Rambo és a 80-as évek: fiatalkorunk akcióhősei

1982-ben egy borús napon magányos harcos ballag be rosszkedvűen a mozikba és lesz csakhamar világhírű. A vietnami háborút megjárt, többek által megvetett és lenézett, testileg és lelkileg sebzett férfi semmi mást nem akart mint megtalálni egykori bajtársát és nyugalmat. Mégis belekötnek. A helyi marcona seriffnek nem tetszik csapzott külseje és a csendes kisváros lakosságától merőben eltérő fizimiskája. Nincs mit tenni, meg kell védje becsületét és életét, mindenáron. Az átlagosnak induló nap lassan véres háborúba torkollik valahol a kanadai határ közelében, melynek a végén csak egy maradhat.




Így kezdődik Sylvester Stallone egyik leghíresebb filmes sorozatának, a Rambo-nak első része, melynek címe stílusosan: First Blood. Így kap még egy erős lökést a Rockyval már bizonyító Stallone és ezzel a filmmel veszi kezdetét egy sikeres korszak a néhai Vietnamot megjárt harci gép története. A Rambo a 80-as évek sztereotip akciófilmje, nevezhetnénk akár stílusjegynek is. Számtalan hasonló jelenség kezdte ellepni a filmszínházakat és hirdették magukat óriási plakátokon évről-évre. A magányos hős zsáner mint mozis karakter újabb nevekkel gazdagodott. Színre lépett Arnold Schwarzenegger, nagy szerepet kap Chuck Norris és olyan ifjoncok zárkóznak fel mint Steven Seagal, Dolph Lundgren vagy Jean-Claude Van Damme.

A Rambo mint ex-vietnami harcos azt hivatott pótolni a vásznakon, amit Amerika a háborúban elvesztett. A becsületét és szégyenét. A vereséget szenvedett nagyhatalom sebeit nyalogatva már korábban is jelentkezett a témával filmes adaptációkban. A vad banda (1968) korai Mad Max érzés. Motorosok zaklatják a kisvárost, Billy Jack a veterán veszi fel velük a harcot. Marlon Brando a Vad című mozijával már előrevetítette ennek a magányos hősnek archetípusát. A tesztoszteron fűtötte, felpumpált verziót Arnoldék hozták el nekünk.

Rambo? Az egy…

Rambo karaktere attól kiváló, hogy átérezzük fájdalmát és elkeseredettségét ami kényszerűen belesodorja az eseményekbe. Ő semmit nem akart, a rendszer van ellene mert nem fér a képbe. Az amerikaiak nagyon megszenvedték a háborút és a sok felfűtött hős bizony a kegyetlen valóságba csöppent vissza. A rendszer megváltozott, otthon hazaárulónak nevezték és leköpték őket. A népnek elégtétel kellett. Így született meg John Rambo, aki aztán visszament a hadszíntérre, hogy kimentse a még mindig ottragadt bajtársakat (Rambo II, 1985) majd továbbment Afganisztán kopár mezejére (Rambo III, 1988), hogy leverje az akkori szovjet hadsereg teljes ottani állományát és végül eljutott egészen Burmáig (2008), hogy ott is rendet rakva megtérjen régen látott otthonába. A kissé giccsesen lezárult -eddigi- széria négy részes erődemonstráció és adrenalinbomba, Stallone életének második legszeretettebb gyermeke, egy korszak hatalmas kedvence. Ez a pedig nem más mint, a VHS-korszak!

Ami azt hiszem sokunk életének volt részese. A nagyjából a hetvenes évek végétől induló, világszerte sokáig egyeduralkodó házimozis technológia hatalmas korszak a filmes világ otthoni ágazatában. A szalagra rögzítés gyerekkorunk legnagyobb vívmánya. A videotékák mint filmes könyvtárak milliókat hoztak a filmforgalmazóknak. Ehhez pedig nagyban hozzájárultak a 80-as évek kultikus akciófilmjei is.

Stallone Rocky és Rambo mellett volt még magányos zsaru, aki természetesen egymaga rak helyre egy egész motoros bandát (Kobra, 1986) majd lett Kurt Russel partnere a Tango és Cash című akciómókában amiben elhangzik a “Rambo egy buzi” nevezetű örökérvényű mondat.Valamint elvállalta a Cannon cégnek a Túl a csúcson c. klasszikust.

Korszakos partnere, a grazi erőember, a barbár mezőkkel lett világhírű, a Conan, a barbárnak (1982) köszönhetően. Legismertebb filmje pedig, a Terminator-Halálosztó, melyben egy a jövő háborújából érkező, kibernetikus gyilkológép szerepében egy életre beírta magát a nagykönyvbe. Ezt követte a Kommandó, mely azt hiszem a gyúrógép hős legbugyutább szerepe, mégis emlékezetes mondjuk a körfűrésszel ölni c. fejezet miatt… 😉 Arnold a Piszkos alkuval és a Vörös zsaruval két rendőrfilmet is vállalt, egyik inkább durvaságáról a másik pedig Jim Belushiról marad emlékezetes, no meg persze hazánkról. Hiszen jórészt itt forgatták és megannyi hazai karakter is előfordul kisebb mellékszerepekben. Scwarzenegger egyik leghíresebb filmje is a 80-as évek végén érkezett, Ragadozó címmel, melyben egy legyőzhetetlennek tűnő földönkívüli ellen végül egyes-egyedül harcoló zsoldost alakít.

Chuck Norris eközben elszámolt végtelenig. Kétszer.

A már a 1960-as években is aktív Chuck Norris miután örökre ismertté vált Bruce Lee-vel folytatott küzdelmével a római Kolosszeumban (A sárkány útja, 1972) a 80-as évekre beállt a fiatalok mellé és szintén letette saját utó-vietnami háborús történetét az Ütközetben eltűnt filmekkel. A Cannon égisze alatt forgatott akciómozik noha elmaradtak Stallone sokkal komolyabb indítású Rambo-jától, mégis VHS körökben hatalmas sikernek örvendett. Norris azután egy másik szériába vágta fejsz…akarom mondani öklét, melynek címe: Delta Kommandó. Ez egy elitkommandóról szól mely kizárólag a legbonyolultabb terrorista elhárításokkal foglalkozik. Az első rész még komolynak nevezhető Lee Marvinnal a mellékszerepben, majd a második rész a Kolumbiai kapcsolat inkább Norris egyszemélyes showja. E két széria között még jutott pér remek, egyik a David Carradine-al közös Magányos farkas (1983) vagy a Néma düh (1982), de akár az USA invázió (1985) is ide sorolható.

A 90-es évek elejére Norris még megpróbált pár erősebb filmet kicsikarni mint a Bérgyilkos (1991), de a Stallone-Schwarzenegger páros blockbusterei mellett már nem tudott labdába rúgni. A Terminátor 2, a True Lies, a Pusztító, a Dredd bíró és a Bérgyilkosok elsöprő sikere ha a kritikusoknak nem is mindig, de a pénztáraknál egyértelműen bizonyított.

Az új korszak ami lassan a VHS halálát is elhozta, új nevekkel tette gazdagabbá az akciófilmek égboltját. Van Damme, Lundgren, Seagal filmjeivel már a sokkal pörgősebb, látványosabb és lobbanékonyabb mozik sorát gyarapította. A harcművészet újfent bekerül a cselekménybe és ezáltal látványos és egyedi alkotások születnek. Van Damme Bloodsportja, Kickboxere vagy Dupla Dinamitja. Seagal Halálra Jelölve, Törvényre törve párosa, (vagy épp Nico-ja) és Lundgren, aki a Vörös skorpió, a Büntető illetva a Leszámolás Kis-Tokióban (Brandon Lee-vel) című filmekkel lett igazán népszerű.



Számos hasonló kaliberű akcióhős növekedett a későbbiekben az elődök nyomán, melyek közül sokan sosem jutottak a tékák polcainál feljebb (Don The Dragon Wilson, Cynthia Rothrock, Lorenzo Lamas, Garry Daniels, Jeff Wincott). Mégis, egy mostanra apává érő korosztály örök héroszaiként állítottak mementót egy mára már lassan feledésbe merülő filmes korszaknak, ahol a fegyverek és robbanások mellett az  ökölcsapások és az izzadt, kigyúrt testek látványa okozott mindent elsöprő katarzist a Shakespeare-mentes monológok közepette.
[fb_button]

2
Szólj hozzá! Számít a véleményed és regisztrálnod sem kell!

avatar
2 Comment threads
0 Thread replies
0 Followers
 
Most reacted comment
Hottest comment thread
2 Comment authors
Vincze Dávidmgyuri Recent comment authors

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

mgyuri
Vendég
mgyuri

jó, hogy vége a ’80-as éveknek és nem jön újra el!

Vincze Dávid
Vendég
Vincze Dávid

S ezek közül Scwarzenegger-en két széria is, úgymond, túlnőtt;
A Terminator és a Ragadozó…
Bár szorosan nem kapcsolódik a cikk témájához, de Arnold 2 filmjét mindenképp megemlíteném, még a “nagy befutás” előttről.
Az egyik a Pumping Iron (magyarul: Acélizom) c. dokumentum film, ami a testépítő sportba és világba ad betekintést és egy egész generációnak szolgált edzőtermi alapanyag- és motivációként.
A másik pedig szintén egyik első filmje a Stay Hungry (Maradj Éhen) Jeff Bridges-el karöltve, amiért azt hiszem, hogy talán Emmy díjra is jelölték. 🙂
-ezeket csak érdekességképp-