Stréberek (2016) – kritika

Ki ne emlékezne, amikor 1999-ben az akkor 25 éves Shannon Elizabeth egy tükör előtt álldogálva megmutatta magát az Amerikai pite első részében? Később elkészült a második és a harmadik valamire való pite is, majd jöttek az eredeti trilógia szereplőit nélkülöző folytatások, a Zenetáborban, Pucér maraton, Béta-Ház és A szerelem bibliája, majd a régi szereplőket újra összehozó, Találkozó című rész.




Természetesen a harmadik rész után már csak az újabb rókabőr jelzőt lehetett ráaggatni a további részekre, és ezek mellett mások is próbáltak az Amerikai pite hátán felkapaszkodni a saját tini-vígjátékaikkal. Ezek között volt 1-2 jó darab is, de a nagyobbik része csak erőltetett poénokkal és ok nélküli meztelenkedéssel teletűzdelt Zs-kategóriás film volt.

A címben említett Stréberek viszont újra az Amerikai pite alkotóinak a műve, így reménykedhettem, hogy talán egy újabb élvezhető vígjátékot kaptunk.

A sztori nem igazán mozgatja meg az agyat. Adott négy jó barát (3 srác és 1 lány), akik mindent a tanulásra tettek fel, hogy a lehető legjobb egyetemekre kerüljenek később.

Az érettségi után viszont rájöttek, hogy soha nem voltak bulizni, nem csajoztak (pasiztak), nem élték ki magukat és nem részegedtek le.

Természetesen elfogadják a hirtelen jövő bulimeghívást és megbeszélik, hogy a nyár végéig mindent kipróbálnak, amit eddig kihagytak. Innentől jöhetnének a poénos részek, de sajnos nem igazán nevettem, de még csak nem is mosolyogtam egyetlen kósza poénon sem, már ha egyáltalán volt benne poén.

Először még lúzerek, később egy csapásra a buli középpontjai lesznek. Az csajszi bepasizik, az egyik srác selyemfiú lesz, a másik drogos tai chi-edző, a harmadik srác pedig semmi. Igen jól írtam, SEMMI! Ugyanis a készítők négy főszereplővel indították a filmet, de közülük az egyiket olyan szinten semmibe vette az egész forgatókönyv, hogy hiába volt ott több jelenetben is, semmi jelentősége nem volt a karakterének, gyakorlatilag mellékszereplővé vált.

A történetről nem is érdemes többet írni, mert igazából nem sok értelme van a cselekménynek, egyszerűen csak jönnek és jönnek az újabb történések.

A szereplők közül talán Nicholas Braun (Időlovagok, Hogyan legyünk szinglik) és Zoey Deutch (Nagyfater elszabadul, Miért pont Ő?) lehetnek ismerősek, a többieknek nem volt jelentősebb filmszerepük.




Elég sok minden hiányzott ebből az opuszból, de legfőképp a poénok, ha már vígjátékról beszélünk. Nem mondom, hogy nem ajánlom senkinek, mert egy unalmas délutánra simán befér, ha nincs jobb, de ne várjatok tőle semmi világraszólót. Ja, és Shannon Elizabeth sincs benne…

Értékelés:
[fb_button]

Szólj hozzá! Számít a véleményed és regisztrálnod sem kell!

avatar

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .