Ördögöd van – avagy, a gonosz a filmvásznon

Az emberiség történetét végig követi az Ördög. Találkozhatunk vele az irodalomban, regények lapjain vagy mondákban, szájhagyomány útján terjedő, falusi rigmusokban és a vallásban is. Nem véletlen tehát, hogy a mozgókép is igen korán magáévá tette az ember rettegett ellenfelét, a gonoszt. Popkulturális ikon, horrorfilmek és misztikus thrillerek fő karaktere.

A gonosznak van valami ellenállhatatlan ereje ami az embert mindig is rabul ejtette. A félelem, rettegés és ehhez kapcsolódó rémes dolgok mindig is vonzották a nagyérdeműt. Korábban könyvekben sokkolt, idővel a színházakban majd a mozik termeibe is beköltözött. Az ember szeret félni. Vonzza a borzalom, ezt használják ki az alkotók is.

A vásznon igen korán, már 1918-ban megjelent egy bizonyos To Hell With the Kaiser című vígjátékban. A 30 perces szösszenetben II. Vilmos császár az öngyilkossága után találkozik a pokolban az Ördöggel.

Azt hiszem nem kell külön bemutatnom Roman Polanski életművének egyik legfontosabb darabját, a Rosemary gyermekét, amit a rendező felesége tragikus halála előtt egy évvel készített. A pszichotrillerben Mia Farrow-t környékezi meg a gonosz és így ő az Antikrisztust hozza világra. A roppant szorongató hangulatú film a korszak kiemelkedő darabja.

Megkerülhetetlen klasszikus, a műfaj egyik legjobbja William Friedkin letaglózó műve, az Ördögűző. Az 1973-ban bemutatott és azonnal hatalmas port kavart moziban egy ártatlan lányt (Linda Blair) megszáll -állítása szerint- maga a Sátán, és pokollá teszi családja, főleg anyja életét. Az anya eleinte betegségre gyanakszik, de az orvosi vizsgálatokkal nem megállapítható furcsa kór tovább rombolja Regant így az anya (a kiváló Ellen Burstyn) a helyi templomban kér segítséget, és egy fiatal paphoz fordul elkeseredettségében. Ő, miután szembesül az állítottakkal, az egyház nagyjai felé fordul, akik egy veterán papot küldenek segítségére. William Peter Blatty regényének adaptációja olyannyira realisztikusra sikeredett, hogy az akkori világ mozirajongói csak úgy özönlöttek a filmszínházakba, majd sokkolva szédelegtek ki onnan. A film a mai napig is székhez szögez extrém gusztustalan képeivel és a kiváló alakításokkal. Folytatásai gyorsan felesébe merültek, egészen a most futó televízió sorozatig amely úgy tűnik képes új energiákat pumpálni a tetszhalott démonba.

1976-ban Richard Donner ránk szabadította az Omen-t, amiben a Sátán egy kisgyermek képében terrorizálja a Gregory Peck alakította nagykövetet és családját. A kultikus moziban olyan klasszikus jelentekkel találkozhatunk mint üvegtábla lenyeste fej, vagy templom keresztje által átszúrt pap. A sokkoló film nagy kasszasiker lett és további részek követték, természetesen egyre gyengébb minőségben.

1987 Alan Parker, és az Angyalszív éve. A misztikus thrillerben egy magánnyomozó Harry Angel (az akkor még felfutóban lévő Mickey Rourke) New Orleansban kutat Louis Cyphre (Robert De Niro) megbízásából egy eltűntnek vélt énekes után, és egyre sötétebb dolgokra bukkan. A rejtjelekkel és utalásokkal teli, nyomasztó hangulatú mozi a 80-as évek egyik ismert darabja. Alan Parker (Evita, Madárka) rendező és a két színész munkája mai napig kedvelt darab a pokoli filmek sorában.

A kult rendező, John Carpenter (A dolog) szintén 1987-ben szentelt egy kis időt a gonosznak a Sötétség fejedelme című filmjében. Egy pap (Donald Pleasence) kér meg egy fizikust és tanítványait egy ismeretlen eredetű zöld anyag vizsgálatára, melyről csakhamar kiderül, hogy okkult dolgok forrása és a világ végét jelentheti. Az anyag megszállva az egyik lányt, s azt átváltozva, maga az Antiisten érkezését hivatott segíteni. Carpenter úgynevezett “Apokalipszis-trilógiájának” középső darabja a VHS-korszak egyik klasszikusa.

Még egy klasszikus, démoni vígjáték is emlékezetes 87-ből, George Miller rendezésében az ördögi Jack Nicholsonnal a főszerepben. Az Eastwick-i boszorkányok-ban Nicholson egyszemélyes jutalomjátékával brillírozik három díva (Cher, Michelle Pfeiffer valamint Susan Sarandon) között mint Daryl Van Horne, aki az unatkozó hölgyek életét kavarja meg alaposan. A csibészes szerepre tökéletes választás volt az örök Joker.

