Single királyból multi rabszolga – 7 Days to Die játékbemutató

Sok év és sok ezer óra single player játék után az ember azt hinné, hogy ha belefog valami multiba, az ugyanolyan jól fog elsülni, mint amikor a versenyét, harcát vagy hadjáratát gép ellen játssza. Nos, ez hatalmas tévhit, mert bár a több mint 20 éves játékbeli tapasztalataim miatt egy-egy játékba könnyedén beletanulok, a multi az egy más téma, és olyan könnyen elkeni a szád akár egy 0-szintes karakter is, hogy még egy hét múlva is azt fogod törölgetni.

A játék




Legutóbbi tapasztalatomat a 7 Days To Die játékban szereztem, amiről annyit kell tudni, hogy egy túlélő-horrorjáték, melyben nincs olyan tereptárgy vagy épület, ami nem rombolható. Rengetegen a Minecrafthoz hasonlítják, pedig a block-rendszeren kívül semmiben nem egyezik a két játék.(Ennyi erővel a Max Payne 3-at is hasonlíthatnánk a Witcher 3-hoz, hisz ott is TPS nézetben játsszuk mindkét előre elkészített karakterünket.) A kezdeti nehézségekről, tapasztalatokról egy későbbi cikkemben mesélek, most legyen annyi elég, hogy több mint száz óra játék utánúgy döntöttünk pár ismerősünkkel, hogy hivatalos szervert indítunk, és majd mi jól megmutatjuk a többi túlélőnek, hogyan is kell ezt csinálni. Megsúgom:tévedtünk.

A szerver beizzítása után mindenki csinálta a maga dolgát. Gyűjtögettünk, kraftolgattunk, és persze az elengedhetetlen bázisunkat építettük meg látótávolságon belül egymástól, de azért némi intim szférátmeghagyva. A játék pofonegyszerű. Hét naponta jön egy horda, amit túl kell élni. Persze mindig nehezedik, mindig egyre több és keményebb zombi jön. Ebbenmár elég jók voltunk, így kevés halállal sikerült kétszáz óra környékéig eljutnunk. Viszont egy teljesen átlagos napon, amikor sütött a nap és a kellemes madárcsicsergés vegyült a gurgulázó zombik hörgésébe, megérkezett a játékba Negan és bandája!

Tanulságok

Utólag visszagondolva persze okos az ember, viszont legalább rengeteg hibára megtaláltam a megoldást, és tanultam belőlük. Az első szarvashiba, hogy annyit barátkoztunk, cseréltünk, építgettünk, hogy teljesen megfeledkeztünk arról, hogy ezzel nem mindenki lesz így. A játékban van egy bizonyos Land Claim Block, ami arra hivatott, hogy letéve, szerver beállításoktól függően, más játékosok által védelmet nyújtsonépületeinknek valamint értékeinknek. Szerintetek mi leraktuk ezeket? 🙂

7-days-to-die
Aztán a következő hiba az volt, hogy naná,hogy szem elé építkeztünk, a föld felé. Nem elég, hogy az egyik legkeresettebb város közvetlen környezetébe települtünk, de még az úton sem lehetett elmenni úgy, hogy ne rúgj bele a bázis falaiba. Persze kivilágítva, hogy még egy kilométerről is látni lehessen.

A legutolsó hibám volt a legnevetségesebb, mivel a ház büszke tulajdonosaként kiírtam a falra a nicknevem. Ez nagyon megkönnyítette támadóim dolgát, hisz amint látták, hogy bejelentkezett GoDach, és felnéztek a dalra, már tudták is, hogy jön a ház ura hazafelé, és őt meg kell kínálni egy kis ólommal majd.

Éjszakai zombiirtás

Egyszer, egy csodás éjszakán bejelentkeztem a játékba, és meghökkenve vettem észre, hogy éjszaka a pusztában rakott ki a játék. Az egyik legfontosabb dolog, hogy amint tudunk, csináljunk ágyat.Ehhez elég pár gazt tépnünk, és akkor a játék ott rak ki, ahova letettük, és nem véletlenszerűen dobál minket a térképen egy halál vagy bejelentkezés után. Támadóim tudták a dolgukat, és ennek az ágynak a felkutatásával, majd széttrancsírozásával kezdték a megszállást, így a pusztában tértem magamhoz. Még mindig nem eszméltem fel, de a térképre kattintva elindultam a bázisom felé.Amikor közelebb értem, meglepve tapasztaltam, hogy fények verődnek vissza a belső falakról. Elmosolyodtam, felhúztam a ravaszt a Magnumomon, majd „Tolvajok, meghaltok!”-ot kiabálva berontottam az épületembe. Hatalmas golyózápor és két tag fogadott. A következő pillanatban már a „godach is dead” feliratot olvasgattam azon elmélkedve, hogy mivel nem kapcsoltam le a saját lámpám, vajon egy kilométerről vagy messzebbről szúrtak-e ki.

Bosszú

-Rendben van mocskok, akkor jöhet a második menet-

gondoltam magamban, és újra megindultam a pusztaságbana házam felé. Ismét kis magyarázat:szerver beállításoktól függően a zombikat lehet mindig csak séta, nappal séta-este futás, vagy mindig futásra állítani, kinek hogy tetszik. Az monotonná válás elkerülése végett nálunk a második van beállítva, így nappal mindenki élvezheti a Romero-féle klasszikus zombikat, míg éjszaka jól meg kell gondolni a kimerészkedést. Fegyverek és töltények híján azonban az én száz fölötti karakteremnek sem sikerült eljutni a bázisig, így ennek a próbálkozásnak is halál lett a vége. Ilyen idióta halálnál már csak az bosszantott jobban, milyen kegyetlenül nevethetnek ezek rajtam, de az adrenalin és a lehetőség más “gonosz” emberek lemészárlására erőt adott egy mindent elsöprő, utolsó támadásra.

