A szörnyvadász (2018) – kritika

User Rating: 7.5

Valamikor  a korai középkorban járunk. Főhősünk magányos, kemény, kíméletlen és elszánt.




És nem utolsósorban: apa.

Szörnyekre vadászik, és és nem ismer kegyelmet.

De őt nem a vadászat öröme hajtja. Nem valamiféle magasztos cél vezérli.

Útja során csak egyetlen egy feladata viszi előre: a bosszú.

Semmi más nem hajtja, mint hogy feltűzze a falára az egyetlen hiányzó fejet: a szörnyét, aki évekkel ezelőtt megölte a lányát, az egy szem gyermekét.

Nekiindul hát, hogy tűzön-vízen, veszélyt és félelmet nem ismerve levadássza a bestiát.

Oké, talán egy kissé pátoszosra sikerült a bevezető, de gyorsan tisztázom a dolgot: szóval ha egy jó kis troll-szörny-vikinges hentelésre asszociálnátok a fentebb leírtakból, akkor tévúton jártok, ez a film ez nem az a film, ez egy magányos lovas bosszúja, de nem a CGI látvánnyal megspékelt hollywoodi fajtából, hanem egy pszichológiai vizuális novella, ami a fejvadászat helyett a fejvadászra összpontosít.

Igen, kis túlzással ez egy egyszereplős mozi, egy kvázi “némafilm”, amiben túl sok dialógusra nem érdemes számítani. Helyette azonban kapunk egy Christopher Rygh-et, aki az apa szerepét 110 százalékosan lehozza, minden mozzanatát öröm nézni, akárcsak a film legtöbb képkockáját, mert srácok… ez az operatőri munka egyszerűen tanítani való.

Az egész film 30 ezer dollárból készült, hihetetlenül nevetséges összeg, amiből gyakorlatilag csodát csináltak az alkotók, de azt hiszem, hogy ez a nagyságrend jól megmagyarázza, hogy miért kellett a minimalista elbeszélés vonalon maradni.

De nekem ez a minimalista mesélés ez most nagyon átjött. Talán tényleg Rygh miatt, talán az is rájátszott, hogy a hangulat, a miliő az hibátlan, sőt, talán az is segített, hogy az egész film tokkal-vonóval alig 70 perc és az ilyen hossztól már nagyon el vagyok szokva… nem tudom, de ahogy a Lighthouse lassan izzása teljesen beszippantott, úgy most ez is megvett kilóra.

Nézzétek meg, nem nagyon tudok mást mondani, mert ez egy ritka különlegesség.

Utána azon gondolkodtam, hogy de jó lenne, ha valaki megkínálná Jordan Downey író-rendezőt pár tízmillóval, és csinálhatna belőle egy rendes nagy filmet, csatákkal meg ami kell, de…




…de talán erre semmi szükség, mert ez így volt remek. Majd a következő filmje már nagyobb szabású lehet, efelől nincs szemernyi kétségem se.
Összegzés
Minimalista, feszült, gyönyörűen fényképezett szörnyvadászat egy gyászoló apa szemszögéből.
7.5
Nagyon Jó

1
Szólj hozzá! Számít a véleményed és regisztrálnod sem kell!

avatar
1 Comment threads
0 Thread replies
0 Followers
 
Most reacted comment
Hottest comment thread
1 Comment authors
image Recent comment authors

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

image
Vendég
image

Köszönöm, megnéztem, és érdemes volt.