1991-ben, Stephen King regényének a Hasznos holmiknak filmes adaptációjában egy titokzatos alak érkezik Castle Rock csendes kisvárosába, ahol boltot nyit, és mindenki hőn áhított vágyát kínálja. A népszerű üzlet tulajdonosa, Leland Gaunt (Max Von Sydow) az áruért cserébe csak egy kis csínytevést kér valamely lakó ellen. Az eleinte ártatlannak tűnő események egyre inkább eldurvulnak, így a helyi seriffnek (Ed Harris) bőven akad dolga. A könyvtől azért messze elmaradó alkotás szintén a videózás szerelmeseinek kötelező tékás kölcsönzése volt.

1997-ben Taylor Hackford rendező a mozi történelmének egyik legjobb regényadaptációját hozta tető alá Al Pacino és Keanu Reeves főszereplésével Az Ördög ügyvédje-ben. A történetben egy sikeres ügyvédbojtár, Kevin Lomax (Reeves) kihagyhatatlan ajánlatot kap a titokzatos John Miltontól (Pacino), hogy dolgozzon az ő cégének. Az ifjú ügyvéd így párjával Floridából New Yorkba költözik és egyre több súlyos ügyet vállal. Amíg őt lassan elnyeli a munka, fiatal feleségét a depresszió keríti hatalmába és félő, hogy a fényes karrier tönkreteszi életüket. Nem is sejtik, hogy mind emögött Milton szó szerint ördögi terve áll. Al Pacino és Keanu Reeves életük egyik legjobb, a mai napig etalonnak számító filmben brillíroznak olyan mellékszereplőkkel körítve, mint Charlize Theron és Craig T Nelson.

Kedvenc grazi Terminátorunkat is megérintette a Sátán kénköves lehelete, méghozzá az End of Days-ben, 1999-ben. Arnoldunk egy nyomozót alakít, (Jericho Crane) aki miután megment egy merénylettől egy bankárt (David Byrne) hamarosan furcsa dolgok közepén találja magát, ahol egy lány élete lesz a tét.  A kritikusok által lehúzott filmben egy fáradt Schwarzeneggert látunk, aki magához képest nehezebben birkózik meg a feladattal. A misztikus thrillert a Universal készítette, és közepesen jól sikerült, okkult akciófilmként került a filmes nagykönyvbe.

Szintén 1999 szülötte Polanski másik e témába vágó filmje, ami egy igazi megosztó alkotás, nekem személyes kedvenc. A Kilencedik kapu okkult témájú mozi a könyvtárak birodalmában. A részben a The Club Damas című regényből készített filmben Johnny Depp alakítja Dean Corsot aki egy titokzatos könyv után kutat mely állítólag a Sátán keze nyomán született. A nyomozás előrehaladtával Corso egyre sötétebb és veszélyesebb ösvényekre lép. Polanski filmjének legnagyobb erénye a könyv, mint kultúrtörténeti alap prezentálása. A vászonról szinte lejön a lapok illata, tapintása és a könyvtárak világának titokzatos sokszínűsége. A viszonylag lassú film inkább szűk berkekben lett siker.

Mel Gibson 2004-ben olyasmit tett amit kevesen, vagy senki soha azelőtt. Filmre vitte eredeti, arámi és héber nyelven Krisztus Passió-ját. A vallási horrorban amit sokan gyűlöltek, de még a Vatikán is elismert a lehető legrealisztikusabban ábrázolja Krisztus szenvedéseit és ezzel a valaha készült legdurvább, legőszintébb és legkegyetlenebb emberi szenvedést ábrázolta. A Megváltó haláltusájában bibliai ismereteinknek megfelelően megjelenik a Sátán, hogy megkísértse Isten fiát, aki ellenáll. Az ikonikus jelenetben Gibson női karakterre bízta Sátán megjelenítését, és ezzel a lehető leggroteszkebb módon, mégis tökéletesen sikerült vászonra álmodni a Gonoszt. Mondhatjuk, hogy a Passió a legek mozija?

2005-ben a Mátrixot követően Keanu Reeves szállt szembe a pokolból özönlő rémségekkel a Constantine-ban. A nyomozó, John Constantine siet egy rendőrnő segítségére, aki cáfolja húga öngyilkosságát és hamarosan kiderül igaza van sőt, sokkal sötétebb dolgok állnak a háttérben. A vegyes fogadtatású film a pénztáraknál teljesített, a kritikusoknál már kevésbé.

A B-filmek terén is akad azért dolga az Ördögnek. Ebbe a sorba illeszkedik tökéletesen az amúgy kiváló színész Nicholas Cage személyes agymenése a Ghost Rider széria. A fanatikus Cage nagy rajongását élhette ki a pokolból visszatérő, motoros bosszúálló szerepében. Az más kérdés, hogy szakmai körökben közröhely, a kasszáknál azonban nagy sikerrel vette az akadályokat a koponya fejű antihős. Nicholas Cage utóbbi éveiben alaposan letért a tőle megszokott vágányról és jó pár hasonló trash-el rémisztget, úgy mellesleg…

Összességében elmondhatjuk, az Ördög pokoli jelenlétével hosszú ideje borzolja idegeinket: egyetemes művészet épül fel karakterére. A festészetben éppúgy megtalálható mint zenében, együttesek veszik fel nevét, vagy okkult szekták berkeiben találkozhatunk az alvilág urával. Lucifer örök és biztos vagyok benne, amíg létezik emberiség, és létezik művészet, ő rendre jelen lesz.
[fb_button]