Na de, ez nem olyan egyszerű – bár most a játék kegyes volt hozzám és viszonylag közel rakott ki a menedékemhez–, halálkor az övünkből minden eltűnik.Persze van lehetőség, hogy felvedd, de ki a fenének van kedve kóborolni kinn éjszaka?

Így fogtam magam, és míg az út hátralevő részét megtettem, addig köveket és tollakat gyűjtöttem egy kis fa kíséretében, és csináltam egy íjat pár nyílvesszővel. Konzervek és bogyók persze voltak nálam, és mindenféle kütyü a hátizsákban, de nehéz lett volna őket ezekkel úgy megdobálni, hogy bele is haljanak. Vártam, és az egyik közeli dombról–immár lekapcsolt lámpával–, csak figyeltem befelé, mit művelnek ezek a ganék.

snow
A levegőbe lövöldöztek, csak hogy el tudják használni mindenem, amit vérrel, verítékkel és két kezem munkájával készítettem és gyűjtöttem be sok óra alatt. Az ételeimet, miután már nem bírtak belőle többet megenni, elkezdték kihajigálni a ládáimból, az italokat, vizet a padlóra borogatták, és mindent felforgattak. Türelmesen vártam, bár minden egyes megmozdulásuknál mintha egy darabot téptek volna ki belőlem. Majd megtalálták a rakétavetőket és a robbanóanyagaim is, és elkezdték a bunkerem és annak falait szétbombázni. Ezt azonban, bármennyi nyugodtságot is erőltettem addig magamra, már nem tudtam szó nélkül tovább tűrni, és megfeszített íjjal elindultam, hogy revansot vegyek.

7 Days to Die?

Amint úgy éreztem, hogy eljött a megfelelő pillanat, becsuktam a szemem és elengedtem a nyilamat, ami egyenesen az egyik támadó szeme közé fúródott, és azonnal meghalt. A másik– gondolom– meglepődhetett, és mivel csak rakétavető volt nála, amit nem tanácsos közelharcra használni, menekülőre fogta.

Gyorsan kizsebeltem a másikat,végre visszakerült hozzám szeretett pisztolyom, majd iszkiri, kivetődtem a volt bázisomról, hisz tudtam, hogy itt fognak keresni. Nagy ívben kerültem egyet, és a közeli szerszámkereskedés felé vettem az irányt, mivel oda menekült a támadóm is.
– Csak most ne jöjjön zombi–, rimánkodtam magamban, és guggolva, a lehető legkisebb zajt keltve megindultam. Szépen, csendben haladtam, körbejárva az épületet, amikor felfedeztem, hogy itt bizony már komolyan felhalmozták a tőlem lopott cuccokat. Az ágyukat megtalálva erősen gondolkodóba estem.
Vagy szétverem őket, akkor ők is távolabb respawnolnak, de békében visszafoglalhatom a bázisom– ebben az esetben felhívom magamra a figyelmet a zajjal, amit csapok közben;vagy megpróbálom őket likvidálni. Szerencsém volt, mert elég nagy zajt csaptak mindketten a belső helyiségben, így tönkre tudtam végül tenni, és feléjük fordulva, véres szemekkel és gyilkos tekintettel felemeltem a pisztolyom. Pont akkor jött ki az egyik, és a meglepetéstől még csak moccanni sem tudott, már bele is eresztettem a fél táramat. Bízva abban, hogyha a lehető legközelebb is rakja ki a játék, akkor is van pár percem, nem viszonoztam a másik játékos sortüzét, hanem helyezkedtem. Aztán meghúztam a ravaszt, és hatalmas dörrenés következtében feldobtam a bakancsom.Ekkorláttam, hogy az előbb kinyírt játékos egy shotgunnal áll mögöttem.

Tapasztalatszerzésre jó volt, és még körülbelül egy óráig próbálkoztam leszedni és kiűzni őket ilyen-olyan technikával, de sokkal tapasztaltabbak voltak, és persze nagyon jól dolgoztak összhangban. Egyedül esélyem sem volt, így végül a leggaládabb, legszégyenteljesebb megoldást választottam:az addig átmenetileg nyitott szerverünket lezártamés újraindítottam, hogy ne tudjanak belépni. Később körülnézve tudatosult csak bennem, hogy ők bizony igazi hardcore 7 days PVP játékosok voltak. Ágyakat találtam mindenhol a közelben, eldugva, csak úgy lerakva, csapdákat, rejtett dolgokat, amiket órákkal utána fedeztem csak fel. Ezért volt gyors a respawnjuk. Sajnos a tapasztalati pontjaimon kívül szinte mindent tönkretettek, mindenem odalett. Több mint száz óra játék termése, de nem bánom.


Jó tanulópénz volt ez, és egy élmény a játék ezen részét megtapasztalni. Természetesen nem adom, adjuk fel, és újra megnyitjuk a szervert, immár nem csak a holtak, de az élők támadásaira is felkészülve.
[fb_button]

Szólj hozzá! Számít a véleményed és regisztrálnod sem kell!

avatar

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .