Prometheus (2012) – kritika

Május 18-án mutatták be az új Alien filmet, és mivel az előző részhez, a Prometheushoz hasonlóan ez is megosztotta a nézőket, talán érdemes bemutatni az előzményeket. Először beszéljünk egy kicsit magáról az Alien filmekről!




1979-ben mutatták be az első részt, ami leginkább a Star Wars sikerének köszönhette a megvalósulását, mert csak az SW sikere után bólintottak rá a Fox stúdiónál a sci-fi tervére. És mikor látták, hogy a zsánerre van igény, még a költségvetést is megduplázták.

A várakozásokat messze felülmúlta, hiszen a 8 millió dolláros költségvetéssel bíró film végül 117 millió dollárral zárta a mozis pályafutását, és adott a filmtörténelemnek egy ikonikus figurát, a xenomorphot.

Sokan nem veszik észre, de az Aliennek több jelentésrétege van. Egyrészt, az Alien a rákot szimbolizálja, ami belülről emészti fel az embert. Továbbá ott van még Ripley karaktere is, hisz ő volt az első igazi női főszereplő, aki nem függött a körülötte lévő férfiak döntéseitől, és mindezt egy olyan korban, amikor még a női egyenjogúságért keményen meg kellett küzdeni. Az első filmben sok kérdés maradt nyitva, amit a folytatások nem válaszoltak meg, de igaz, hogy tengernyi regény született, és ott van a Predatoros crossover is.

Az igazi válaszok akkor kezdtek el formálódni, amikor Ridley Scott belevágott az előzmények filmre vitelébe.

A Prometheusban Elizabeth Shaw és párja, Charlie jeleket találnak a Földön, amelyek egy csillagrendszert azonosítanak be, és azt gyanítják, a jelek egy meghívás az emberiség alkotóitól. A Weyland Társaság finanszírozásával útra kelnek egy csapattal, hogy kiderítsék, kik hagyták a jelet a Földön és miért alkottak meg minket. Az út során azonban váratlan és kellemetlen nehézségekkel kell szembenézniük.

A Prometheus közel sem egy egyszerű film. Aki szereti az Alien filmeket, valószínűleg egy kis félelmet, xenomorphokat, és egy tökös női főszereplőt vár. Azonban a film vállaltan teljesen másik irányba indult el. Ridley Scott szerint a xenomorphokat Hollywood kivéreztette és nincs több potenciál bennünk, hiába maradt nyitva a Nyolcadik utas: a Halálban megtalált hajó és pilótájának a rejtélye, valamint az is, hogy ki alkotta meg a xenomorphokat.

Nekem kifejezetten tetszett a Prometheus, mert vállaltan mást akart, mint az eddigi Alien filmek. Most nem az ijesztgetés vagy egy vérbeli sci-fi volt a cél, hanem egy filozofikusabb hangnem. Ridley úgy akarta kiterjeszteni az eddig ismert univerzumot, hogy nem mutat meg mindent, és valószínűleg ezért is fordult Damon Lindelofhoz (a Lost egyik főírójához), akinek a trükkösebb történetekben már nagy tapasztalata van.

A fő kérdés a teremtő és teremtett kapcsolata lett.

A forgatókönyv számomra teljesen lenyűgöző: ahogy a karakterek viszonyulnak egymáshoz és a körülöttük lévő dinamika folyamatos változása. Hibái, bár vannak, közel sem olyan tragikusak, mint ahogy 5 évvel ezelőtt gondolták sokan. Sokkal fontosabbak viszont azok a beszélgetések, amik inkább filozofikusabbak, és az emberi faj származásáról szólnak, hogy mit jelenthet az embernek az, ha találkozhat a teremtőjével.

Az egyik ilyen nagy kedvencem David, és Charlie közötti beszélgetés arról, hogy miért teremtették meg az embert. Ami egyértelművé vált a számomra, hogy David karaktere az, akivel tudják, hogy mit akarnak kezdeni. A Covenant nézése közben nem értettem, hogy mit miért csinál, de most, hogy a Prometheust újranéztem, világossá vált, hogy David a kulcsfigura. Igazán miatta vagyok kíváncsi a folytatásokra, hogy mit hoznak ki végül belőle.

A szereplők kifogástalanok, a szupersztár Fassbender, aki lenyűgözően alakítja Davidet, az androidot. A legkisebb rezdülésekre is teljes mértékben odafigyelt a színész. A másik színész, aki említést érdemel, Charlize Theron, aki a kis apróságokra is odafigyelt. David iránti gyűlölete szavak nélkül is érzékelhető. Ha pedig Weyland (Guy Pearce) és a lánya kapcsolatában továbbmegyünk, akkor itt is megtaláljuk a teremtő és a teremtett közötti kapcsolat boncolgatását, hisz a szülőről beszélhetünk úgy, mint teremtő, aki megteremti a gyermekét.



Összefoglalva kiváló filmnek tartom a Prometheust a hibáival együtt, és értem, hogy miért nem tetszik sokaknak. Azt viszont meg kell hagyni, hogy egy film akkor lesz izgalmas, ha évekkel később is beszélnek róla. A Prometheusnak ez sikerült, mert még mindig nincsenek válaszok sok kérdésre.

Értékelés:

[fb_button]

Szólj hozzá! Számít a véleményed és regisztrálnod sem kell!

avatar

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .