Adam Sandler ugyan már betöltötte az 50-et, esze ágában sincs megkomolyodni. Legújabb, ismét a Netflix égisze alatt megjelent mozija sem tartogat túl sok meglepetést. Aki szerette az eddigi Sandler filmek hangulatát, stílusát, az ezúttal sem fog csalódni.
Aki viszont kizárólag az Üres városban látott alakítása miatt kedveli (amúgy teljesen jogosan), és fintorog az altesti poénok garmadáján, az messze kerülje el ezt a filmet, jobban jár.
Max (Sandler) és Charlie (David Spade) a 25. érettségi találkozójukon, hosszú évek elteltével köszöntik ismét egymást. Charlie életére leginkább a kudarc jelző illik. Léhűtő felesége inkább menne, nevelt gyerekei rendre lenézik és karrier tekintetében sem áll túlságosan jól.
Max karrierje azonban (elsőre) úgy fest, hogy az évek során fényesen alakult. Az FBI-nál ügynök, fegyvere is van és az alaposan átmulatott éjszaka után megpróbálja legjobb haverját rávenni, lépjen ki ő is a hétköznapok egyhangú szürkeségéből. Olyan titokba avatja be a gyanútlan Charlie-t ami aztán mindkettőjük életét alaposan felforgatja. Azt hiszem nem árulok el nagy titkot ha azt mondom, Charlie hamarosan visszasírja nyugodt kis életét a Steven Brill (Sátánka, A kismenő, Másnaposok szerencséje) legújabb agymenésében.
Adam Sandler olyan karkater, aki örömmel lubickol abban amit más nem kívánna senkinek. Filmjei sorra alul teljesítenek, kritikailag bukás mind, és mégis imádják őket.
Saját világának istene ő, és ezt pontosan tudja magáról, tökéletesen visszaél hatalmával. Hosszú évek óta örömmel gyártja kiéhezett rajongóinak legnagyobb örömére -és a gyűlölködő kritikusok legnagyobb bánatára- újabbnál-újabb borzalmait. Filmjeinek van viszont egy erős fegyvere: a stílusuk.
Minden – sajátosan debil – története rendelkezik azzal a különleges ízzel, mire ha egyszer rákap az ember, többé nehezen ereszti. Másik titka, hogy a legbetegebb állatsága is hordoz magában valamilyen üzenetet. A klasszikus séma, miszerint “a jónak mindig győznie kell” már lerágott csont, általában semmi plusz nincs benne.
Sandlernél azonban majdnem mindig ott van egy egészen mélyreható, lelki töltet, ami okosan adagolva a középszer fölé emeli az amúgy totálisan bugyuta filmjeit. Így volt már ez anno a Sátánka, a Jack és Jill vagy a Távkapcs esetében is. Bűn rosszak, de mégis simán eladhatók. Erre harapott rá a Netflix is, hiszen Sandler-t négy filmes szerződés köti hozzájuk, és immáron második közös projektjük került tető alá.
Aki vérbeli Sandler fan az úgyis megnézi, de ha csak szimplán kikapcsolódásra vágyunk, és aránylag erős gyomorral rendelkezünk, a The Do-Over akkor is jó választás.
[fb_button]
Szólj hozzá! Számít a véleményed és regisztrálnod sem kell!