Mindenek előtt ki kell jelentenem az egyetlen olyan dolgot, amiben a Shameless nézői vita nélkül megegyezhetnek: Paul Abbott zseniális. Képes volt megteremteni egy olyanfajta környezetet, amelyre eddig nem nagyon volt példa a tévésorozat történelmében. Olyan témákat feszeget, amelyeket mindannyian ismerünk, de vagy félünk, vagy kínosnak érezzük azt, hogy beszéljünk róluk. Mert ennek a sorozatnak a húzóereje nem a tökéletes egyensúlya a drámának és a vígjátéknak, hanem az, hogy nem félnek kemények lenni. Egyszerűen annyira groteszk, és néha közönséges, hogy már örömmel ülünk le a tévé elé.
De hiába mindenféle mézes-mázas szó, ez az évad sajnos rengeteg várakozást alulmúlt. Azt már az előző évadban is észrevehettük, hogy részről-részre emelték a tétet, hogy aztán a végén ne legyen belőle semmi. Hogy ebben az évadban mi történt? Folyamatosan újabb és újabb problémákkal kellett szembenézniük, de igazából tét nem nagyon volt. Ha mégis, akkor az sem tartott túl sokáig, hisz egy kis idő elteltével már ki is mászhattak a pöcegödörből. Valószínűleg azért cselekednek így az írók, mert úgy állnak a sorozathoz, ahogyan mi: minden egyes karakter a szívünkhöz nőtt, és nem szívesen nézzük már őket szenvedni. Tényleg jól teszik ezt így?
Azt már szerintem mindenki észrevehette, hogy a Shameless-ben egyre kevesebb idő jut a drámaibb, megindító jelenetekre. És ennek egyetlen oka lehetne: az Emmy. Az új rendeletek miatt annyira beskatulyázzák a sorozatot, hogy nem mernek már nagyot lépni, mert félnek attól, hogy ha az évadban kevesebb humort lehet majd felfedezni, akkor ugrott is a vígjáték kategória. Holott én nem azt látom a sorozatban, hogy érdekelné őket bármiféle díj is…
Az utóbbi évek szinte egyedüli Shameless- jelöltjét (természetesen William H. Macy-n kívül) kiírták. Ennek oka ismét az Emmy lehet, hiszen az is meglett szabva a múlt év folyamán, hogy ki számít vendégszereplőnek, és ki nem. És ez által talán örökké búcsút inthettünk személyes kedvencemnek: Sheila-nak. Megannyi humoros pillanatot szállított részről-részre számunkra, hogy már úgy éreztük, ő is tagja a Gallagher családnak. És bár tudtam, semmi esélye, de mégis reménykedtem az egész évad alatt, hogy visszatér közénk…
Fiona szála az idén talán túl romantikusra sikeredett, és kevesebb időt töltött el családjával. Talán Sean karaktere sok szempontból legyengítette, hisz egyrészről sebezhetővé tette, másrészről pedig enyhén nyálasra sikeredett. Olyanra, amit korábban nem nagyon szokhattunk meg tőle.
Lip helyzete sem volt jobb, mint Fionáé. Egyszerűen nála is elővették ezt a stílust, és nem hagyták, hogy más irányba bontakozhasson ki. Viszont értékelem a szándékot, amit az utolsó részekben létrehoztak iránta, bár fogalmam sincs, hogy ezt hogyan fogják továbbvinni.
Debbie amilyen szerethető volt a sorozat kezdésénél, olyan utálatossá vált a végére. Oké, remekül hozza a lázadó tinilány szerepét, de azért számomra túl sok. Az évad közben számtalan olyan pillanat volt, amikor elkezdett végre érdekelni a személyes sztorija, de újból tett valami olyat, ami miatt visszaesett az érdeklődésem.
Az idén talán legremekebbre sikeredett fejlődést számomra Carl produkálta. Korábban sosem kedveltem őt, de idén a készítők végre egy olyan irányba vitték el, ami számomra igen meglepő volt. Remélem jövőre is ilyen szinten fog ez folytatódni, és nem kell csalódnom benne.
Frank a sorozat egyik legjobb karaktere. Bármennyire is utálatos, bármennyire is elkerülnénk őt a való életben, kell a sorozatba. Idén hirtelen 180 fokos fordulatot vett, és egy eléggé más irányba ment el. Olyan fontos lett neki a családja, hogy azt már érdekes volt nézni. Annak ellenére, hogy közben folyamatosan az járt a fejünkben, hogy mikor fogja mindezt elszúrni.
Ian az egyik személyes kedvencem. A tavalyi szála annyira erősre, annyira megdöbbentőre sikeredett, hogy kíváncsian vártuk, meddig bírják még fokozni. És sikerült nekik. Hiszen a sorozat kezdete óta talán ez volt az első évad, ahol voltak előtte célok, és tudta, mit miért csinált.
Kev és V szála idén –mint minden korábbi évben- hasonló lett. Vicces, de ha hirtelen kihagynák őket, talán észre sem vennénk azt. De idén egy újabb fővel bővült a duójuk, ez pedig Svetana, akinek igazából nincs más dolga a sorozatban, mint hogy néha ellőjön néhány egysorost. Kellően nyers, durva, már-már Gallagher szinten.
A hangulat. Ez talán az egyetlen olyan dolog a sorozatban, ami nem változott az évek elteltével. Ugyanolyan komor, rideg és sötét. Talán a sorozat legfontosabb eszköze, hisz ha a szereplők nem mondanak semmit, akkor a színvilág hűen tudja ábrázolni azt, hogy milyen is a hangulatuk a karaktereknek.
Az évad legnagyobb hátrányának mindezek ellenére mégis azt tartom, hogy a családtagok már nem szerepelnek annyit együtt, mint korábban. Az írók annyira megteremtették minden szereplőnek a saját szálát, hogy már nem jut idő arra, ami korábban a sorozat legerősebb eleme volt: hogy egy család voltak. Oké, természetesen már a karakterek is idősebbek, felnőnek, valószínűleg ez miatt kezdenek távolodni egymástól. De hogy őszinte legyek, én nem bánnám, ha több közös jelenetük lenne jövőre.
Összegezve: A Shameless 6. évadja jó. De lehetne jobb is. A színészi játékok, rendezés és forgatókönyv továbbra is zseniális. A karaktereket még mindig remekül fejlesztik. Sajnos idén nem vették olyan komolyra a történetet, mint a korábbi években. Mondhatni túlságosan is kesztyűs kézzel bántak a szereplőkkel.
7,5/10
-Kolos-
[fb_button]
Remek írás! ❤