Kedvenc hálóvetőnk újra a mozivásznon; ezúttal azonban, végre a Marvel otthonos környezetében. Pókember hazatért – megmentve ezzel saját hírnevét és alapos löketet adva a Bosszúállók színes csapatának. Lássuk, hogyan teljesít, legfiatalabb szuperhősünk és hogyan is jutottunk idáig.
Pókember mindig is a szuperhősök fenegyereke volt. Egy átlagos tinédzser (mint az olvasóinak nagy része), aki talán ügyetlenkedik, botladozik és mindig rosszkor szólal meg, de mégis mindig kihúzza magát a szorult helyzetekből.
Sokoldalúsága miatt rengeteg feldolgozás született az évtizedek alatt történeteiből. Bizony. Öreg falmászó barátunk olyanokkal ugrott közös kalandokba eddig, mint: Vasember, Amerika Kapitány, Megtorló, Fenegyerek, Farkas vagy akár Deadpool. Gondoljunk csak a 90-es évek kedvenc animációs-sorozatára, ami vagy 5 évig futott a FOX Channelen. Ott volt a Tobey Maguire féle 3, vagy az Andrew Garfield féle 2 mozifilm. A több száz képregény alatt vagy 20-25 összevonással találkozhatunk.
Még ha ezek a filmek, innen nézve vitathatóak.. saját idejükben kasszasikert hoztak – és nem véletlenül. Mind meg tudott fogni valamit a karakter varázsából. Vagy az érzelmi motivációt – legyen szó a nagyszülők elvesztéséről vagy egy szerettünk cserbenhagyásáról – vagy az új szuperélet felfedezésével járó izgalmakat. Mindegyik filmben meg volt az a plusz, ami hozta a Pókember hatást, mégis hiányzott valami.
A súlytalanság. A felelőtlenség. Minden ami Pókember.
A korábbi verziók szerelmesei hosszú hónapokig alázták szegény Tom Hollandot, legújabb Pókemberünket, miszerint – túl fiatal a szerephez.
„Mi lesz a következő? 12 éves pókember? Pókember az oviban? Az elveszett cumi története?”.
Ezek az arcok csöndben ültek ma este, a székükbe csúszva, mert tini Pókember tarolt.
A színészi játék és a rendezés is pont azt hozza, amit a képregény. Nem többet, nem kevesebbet. Színes, vidám, humoros és olykor bugyuta. Hibázik. Rengeteget hibázik.. de nincsenek drámai lassítások, nincsen zokogás vagy nyál, nincs lassú temetés az ősz derekán.
Egy srácot látunk aki épp, hogy csak szuperhőssé vált, máris döntések és elvárások elé kényszerül. Megfelelni a családnak, társadalomnak, példaképének, önmagának. Ezektől a kérdésektől válik egy szuperhős emberközelivé – egy ilyen arccal tudunk azonosulni. De lássuk, hogyan is teljesít a vásznon.
A film egy zseniális indítással operál. Igazából egy videóblogot láthatunk az eddigi Avengers filmek kulisszáiból, Peter Parker szemszögéből. Majd észre sem vesszük és már a filmben vagyunk. Ezzel a középiskolás sráccal ülünk egy limuzinban és Tony Starkkal beszélgetünk.
Majd a film pontosan ebben a ritmusban ráncigál minket, helyszínről helyszínre.
Nincs szünet, nincs megállás.
Rengeteg kiváró, megakasztó, kínos poént használnak, de valahogy olyan jól kötik ezeket is, hogy észre sem vesszük és már 2 órája a moziteremben ülünk.
Most először a fő gonosz és csapata is szimpatikus. Nem egy buta, szörnyű, hatalmas lila gáz vagy entitás ami meg akarja enni a Föld bolygót. Nem oroszok akik csak simán nagyon gonoszok. A főnöknek indítékai és érthető céljai vannak – remekül kiegészíti egymást a két oldal. Sokan féltek Michael Keaton (Batman, Birdman – Avagy a mellőzés meglepő ereje) visszatérésétől, de azt kell, hogy mondjam, hogy talán a rossz fiú szerepe még jobban áll neki mint a korábbi karakterei. Reméljük hamarosan újra láthatjuk.
Mert jön a folytatás. A film még csak pár napja került ki a mozikba, de már borítékolható a következő rész. A Marvel Infinity War c. filmóriásában, már az Avengers oldalán is feltűnik Pedro barátunk. 2019-es dátummal, egyelőre cím nélkül pedig tervben van a következő rész. Van bőven alapanyag amiből lehet meríteni, az biztos.
Ti melyik Pókember történetet szerettétek a legjobban? Melyiket látnátok szívesen a vásznon?
[fb_button]
Sokan azon is ki vannak akadva, hogy May néni nem egy 60 éves nő… az én nagynénim 15 éves koromban is a 40et taposta… akkor miről beszélünk? 😀
Stan Lee: “Anyukád hogy van?” (a 60körüli néninek) :’) :’) :’)
Nekem a kedvencem az első Pókemberes történetem, a Nemzetellenes összeesküvés. De tudom, hogy mindenki Venomot akarja látni, ami talán nem is lenne rossz, főleg ha Tom Hardy alakítaná.
Szerintem a leggyengébb pokember film mind közül. Nem értem az írót, hogy mi súlytalan az előzőekben de nekem ebben minden ami poki célja, annak tűnik. Bosszúállókhoz akar tartozni meg szuper pokruha vasembertol? Már az Andrew Garfield fele Pókembert is furcsának véltem de megbekeltem vele. Egész kerek lett és áldozattal járt, volt súlya!!! Pont ahogy a Tobbie felében, bár a sztori nyilván eltért.