Némaság (2016) – kritika

Megrázó Scorcese új filmje. Izgultunk, szenvedtünk és végül mi is némán ültünk a vászon előtt. A történelmi filmek mindig is megosztották a közönséget. Az azonban biztos, hogy a rendezők előszeretettel használják a műfajt, hogy elmeséljék gondolataikat, kérdőre vonják belső értékrendünket.




Beszéljünk akár Tom Cruise Utolsó Szamurájáról (létezik-e sors, vagy döntéseink határozzák meg életünket?); vagy az Orlando Bloom féle Mennyei Királyságról (mi is az a hit, és meddig érdemes harcra kelni érte?), ezek a filmek emlékeztetnek a történelmünkre és a jelenben is aktuális gondolatokat ébresztenek bennünk.

Már is látom, ahogy görgettek a komment szekcióba: „..de Dávid, ezek már tök nem aktuális témák! Ma már nincs is vallásüldözés, ez a 21. század!” – olvassatok utána az amerikai helyzetnek, meg fogtok lepődni. 2017, mi?

A Némaság épp ezt a kérdéskört dolgozza fel. A keresztény térítések az emberiség történelmének igazi szégyenfoltjai. Nézzük akár Amerika meghódítását, a dél-afrikai, vagy az ázsiai térítéseket. Sok-sok véres áldozat, egy eszme (és persze az egyház érdekei) kedvéért. Megint felmerül a kérdés: „de hisz ez már régen történt.. ez történelem.” Elsőre talán. De gondoltátok volna, hogy a térítések olyan „sikeresek” voltak, hogy a Földön élő emberek 1/3-a(!) a mai napig keresztény?

A rendező Martin Scorsese, és ha valakit, hát őt tényleg nem kell bemutatni. A vének a Taxisofőr (1976) és Dühöngő Bika (1980) – az új generáció pedig inkább a Wall Street Farkasa (2013) után örökre megjegyezte a nevét.

Remekül bánik a színészeivel és hosszú évtizedek óta másodpercre és képkockára kimért filmeket tesz le az asztalra. Érdekesség azonban, hogy 1995 óta nem írt bele a forgatókönyvekbe, a Némaságnál azonban valamiért megtört a jég és besegített az írásba.
silence_ORM7aPA két főszereplőnk Andrew Garfield (Csodálatos Pókember – 2012; Fegyvertelen Katona – 2016) és Adam Driver (Star Wars, Az ébredő erő – 2015) két igazi, feltörekvő nagyágyú. Olyan színészek akik nem veszik félvállról a szerepeiket. Adam Driver például 23 kilót fogyott le a forgatás kedvéért.

Liam Neeson stabil mellékszerepet hoz, ő is 9 kilót fogyott Scorcese kedvéért. Minden perce kincs a vásznon. Reméljük végre leteszi a bukdácsoló akciófilmes karrierjét és újra visszatér a komolyabb kaliberű filmekhez. Ma is megmutatta, hogy tud ő, ha akar.

A 17. század sötét valóságában járunk, ahol kivételesen nem az egyik családtagját, hanem magát a nagy Liam Neeson-t rabolják el. Igen, Cristóvão Ferreira atya bizony nagy bajban van. Japánban, keresztény térítő útja során nyoma veszett, és olyan pletykák jutnak a Kereszténység fülébe, miszerint a gonosz keleti ördögök még arra is rávették Mr. Schindlert, hogy megtagadja katolikus Istenébe vetett hitét. El is küldik két fiatal tanítványt (Andrew Garfieldot és Adam Drivert), Qui-gon mester felkutatására, azonban a szigetre érkezve nemcsak, hogy mesterük, de saját hitük és életük is mérlegre kerül.

Először is had szögezzem le, már az elején, hogy ez a film lassú. Nem kapkod el semmit. Az előzetesben is ígért bevezető és a papok megérkezése pont olyan elviselhetetlenül kimért, hogy mi is megérezzük a helyzet súlyát és kilátástalanságát. Már egy órája ülünk a teremben és ők még mindig csak az első faluban bujkálnak. Fogalmunk sincs, hogy mi történt a mesterükkel, melyik falu keresztény és hol adják fel őket a helyi hatóságoknak a vérdíj fejében.

Muszáj együtt éreznünk velük – a rendező nem hagy más választást. A film (idővel, csönddel és a beállításokkal) tökéletesen érzékelteti a két hős jelentéktelenségét a véget nem érő, „mocsár szerű” szigetország nagyságához képest. Hangyák ők a homokozóban.

A kínzások és megpróbáltatások mind lélekben, mind (a későbbiekben) fizikailag is elválasztja a két barátot. Andrew Garfield és Adam Driver stabil karaktereket hoznak és a japán színészek előtt is le a kalappal.

A japán „inkvizítor” személyisége engem nagyon irritált először. Nem értettem. Gyenge, öreg és mindenekelőtt, szemet szúróan pösze (kicsit mint Samuel L. Jackson fő gonosza a Kingsman-ben.) Azt hittem ez valami fűszere a dolognak, hogy ne megint egy ördögi, lelketlen, sablonból kivágott rossz fiút kapjunk; de a film igazából megindokolja a karaktert.

Itt nincs gonosz. Nincs eredendően rossz. Mindenki a saját érdekét képviseli. A filmben több teológiai vita is elhangzik, és ha jól figyel az ember, igazából mind a két álláspont tökéletesen érthető. Ez az igazán nagy erőssége a filmnek. Nem a jó és a rossz harcát kell végig unnunk újra; hanem egy megtörtént, valós eseményt kapunk – ahol az emberek különböző érdekeket képviselve próbálják azt tenni, ami szerintük a legjobb önmaguknak és környezetüknek.

A dogmatikus kereszténységet hol szépnek állítja be, hol komikusan rábök ellentmondásaira. Rámutat fölöslegességére, hol pedig örökletessége mellett áll ki. Mindezt elviselhetetlen csönddel („némasággal”) párosítja – úgy értem szó szerint, a mögöttem ülő szuszogását hallgattam.

Ez a film rólad szól.

Ez nem egy hollywoodi krém film. Nem jön Hans Zimmer, hogy megmondja, hogyan kéne érezned magad. A beállítások és a jelenetek objektívek. A könnyek némák. A néző kezébe adja, hogy mit is kezd vele. Átérzed a hős tragédiáját, vagy elutasítod? Nézőpontok palettájából választhatunk.

Számomra egy hihetetlen belső utazás volt ez a majd három óra, gondolatok tucatjával ültem a székben a stáblista alatt is. Viszont a háromszor-négyszer pisilni kijáró közönséget – itt, ezen a szent helyen – megkérném, hogy maradjon otthon. Ne üljön be erre a mozira.

Ez a Némaság, Martin Scorcese történelmi mozija. Megrázó és elgondolkodtató, pont ahogy vártuk. Nem egy könnyed mozi, ezért csak azoknak ajánlom akik tényleg szeretik ha megmozdít bennük valamit egy film és akár három órát is kibírnak pisiszünet nélkül.


Scorcese következő nagy dobása egyébként 2018-ban fog berobbanni. Robert de Niro, Al Pacino, Joe Pesci, Bobby Cannavale és Harvey Keitel szereplésével érkezik a „The Irishman”; ahol újra láthatjuk majd kedvenceinket, egy újabb „el-nem-mesélt” gengsztertörténetben. Reméljük, mutatnak még valami ütőset ezek a legendák és nem egy újabb nyugdíjas szellemvonatra ültetnek be.

Értékelés:

[fb_button]

3
Szólj hozzá! Számít a véleményed és regisztrálnod sem kell!

avatar
3 Comment threads
0 Thread replies
0 Followers
 
Most reacted comment
Hottest comment thread
3 Comment authors
Ilkei CsabaBenkő MáriaZsolt Megyei Recent comment authors

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Zsolt Megyei
Vendég
Zsolt Megyei

Remek kritika.Teljesen egyetértek vele.Most néztem meg a filmet.Hatalmas filmet dobott össze megint Scorsese.Engem lenyűgözött.Minden megvan benne ami egy jó filmhez kell.Nálam 10 pont.

Benkő Mária
Vendég
Benkő Mária

Köszönöm az írását! Húsz éves korom körül olvastam először a regényt. Akkor mélyen megrázott és felháborított a jezsuiták hittagadása. Az azóta eltelt évek, és ez a film sok mindenre rávilágított.
Újra elolvasom a regényt.

Ilkei Csaba
Vendég
Ilkei Csaba

Rettenetesen olcsó film. A fehér kolonizció ünnepe.