Terrence Malick legújabb alkotása egy gondosan összeállított válogatásalbum, amely kézen fog és végigkísér minket a fiatalkor útvesztőjében. Előző filmjéhez, a Knight of Cupshoz képest sokkal több a párbeszéd, körbehatárolhatóbb a cselekmény és a kamera is többet időzik a színészeken, a rendezőtől megszokott szabad asszociációk, melankolikus belső elmélkedések és gyönyörű természetképek kavalkádjában.
Malick szemén keresztül minden pillanat jelentőségteljessé válik. Egyetlen mozdulat vagy érintés is képes megváltoztatni a történet addigi hangulatát. Véget ér egy dal, majd kezdődik egy másik, látszólag semmi sem örök. Minden változik és mozgásban van, ezért a szereplők lábujjhegyre állva nyújtózkodnak, hogy elérjék a biztonság illúzióját nyújtó fogódzkodót a külsőségeknek templomot állító világban.
Malick filmjeiben központi szerepet játszik a szülő-gyermek kapcsolat, ami alól a Song to Song sem képez kivételt. Ez az egyik legkomplexebben ábrázolt viszony, a karakterek döntéseinek mozgatórugója.
A szülők elvárásai, szabályai és szeretete elől való menekülés a függetlenség idilli képében manifesztálódik, ahol az emberi kapcsolatok terhet jelentenek és röghöz kötnek.
A történet egyik legintenzívebb képsorait felvonultató helyszíne az Austinban megrendezett zenei fesztivál, ami tökéletes szimbóluma a hőn áhított szabadság és eufória érzésének: kötöttségek nélkül létezni, egyre magasabbra és magasabbra repülni, megszabadulva a társadalmi konvenciók hétköznapiságától.
Feya (Rooney Mara) a fiatalok hevességével és látszólagos könnyedségével falja a tapasztalatokat, miközben görcsösen keresi azokat a pillanatokat, amikor valójában úgy érezheti, hogy vér folyik az ereiben. Az indentitáskeresés útján BV (Ryan Gosling), a szintén karrierje kezdetén álló zenész és Cook (Michael Fassbender), a befutott zenei producer kísérik el, akikkel egy fura szerelmi háromszögbe bonyolódik.
Cook egyértelműen a kísértő szerepében jelenik meg a hírnév és a siker talmi csillogását a kezeiben tartva.
Ezzel csábítja magához a szépséget, a kedvességet és jóságot, de nem tud megváltozni, természeténél fogva csak rombolni tud. BV és Feya a történet különböző pontjain képesek kitörni az ördögi körből, Rhonda (Natalie Portman) karakterén keresztül azonban megtapasztalhatjuk a tiszta, de naiv lélek mélybe zuhanásának tragédiáját.
A folyamatos sodródás és várakozás közben a karakterek szépen lassan ráeszmélnek, hogy mindaddig rossz helyen keresgéltek, mert vannak olyan univerzális igazságok, amelyek alól senki sem képes kivonni magát, bármennyire is próbálkozik.
Malick olvasatában az élet nem egy olyan verseny, ahol az nyer, aki a leggyorsabban ér a célba, hanem aki képes szeretettel, megbocsátással és könyörülettel a szívében végigmenni az úton, csakis ez számít.
[fb_button]
Szólj hozzá! Számít a véleményed és regisztrálnod sem kell!