Bár a Power Rangers franchise hazánkban talán nem örvend túlzott népszerűségnek – vagy inkább ismertségnek -, a tengerentúlon bizony hatalmas üzlet. Talán a Verdák kapcsán hangzott el utoljára, a megállapítás, ami ide is tökéletesen illik: ez nem egy film, ne így tessék nézni. Ez (is) a világ egyik leghosszabb reklámja.
Mert a cél nem az, (ahogy a fent említett animációs mese esetében sem), hogy világmegváltó alkotást tegyenek le az asztalra a készítők, sőt, még csak nem is az az elsődleges, hogy egy Bosszúállók gazdasági erejű sorozat szülessen. Nem-nem. Itt a lényeg, hogy a bemutatót követő időszakban jól fogyjanak a játékok és a további csatolható ajándéktárgyak. Mert ebben van az igazi üzlet.
Ennek megfelelően hőseink középiskolások, a hangvétel pedig High School (nem musical) a köbön, de hogy őszinte legyek, nem nagyon akarnám ezt ragozni, a legegyszerűbb talán, ha rászánsz szűk két és fél percet az életedből arra, hogy megnézd a trailert, még mielőtt elrohannál a moziba.
Mert ez egy olyan előzetes, ami tökéletes pontossággal belövi neked, hogy mire számíthatsz abban a két órában, amíg a film tart.
A dínók kipusztulása idején ádáz küzdelem zajlott a bolygónkon a jók és a rosszak közt, a Föld túléléséért és a Zeo Kristály megvédéséért. Sajnálatos módon a gonoszok diadalmaskodtak, azonban mielőtt minden elveszett volna, a jók vezetője, Zordon (a Vörös Ranger), eldugott öt szuper képességgel megáldott kis érmét, amik bárkiből superhero-t (na jó, Power Ranger-t) faragnak, akik megtalálják.
Nem, ez nem A bukottak bosszúja és nem az Örök Szikráról beszélek.
Az idő pedig elsuhant, eltelt ez a röpke időszak és a jelenben járunk, ahol az érmék végre új gazdákat találnak, természetesen egy csapat rebellis diákot, akik aztán hamar rájönnek, hogy a frissen jött hatalommal együtt bizony felelősség is érkezett, avagy ahogy mifelénk mondják: with great power comes great electricity bill.
Zordonék bukása ugyanis egy árulásnak köszönhető: a Zöld Ranger fordított hátat a többieknek, Rita Repulsa, aki szerencsére (hisz különben miről szólna a film) visszatér, hogy eltörölje a bolygónkat, igen épp most, mikor már újra összeáll a Rangerek bandája.
Nos, első körben szögezzük le, hogy ez egy eredettörténet, ráadásul nem a legjobb fajtából. Nem megyek most bele a szidalmazásba, egész egyszerűen azért nem sorolom a jók közé, mert túlzottan nyögvenyelős. Persze ennek oka van (a fiatalabb korosztály felé kacsintás, leginkább ezzel indokolható, hogy a csapat tagjainak az egymáshoz való viszonya ekkora hangsúlyt kapott), de minket ez nem igazán fog vigasztalni.
Olyan lassan jutunk el ugyanis az érdemi részig, hogy addigra már tovaszáll mindennemű lelkesedésünk (már ha volt ilyen) és már nem fog a szemünk előtt lebegni, hogy ez egy sorozat(nak szánt frnachise) első része, ahol még csak felépülnek a karaktereink, még csak összeáll a csapat. Persze ez még nem indokolja, hogy ez miért nem zajlik simábban, de valamennyire magyarázza a látottakat.
Apropó, látottak. Amikor azt az ominózus trailert először láttam, akkor az ugrott be (kinek nem, legyünk őszinték), hogy ez bizony elég tinigagyinak tűnik, de talán látványilag rendben lesz, azt a 100 milliós büdzsét végül is el kellett költeni valamire. Nos a CGI nagyjából rendben volt (de emlékezetesnek semmiképp sem mondanám), az operatőri munka viszont hagy maga után kívánnivalót, néha olyan megoldásokkal találkozunk a film alatt, amitől Bollywoodban érezzük magunkat, a reggelink pedig kíváncsian kikandikál a külvilágra, a szánkon át.
Sajnos a karakterekbe sem könnyű egy csapásra beleszeretni és ezen a szájukba adott dialógusok sem sokat segítenek.
A laza majdénmegmutatom tinik túl sok lelki drámát kaptak a forgatókönyvben, amivel láthatóan egyikük sem tudott igazán mit kezdeni – nem leszünk ezzel mi, nézők sem másképp. Ugyanez igaz a poénosnak szánt egysorosokra is, így sajnos nem a humor lesz az, ami miatt emlegetni fogjuk az alkotást a későbbiekben.
Egyéb említésre érdemes pozitívumot pedig nem tartogat a film. Van néhány jól sikerült pillanata, egy-két jól megkomponált akciójelenete, és ha húsz évvel fiatalabb lennék, akkor könnyen lehet, hogy sokkal pozitívabb élményt jelentett volna a Power Rangers, felnőtt fejjel viszont képtelen voltam szeretni -pedig mindent megpróbáltam-. Talán (ismétlem: talán) a folytatásban már jobban belendülnek, de az is könnyen lehet, hogy ez a franchise nagyon nem az én korosztályomnak való.
[fb_button]
Szólj hozzá! Számít a véleményed és regisztrálnod sem kell!