Resident Evil VII Biohazard (PC) – játékteszt

Két év telt el a legutóbbi Resident Evil (Revelations 2) megjelenése óta. A kiadó közben fogta magát, modernesített, újragondolta az alapokat (ha nem is teljesen), s ím megszületett a hetedik rész. Üdvözöljük a horrorjátékok új királyát.




Tény, hogy nem tartom magam nagy horrorjátékosnak, az Outlast-ot is csak félig csukott szemmel tudtam végigpörgetni, az Amnesiát meg valahol a felénél abba is hagytam. Az utóbbi időből talán az Evil Within volt ami tetszett is plusz volt is merszem elé leülni. Na, éés ha már Resident Evil… A sorozat a legtöbb (régi és új) gamer számára korántsem hat ismeretlenül, sőt, nagy részét képezte a játékoskarrierjük odújának (már ha kegyetlen horrorról volt szó). Számomra a mai napig a negyedik rész az etalon, bármikor ki tudnám pörgetni, csak győzzem kellő lelki nyugalommal. No meg lőszerrel… Az ötödik részt is szerettem mondjuk, bár az már coop-ban volt az igazi.
Mégis, mi történik, ha egy franchise változtat a jól működőn, és leveti az eddig szuperáló külső nézetet? Magam sem gondoltam volna, pedig: megszületett a horrorfps-ek egy titánja, mely nem csak, hogy jól szuperál, még addiktívabb is, mint eddig bármi a szériában!

A játék jóllehet VR-ra készült főleg (a jumpscare-ek kicentizettségéből gondolva), rendkívül jól lehet vele csapatni PC-n is. Motorja az új és egyedi fejlesztésű RE Engine, mely az eddigi egyik legélethűbb képet kölcsönzi a rettegések mellé. Sokszor álltam meg csak bámészkodni, hogy lehet valami ennyire részletesen valódi. Erőgép híján be kellett érnem a medium beállításokkal, ugyanakkor más tényezők bőven kárpótoltak a látvány esetleges hiányosságaiért. A demo sem volt csúnya, ellenben ott azért korlátozva lehetett elmerülni a louisianai mocsárvilág zamatos fertőjében. Látszik, hogy a belső terek mellett a külső (néhol már-már elég nagy) területek is kellő precizitással lettek megalkotva. A végigjátszás során egyszer-kétszer tapasztaltam csak jelentősebb framedropot, ettől eltekintve nem volt semmi fennakadás.

A látványra semmi ok panaszkodni, de mi a helyzet a hangokkal? A legapróbb padlónyikorgástól az iszonytató keselyűk vijjogásáig ott vagyunk mi is, részévé válva a korántsem barátságos kalandnak. Nincs is jobb érzés annál, mikor éjféltájban leülsz egy kicsit kikapcsolódni, erre meghallod a következő ajtón a túlvilági vicsorgással/kaparászással operáló rettenetet.

3111010-residentevil7_biohazard_03_gamescom_1471416007Ám ez még csak a jéghegy csúcsa. Annyi, de annyi apró részletből áll össze e tíz órás lidércnyomás, a hangok ugyebár -túlélőhorror révén- szerves részét képezik az egésznek, ott megszólalva, ahol s mikor okozva libabőrrohamokat a játékosnak. Persze, van egy-két jumpscare is, de a nyomasztás maximumát ezekkel az eszközökkel nyújtja égig. A legparább jelenetek kétségkívül a hátborzongatónak ható csend valamint az olykor meg-megszólaló sivár tónusú hegedűből és zongorából álló háttérzene kombójához köthetőek.

Még nem féltem ennyire egy egér cincogásától.

Az FPS-faktor pedig csak emeli a tétet.

A sztori szerint egy Ethan nevű férfi (őt irányítjuk) 3 év után végre esélyt kap, hogy felkutassa halottnak hitt feleségét. El is indul az isten háta mögötti mocsaras ismeretlenjébe. Mia üzenete egy feltehetően elhagyatott házhoz (ami a demoban is volt) kalauzolja hősünket, aki szép lassan kezd ráébredni, hogy koránt sincs egyedül az ingoványos környezetben. Aztán még vacsorára is meginvitálják a kedves otthoniak, míg egyszer csak elszabadul a káosz, mi meg arra eszmélünk, hogy egy zsebkést szorongatva próbáljuk túlélni a ránk váró borzalmak sorozatát. Többet nem szeretnék ellőni belőle, legyen elég annyi, hogy kellően sok meglepetést és csavart tartogat mind új, mind régi játékosoknak egyaránt, párszor jelentősen változtatva a dolgok pillanatnyi állásán. Jóllehet, az egyik legrövidebb része a sorozatnak, az egyik legélvezetesebb is. Már csak a sztori miatt (többféle végkifejlet!) is újra elő fogom venni a hosszú uborkaszezonok idején.

RESIDENT EVIL 7 biohazard_20170122084416

RESIDENT EVIL 7 biohazard

RE epizód révén maradt a kraftolás, kulcskeresés, az orrvérzésig tolt lootolás (juj, találtam 2 shotgunlőszert!), fejtörők megoldása, kis kincskeresés, némi coin-alapú fejlesztés na meg a piszok nehezen döglő ellenfelek. Menteni a save room-okban elhelyezett kazettás magnókkal tudjuk fáradtságos kalandjainkat.

A változtatásoknak hála a játék rémisztőbbnek hat, mint eddig bármikor.

Azonban ezáltal számos dolog vált könnyebbé, kezelhetőbbé. Nekivágni első nekifutásra csak Normalon lehet, így egyszer végig kell rágódnunk a teljes sztorin, hogy megkapjuk a hízelgően pokoli Madhouse fokozatot. Kétségkívül az egyik legélvezetesebb újdonság a videokazetták lejátszásakor aktiválódó flashback, ahol más karaktereket irányítva kell túlélnünk a ház borzalmait.

Többféle fegyverre tehetünk szert a túra során, legyen szó a sokak által kedvelt sörétestől, vagy épp a piszok hamar kiürülő lángszóróról. Annyi bizonyos, hogy érdemes már a játék elején elkezdenünk spórolni, hiszem nem egyszer álltam 2 golyóval a pisztolyban egy hadseregnyi szörnyeteggel szemben. Szívás. Jó, azért tudjuk használni sportszelet méretű rugós késünket plusz a szóközzel védekezhetünk is, de elég naiv dolog azt gondolni, hogy majd ezek fognak megvédeni a ránk törő förtelmek hada ellen. Ha valaki biztosra megy, eleinte a pisztolyt kezdi el pocsékolni, minél több lőszert eltárolva a nagyobb kaliberű fegyverek számára. Bőven szükségel lesz rá a későbbiekben.

Ellenfeleinkből akad jó pár s ha nem is olyan változatosak, mint a régebbi részekben, olykor azért tudnak némi borsot törni orrunk alá. A fekete masszából felépülő karmos dögökből van a legtöbb, szívósabb változataik kifejezetten igénylik az ólmot.

Ugyan mit érne egy elemi horror rovarok nélkül? Speciel őket utáltam leginkább. Persze vannak bossfightok is, némelyik kifejezetten izgalmasra sikeredett, ellenben vannak a tipikus ‘lődd meg sokszor egy helyen, és vége lesz’ típusú harcok is. A történetben amúgy el is lesznek magyarázva az eleinte még indokolatlannak tűnő ellenfélváltások is, gondosan felépítve a végkifejlet felé vezető ösvényt. Személy szerint a bombák mellett a sörétest használtam legtöbbször, a közeli headshot még mindig jól működik a legtöbb gonosz ellen.



Összességében elmondható, hogy nagyon élveztem a Baker család házában s környékén való kísértetjárást. Negatívum talán a kampány rövidsége és esetleges monotonsága, valamint a néhol végletekbe folyó töltési idők. Nem is állítom azt, hogy a Resident Evil VII minden idők legjobb horrorjátéka, de kétségkívül a legnagyobbak között a helye. Ha jól felépített, atmoszférikus rettegésre vágysz, nem kell tovább keresned. Filmbe illő története meg a hab a tortán. 2017 eddigi legjobb címe ez, az Outlast II méltó vetélytársra akadt. Ha igazán tökösnek érzed magad, sötétben izgulod végig Ethan nyomasztó mentőakcióját. Ha pedig kevésbé, még világosban sem úszód egy-két szívroham nélkül. Elég csak benyitni egy átlagos ház átlagosnak tűnő pincéjébe…

Értékelés:

[fb_button]

Ezért szerettük...
+Atmoszférája az első perctől kezdve beszippant
+Gyönyörű látványa mellé hihetetlen részletesség társul
+A hagyományos elemek új köntösben
+Könnyen kezelhető, jól működő játékelemek

És ezért nem...
-A sztori lehetne hosszabb is
-A fejtörők nagyrésze gyerekesen egyszerű
-A legtöbb boss nem igényel túl nagy kihívást

Még sosem volt ekkora élmény a rettegés. Abban a szekrényben nem pisztolylőszer volt?

Szólj hozzá! Számít a véleményed és regisztrálnod sem kell!

avatar

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .