Ragadozó madarak (2020) – kritika

User Rating: 6.5

Elég lehet-e az, hogy fogjuk egy borzalmas film legkedveltebb karakterét és adunk neki egy önálló történetet?




Mert a DC ezt csinálta a Ragadozó madarakkal (meg egy bizonyos Harley Quinn csodasztikus felszabadulásával – te jó Isten az égben, aki ennek a címnek zöld utat adott…).

Mert volt ugye még a DC-nek egy olyan időszaka, amikor úgy gondolták, hogy a Marvelhez hasonlóan majd jól univerzumot építenek csapatostul ahogy kell, de aztán amikor a Batman v. Superman, meg az Igazság Ligája megkapták a kritikákat (minden oldalról), akkor leesett nekik, hogy ez nem biztos, hogy jó irány. Úgyhogy bátrabban kísérletezgetnek azóta, több-kevesebb, de inkább több sikerrel, mert a Wonder Woman, a Shazam!, meg az Aquaman már igencsak jó irány, nem?

De attól függetlenül, hogy mi a helyzet az utóbbi DC alkotásokkal, azért nagyon nehezen lehet elfelejteni az olyan szörnyszülötteket, mint amilyen a Suicide Squad volt, pláne, ha az egyik kedvenc direktorom, Ayer rendezéséről és bukásáról van szó.

Szóval értem én az eszmefuttatást: ha már az Öngyilkos osztag olyan is lett, amilyen… miért ne kezdenénk valamit Harley Quinnel? Hiszen a nézők imádták. A nézők imádják. Sőt, a nézők Margot Robbie-t is imádják. (nem véletlenül, az már biztos).

De mi a cél? Egy girl power mozi? Egy női DC Deadpool? Vagy egyszerűen csak némi plusz bevétel?

Előre erre a választ megtippelni se tudtam volna, utólag szerencsére sokkal könnyebb okosnak lennem: mindhárom. És mivel ezek közül egyik sem egy egyszerűen teljesíthető elvárás, mindhárom csak olyan tessék-lássék módon sikerült, azonban a Ragadozó madarak a maga módján meglepően szórakoztató lett.

Ellentmondást vélsz felfedezni az előző sorokban? Pedig szó sincs ilyesmiről. A helyzet az, hogy HQ karaktere simán képes arra, hogy elvigyen egy (de akár több) filmet a hátán, és ezt zokszó nélkül megteszi ezúttal is. Ettől függetlenül a hibátlantól nagyon messze van Cathy Yan filmje.

Nem sokkal a Suicide Squad történései után járunk, az élet azonban nagyot változott azóta. Joker és HQ már nem egy pár, ezúttal a szakításuk véglegesnek tűnik. Ez a hölgy számára jelent némi veszélyt (már ami az életét illeti), mert az elborult húzásait leginkább azért úszta meg ép bőrrel, mert városszerte tudták, hogy ő Joker oldalbordája. Eddig.

Most azonban ennek a védelemnek vége, és Quinn egyszer csak azon kapja magát, hogy a fél város az ő fejére pályázik.

Hogy ne egyszerűsítse meg a saját létét, rendesen bekavar Fekete Maszknak, alias Roman Sionis, akinek ugyan a szó szoros értelmében vett szuperképessége nincs, csak szuper nárcisztikus, szuper dührohamokkal és szuper alvilági kapcsolatokkal. (nem mellesleg a szuper Ewan McGregor alakításában).

Úgyhogy bár Quinn kisasszony eleinte nem találja a helyét a szakítás után, hamar óriási kalamajkába kerül, amiből jó eséllyel nem kecmereg ki élve. Azonban talál maga mellé hasonszőrű csajokat, akikkel móresre lehet tanítani a gonosz férfiakat. Vagy hát… a gonoszabbakat. Vagy… csak a férfiakat. Na. Értitek.

Szóval mondanám, hogy sikerült úgy ledönteni a falakat, mint ahogy azt Deadpool csinálta, de az az igazság, hogy a Ragadozó Madarak nem elég erős film ehhez. Ha azt mondanám, hogy könnyed, akkor persze nem a legjobb szót használnám, hisz egy erősen R-besorolású moziról beszélünk, inkább azt mondanám, hogy nincs valódi tét, egy pillanatra sem aggódnunk, nincs miért izgulnunk, végig teljesen egyértelmű, hogy ki fog nyerni, hogy hogy fog nyerni és mikor fog nyerni.

A Ragadozó madarak egyszerűen csak megtörténik.

Legalább annyira szórakoztatóan, mint amennyire felejthetően. Persze lehet, hogy csak férfiúi önérzetem sérti a girl power (nem, amúgy nem), de végig azt éreztem, hogy papíron ez azért jobb ötlet volt, mint a gyakorlatban, és az a megérzésem, hogy felesleges várnunk a folytatásra, mert ez nem lesz akkora siker.

Robbie persze ezúttal is imádnivaló, ahogy szinte Reynoldsra írták Deadpool karakterét, úgy Harley Quinnek se találhatnának nála alkalmasabbat. Mellette nagyot megy McGregor, Mary Elizabeth Winstead és Jurnee Smollett is, de egyetlen karakterre sem lehet panaszunk), a poénok is ülnek és a látványra sem panaszkodhatunk, mégis… ahogy mondtam is, túlságosan súlytalan az egész.




Viszont még mindig azt mondom, hogy ez a jó irány a DC számára: fogni egy-egy erős karaktert és önálló történetet-filmet adni nekik. Mert teljesen őszintén mondom, hogy a Ragadozó madarak egy személyben jobb, mint a Suicide Squad, Igazság Ligája, Batman v. Superman trió.
[fb_button]

Összegzés
Papíron jobb ötletnek tűnt, de még így is kellemesen szórakoztató Harley Quinn önálló kalandja.
Ezért szerettük
  • Remek karakterek, élükön Harley Quinnel
  • Kellően laza, fekete humorral
  • Fekete Maszk végre egy jó kis főgonosz
Ezért nem
  • túlságosan súlytalan
  • és felejthető
6.5

2
Szólj hozzá! Számít a véleményed és regisztrálnod sem kell!

avatar
1 Comment threads
1 Thread replies
0 Followers
 
Most reacted comment
Hottest comment thread
2 Comment authors
HápéMásik oldal Recent comment authors

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Másik oldal
Vendég
Másik oldal

Shazam! “jó irány”??? A világ egyik legrosszabb celluloid hulladéka!