Autopsy of Jane Doe (2016) – kritika

A Fűrész sokadik részében láthattunk először olyan hiteles boncolást, amitől végleg elment a sorozattól a kedvem. Az öncélúnak tűnt, rémségesen realista képsorok valóban gyomorforgató élménye számomra a kultikus széria végét jelentette.




Most azonban egy hasonlóan komponált horror visszahozott valamit a boncasztalok hideg kék világából a vászonra, mert Jane Doe boncolása kiverte a biztosítékot. Az év egyik leghatásosabb mozijáról pár sorban.

André Ovredal (Trollvadász) filmjének cselekménye egy titokzatos női holttest körül játszódik, melyet egy brutális gyilkosság helyszínén találnak -oda nem illő módon- és egy apja-fia (Brian Cox és Emile Hirsch) üzemeltette boncterembe adnak át a rend őrei várva a megoldást: ki ő és mit keresett a tett helyszínén?!

A gyönyörű, fiatal női test körül valami nagyon nem stimmel. Első ránézésre semmi külsérelmi nyom, sehol egy seb vagy bármi, ami a halál beálltának mibenlétére adna következtetést. Amint elkezdik a műveletet egyre több furcsábbnál furcsább dologgal szembesül apa és fia, no és úgy szaporodnak a durvábbnál durvább történések.

A test valami rettenetes titkot tár fel előttük, olyasmit amit elképzelni sem lehet és nagyon úgy tűnik a sok megmagyarázhatatlan jelenség valami misztikus titkot takar.

Ovredal filmjének kulcsa a gátlástalanul nyers képek, a két színész kiváló játéka valamint a másodperc pontossággal adagolt, zsigeri feszültség. Amilyen könnyedén metszi a szike a húst úgy csavarodik meg egyre jobban gyomrunk, de a lázas kíváncsiság, vajon mit is rejt a gyönyörű test szabályosan a székhez szögez.

A valósághű és művészien groteszk alkotás mértani pontossággal halad előre. Nincsenek kínos pillanatok, erőltetett ijesztgetések vagy túlzó történések. Egészen a film feléig: míg csak a boncterem falai közé szorít minket a cselekmény, kiválóan működik az utóbbi idők egyik legjobb horrorja. Nem szörnyekkel vagy trancsírozással akar sokkolni hanem egy mindennapos orvosi művelet hiperrealista bemutatásával és a köré szőtt, finoman adagolt misztikummal.

Aztán az addig precízen megtervezett történet enyhén meginog és számtalan apró hibát vétve kissé, de elveszti kezdeti frenetikus hatását. Amint bejönnek a a képbe klasszikus klisék, elillan sajnos a mesterien fokozott izgalom ereje ami végig jóleső borzongással töltött el.



Szerencsére a film az utolsó pillanatig képes azért megtartani valamit az első félidő tökélyéből és így a végkifejletre szépen újra összeáll a dolog, hogy aztán a végső snitt egy újabb, végtelenül bugyuta momentuma ismét nagyot szakítson ki az egészből. Két remek színész, egy alapvetően roppant furfangos, de sajnos egyáltalán nem hibátlan történet mesterien kivitelezve, precízen rendezve és vizuálisan lenyűgözően tálalva az év – sokak szerint az utóbbi évek – egyik legjobb horrorjának fényes trónjára emeli Jane Doe boncolását, és ez az ami miatt mi is megbocsátunk neki.

Értékelés:

[fb_button]

3
Szólj hozzá! Számít a véleményed és regisztrálnod sem kell!

avatar
3 Comment threads
0 Thread replies
0 Followers
 
Most reacted comment
Hottest comment thread
3 Comment authors
Gábor Kisssmtp cnntWittgen Recent comment authors

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Wittgen
Vendég
Wittgen

Jó kis film volt, még én is izgultam, pedig láttam már elég sok alkotást.

smtp cnnt
Vendég
smtp cnnt

[OFFTOPIC]
nyelvtani hibák:
“trancsírozással akar sokkolni hanem” – hiányzó vessző a “hanem” előtt
“bejönnek a a képbe klasszikus” – hibás szórend, egymás után van a két határozott névelő
[/OFFTOPIC]

Gábor Kiss
Vendég
Gábor Kiss

Horror film a gyengébb fajtából…