészek és zeneszerzők érdemeiről.

A film Tolkien első három évtizedébe enged bepillantást, különös hangsúlyt fektetve az egyetemi korszakra, a világháborúra, de sokszor vissza-vissza ugrunk a gyerekkor idejébe is. Noha ezek az időbeli ugrások elsőre kicsit zavaróak lehetnek, hamar megmutatkozik Karukoski zsenije: a történetszálak szépen összefonódnak, s bár Középfölde nem elevenedik meg a szemünk előtt, szép lassan megértjük majd, hogy miképp épülhetett fel ennek az írózseninek a fejében egy ilyen komplex világ.

Mindezek ellenére ahogy azt említettem is, a Tolkien nem a Gyűrűk ura eredettörténete. Egy dráma, de szükségszerűen dráma, hisz Tolkien fiatalkora nem épp arra az időszakra esett, amikor egyszerű volt az élet. Sokkal inkább fókuszál a fő történetszál a kitartásra, a barátságra, a bajtársiságra, no és a szerelemre, mintsem arra, hogy bemutassa, hogy hogyan készült a későbbi életmű. Ezt csak azért mondom el még egyszer, hogy egy rajongót se érjen csalódás. Ez a film nem az a film – ezzel együtt viszont egy remek alkotás.

Remek, de közel sem hibátlan. Alapvetően az volt vele a legnagyobb “gondom”, hogy a messze legerősebb szál, Tolkien és Edith kapcsolata csak háttérelem, miközben az előtérbe kerülő elemekben nem volt annyi, hogy megfelelően kitöltsék a 110 perces játékidőt. Ezt leszámítva viszont tényleg egy jól fogyasztható életrajzi drámát kaptunk, remek alakításokkal (Hoult mellett szinte mindenki mást is dicséret illet), úgyhogy a végszó nem is lehet más,




mint hogy nyugodtan vesd bele magad a történetbe, még akkor is, ha nem vagy kimondottan Tolkien rajongó.
[fb_button]

Összegzés
Egy kiemelkedő művész nem mindennapi fiatalkora.
Ezért szerettük
  • Hoult kiváló alakítása
  • Az Edith-es szál kiváló
Ezért nem
  • a struktúrán még lett volna mit csiszolni
7
Nagyon Jó

3
Szólj hozzá! Számít a véleményed és regisztrálnod sem kell!

avatar
2 Comment threads
1 Thread replies
0 Followers
 
Most reacted comment
Hottest comment thread
3 Comment authors
HápéYdaRuno Recent comment authors

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Runo
Vendég
Runo

Kis ellentmondást vélek felfedezni a cikk szerzőjétől!

“Alapvetően az volt vele a legnagyobb “gondom”, hogy a messze legerősebb szál, Tolkien és Edith kapcsolata csak háttérelem”
EZÉRT SZERETTÜK : Az Edith-es szál kiváló

Nagyon ritkán olvasok filmkritikát, most is rosszul tettem, hogy elolvastam…

Yda
Vendég
Yda

Szerintem a film jobb, mint a fenti kritika róla. Nálam egy nagyon erős, kilencesbe hajló, nyolcas. – 8 – Nekem pl. az Edith-es szál pont elég volt benne. Jobban érdekelt volna egy kicsit több a nyelvészkedésből, az öreg professzorral való kapcsolatából és szívesen hallottam volna benne háttérzene gyanánt és helyett, a “tünde” nyelvű szövegek dallamát. Jóval többet belőle. – De végülis jó volt, megható, kerek és szép! Olyan, amibe nem érdemes belekötni.