A helyzet az, hogy mély zavarban vagyok, mert ismét nem tudok pozitív kritikát írni egy filmről és lassan ez a tendencia már engem is zavar. Szerintem a Suburbicon egyszerűen kritikán aluli, illetve nem is ez a legmegfelelőbb szó rá, hanem inkább az, hogy felesleges.




Felesleges, mert megfejthetetlen, hogy mi célból készült. Szórakoztatni szeretne? Nem tud, mert semmi szórakoztató nincs benne. Nem lehet nevetni rajta, nem lehet izgulni rajta, csak várakozni, várkozni és várokozni, hogy valami majd történik, ami végre felkelti a néző érdeklődését. De lelövöm a poént: a filmben ilyen nem történik.

Vagy talán az 50-es évek rasszista, fehér felsőbbrendűséget alapigazságnak tekintő kertvárosi Amerikán keresztül akarja elgondolkodtatni a ma kertvárosi Amerikáját arról, hogy mit műveltek, mikor megválasztották a Trump nevű fickót és hogy mivé szeretnék visszazülleszteni az erkölcsi életüket?

Ahhoz túl semmit mondó, kisstílű, egyszerű, ötlettelen a film és még lehetne fokozni a jelzőket, de minek?

Ettől a filmtől senki nem fog észbe kapni, hogy ja, milyen hülyeség rasszistának lenni és szentként beállítani a keményen dolgozó középosztálybeli fehér embert, mert rossz dolgokat bizony a középosztálybeli fehér emberek is elkövetnek, méghozzá önző és kicsinyes érdekből.

Nem fogja senki felkapni a fejét, hogy úristen milyen nemtörődöm, tapló fatuskók voltak az 50-es években a rendőrök és mennyire felszínesen végezték a munkájukat.

Ezt már mindenki tudta, látta, hallotta.
Senki nem fogja azon csóválni a fejét, hogy jajj, de belterjes is a kertvárosi élet és jajj, de könnyen össze tudnak állni az emberek egy jó kis balhéért, vagy azért, hogy kitúrják azt a miliőjükből, ami vagy aki idegen, más, szokatlan.

Inkább az van, hogy az ember kijön a moziból, legyint egy baromi nagyot és felteszi a magának kérdést: nem lett volna jobb, ha esetleg a mozijegy árából inkább elmegyek a családdal bowlingozni?

Szó se róla, a film iparosmunkaként megállja a helyét. Clooneynak, ha jól számolom ez már a hatodik nagy játékfilmes rendezése, így önmagában ha a mondanivalót és az élvezeti értéket nem számítjuk, a film meg van csinálva, pont mint egy minőségi női bőrtáska.

Biztosított a minőségi alapanyag, azaz a színészek: Matt Damon, Julian Moore, akik penge pontosan hozzák, amit hozni kell. Csak éppen nincsen bennük semmi. Olyan üresek és sterilek, mint a film. Letolják a melót, felveszik a gázsit, aztán szevasz.

Egyébként kíváncsi lennék, ha nem George Clooney kéri őket fel a szerepre, akkor egy ismeretlen rendezőnek erre a forgatókönyvre elmentek-e volna haknizni egy nagyot?

A filmnek van eleje, van közepe és van vége, van befejezése, kerek egész, szóval ennyi pozitívumot el lehet mondani róla. Csak a nagy kérdés mégis megmarad: mi volt ez George?! Unatkoztál és szeretted volna elütni az időt a kedvenc hobbiddal, amit úgy hívnak, hogy rendezés? Talán legközelebb lehet, hogy inkább érdemesebb elmenni golfozni.




Összefoglalásként azt tudom mondani, hogy a film olyan, mint egy jó kiadós hosszú ásítás egy olyan álom után, ami se nem volt jó, se nem volt pihentető, egyszerűen csak volt.

Értékelés:

sav5-01

Szólj hozzá! Mert számít a véleményed, ráadásul regisztrálnod sem kell.

Legyél te az első hozzászóló!

avatar
wpDiscuz