A nyár utolsó nagy blockbustere is eljött: a Hitmans Bodyguard – vagy a magyar szinkronosok szerint, a „Sokkal több mint testőr” – berobogott a magyar mozivásznakra és egy kedves kis nyárzáró akciófilmet dobott elénk. Egy kis „motherf***errel” fűszerezve.




A rendező, Patrick Hughes neve ismerős lehet – a Red Hill (2010), vagy a Feláldozhatók 3 (2014) stáblistájából. Annyi biztos, hogy az akcióhoz ért; de azért ki-kibukkan a film alatt, hogy más területeken még van mit tanulni.

A film ugyanis erősen a húzónevekre tette fel az összes lapját.

Ahogyan az előzetesekből már sejthettük, a film központi magját, egyfelől a mindig bunkó, de közben végtelenül szerethető Ryan Reynolds, másrészről az anyák réme – Samuel L. Jackson adja. Külön-külön mindketten bizonyítottak már, több műfajban is, de a kérdés végig ott suttogott az alkotók fülében: vajon működnek-e együtt a vásznon?

Igen. Nem. Végül is igen.

A „páros karakterdinamika” egy több mint száz éves filmes mechanika. Néha működik, néha nem; de biztos recept a mai napig nem született. Bonnie és Clyde; Starsky and Hutch; Sherlock és Watson. Ezekben az örök párosokban mindig megvolt az a feszültség, az a kölcsönösség ami érdekessé tette őket. Igazából mindegy is volt, hogy mi maga a kaland, a sztori – csak jó volt nézni őket.

Samuel stabilan hozza a szerepét, jó a dinamikája; viszont a hullám néha megtörik Ryan-en. Kapunk egy nagyszájú bérgyilkost és egy rendszerető, pedáns testőrt. Ez így nagyrészt működik is, viszont amikor már ötödik alkalommal látjuk, hogy Ryan igazából csak a szemét forgatja, kihuny a tűz. A helyzetkomikum persze viszi a hátán a jeleneteket, de én azért néha hiányoltam azt a kis fűszert, visszaszólogatást, ami érdekessé tesz két ilyen rosszfiút (lásd: Ponyvaregény, vagy Rendes fickók).

A történetről igazából nincs mit mesélni.

Fogták ezt a két karaktert, lerakták őket ‘A’ pontra, gyártottak egy sztorit, ami miatt el kell menniük a világ másik végén lévő ‘B’ pontra; közben pedig olyan szituációkat kreáltak, ahol egymás agyára tudnak menni. Forgatókönyvírás alapok.

Persze Gary Oldman minden szerepénél felcsillan kis szemünk: „talán ez hozza majd az Oscart!” – de erre várnunk kell még pár hónapot (*suttogva* – Darkest Hour). Mai főgonoszkodása kimerül egy klisés, (természetesen orosz) tábornok szerepében, aki egyszerűen csak maga a sátán. Ja és régen megölt egy csomó ártatlant. Ennyivel le is tudjuk az ő háttér történetét. Már-már nevetséges, de hogy még gonoszabbnak tűnjön, szegény Garynek egy „méregtámadás miatt” károsodott az arca.

Így a gonosz orosz tábornok még külsőre is rémisztőbb. Gondolom már ő sem válogat a szerepek között.

Salma Hayek azonban – nagy meglepődésemre – kifejezetten szórakoztató mellékszerepet hoz. Samuel, bérgyilkos-felesége a maga brutalitásával és egyszerűségével hatásosan oldja a jelenetek közötti átmenetet. Persze ízlés dolga, de nekem nagyon tetszett az ő szerelmi kapcsolatuk. Vicces volt, képtelen és bár nem túl összetett, mégis szerethető.

Így valahogy. Nehéz többet írni róla.

Ha már Samuel, akkor Ponyvaregény; ha már Ryan, akkor Deadpool; és ha „pár-dinamika” film, akkor a Rendes fickókat ajánlom. Nem mintha a „Sokkal több mint testőr” egy rossz film lenne – sőt – kifejezetten szórakoztató olykor, de készült már jobb, ebben a műfajban.



Ha viszont mégis úgy döntessz, hogy megnézed a vásznon a két ördögöt, akkor szigorúan feliratosan, eredeti hanggal. Ezt a sok „motherf****r”-t, nem tudja visszaadni a szinkron – nem is kell – ez mégis csak Samuel L. Jackson védjegye.

Értékelés:

sav5-01

Szólj hozzá! Mert számít a véleményed, ráadásul regisztrálnod sem kell.

7 hozzászólás : "Sokkal több mint testőr (2017) – kritika"

avatar
egy néző
Vendég
egy néző

A “Rendes fickók” egy kliséken alapuló unalmas darab, Gosling szánalmas benne, nem kéne ajánlgatni a filmet.

Ezt a filmet még nem láttam, de meg fogom nézni, mások ajánlották, hogy jó.

Hessteg
Admin

én se értem miért voltak annyira odáig a Rendes fickókért. Meg lehetett nézni, de inkább untam, mint nem.

Doktor Genya
Tag

Szerintem nem volt rossz a Rendes fickók. Nem váltja meg a világot, de vicci volt

Anna
Vendég
Anna
Minden idők legjobb párosa – számomra – a Halálos fegyver /Lethal Weapon. Az utóbbi idők terméséből pedig a 2 kaliber /2 Guns/ maradt emlékezetes. A Rendes fickókat nem tudtam megszeretni, pedig akartam. A hitman’s bodyguard sem lett egy nagy durranás, de egyetértek azzal, hogy “vajon működnek-e együtt a vásznon? Igen. Nem. Végül is igen.” Végül is szórakoztató volt. Ui: Nem ide tartozik, de aki egy igazán jó filmet szeretne nézni a legfrissebb kínálatból – semmi CGI, egy egyszerű kerek történet, ami akár meg is történhet(ett) – annak ajánlom az “I Dont Feel at Home in This World Anymore (2017)” c.… Tovább is van (hozzászólás lenyitása) >>>
bacsiferi
Vendég
bacsiferi

megnéztem. szuper a film. nagyon jól alakítanak együtt. remélem lesz folytatás.

BondAnd
Vendég
BondAnd

Lattam a filmet… olyan uborka szezon filmnek tunik nekem. Samuel L Jackson hozza a formajat, de tenyleg nem alkotnak atuto parost. Jo volt a szereposztas csak a forgatokonzvet masokkal irattam volna meg… a sztori halal sablonos…

pszaby
Vendég
pszaby

Én elégedetten jöttem ki a moziból. Nem vártam, hogy a leglegek legje legyen…sem világmegváltást…de amit kellett, azt hozta: pörgős akció humorral, szerethető karakterek, jó alakítás. Sztori kiszámítható volt, de nem is az volt a lényege…hanem az, hogy a nézők jól szórakozzanak – amit szerintem bőven elértek.
Még szívesen elnéztem volna +1 órában az “A-ból B-be jutást” 🙂
Kevés filmek egyike, amit majd szívesen nézek meg majd otthon a családdal még többször a jövőben

wpDiscuz