A Narcos 3. évada meg sunyiban már fent van a Netflixen

A nagy “Véget ért a Trónok harca” dömpingben szép csendben kijött a Narcos harmadik évada tegnap. Az első két évad Pablo Escobar kokainbáróvá válásának rögös útján vezeti végig a nagyérdeműt és nem nagy titok, így elárulhatom, hogy Escobar a kaland végén – elég méltatlanul-, végleg elköszön. Ugye az életet egy ilyen patinás alaknál nem igazán lehet felülírni, így joggal vetődik fel a kérdés, hogy mégis hogyan tovább, egyáltalán van-e tovább?

Hát persze, hogy van. A történet ott folytatódik, ahol a második évadban befejeződött: meghalt a király, szóval a sok saját zsebre dolgozó apród közé most kell egy új király. De ezúttal nem egy pszichotikusan karizmatikus fasza gyerek lesz a befutó – tanulva ugye a történelemből – hanem egy szervezet, jelen esetben a Cali karter. Legalábbis az előzetes és a készítők ezt ígérik.

Mint a legtöbb jó kis tökös gengszter sztori ez is valós események feltupírozott feldolgozása. Steve Murphy és Javier Pena DEA ügynökök valóságos személyek hasonlóan Escobarhoz, akit be se kell mutatni. Már az első két évadban sem tudtam pontosan eldönteni, hogy kinek a szemszögéből látjuk az eseményeket.

Az ügynökökéből vagy Escobarából?

Oké, hülye kérdés volt, csak valahogy át kellett kötnöm. Hát persze, hogy mind a kettőjükéből, de inkább Escobáréból. Azok közül, akik látták a sorozatot, tegye fel a kezét az, aki nem Pablonak drukkolt annak ellenére, hogy tudtuk, előbb-utóbb be fog farcolni, de úgy istenesen.

Mivel ugye ismerjük El patron életpályáját, nagy titkokat nem rejtett a sztori, szóval a meglepetés varázsa ki volt lőve.

Nem is a nagy csattanó volt ebben az egészben az érdekes, hanem a kidolgozás. Escobar egy nagyon ellentmondásos figura a róla keringő infók alapján legalábbis, amik a neten és a róla megjelent könyvekből elérhetőek. Ha ránézek az arcára – kövezzetek meg – de egy szimpatikus fickót látok, akitől azért használt autót nem vennék, de szívesen leülnék vele sörözni.

Annak ellenére, hogy valóban egy könyörtelen, számító, rideg gyilkos volt, a memoárok alapján az sejlik fel (némi túlzással), hogy volt egy másik oldala is: szerető férj, szerető családapa, anyját imádó kisfiú, hazafi (még leírva is hülyén hangzik). A hazafit azért is emelem külön ki, mert Don Pablo még a politikában is meg akarta vetni a lábát, hülyén hangzik, de azért, hogy jobbá tegye az egyszerű emberek életét, meg jobban menjen a narkó biznisz is, na meg fényezze az amerikai kontinens méretű egóját.

Hát annyira lelkes volt, hogy romba döntötte egész Kolumbiát is csak úgy egóból és megnyomorította gyakorlatilag mindenkinek az életét, de ez már részlet kérdés, a lényeg, hogy érdekes és ellentmondásos pali volt, na.

Csak azért eresztettem ennyire bő lére a jellemzését, mert – ahogy korábban említettem – a 3. évad nélküle fog indulni. Bevallom őszintén, ma reggel realizáltam, hogy kint van a cucc, így egyből klaviatúrát kellett ragadnom, hogy kedvcsinálót írjak. Ennek két prózai oka van. Egyrészt én is nehezen találtam rá erre a brutálisan jó sorozatra. Másrészt pár nap alatt letoltam a teljes második évadot, ami azért jelent valamit.

Szóval erkölcsi kötelességemnek érzem, hogy minél többen zendítsetek rá. Aki még nem látta az első két évadot, az nagyon gyorsan tolja le. Aki pedig látta, azzal kezdjük el együtt a harmadikat. Néhány nap múlva pedig egy sör mellett térjünk vissza rá, hogy van-e annyira tökös Agen Pena, hogy lekössön minket egy évadon keresztüli hajszája a Cali kartel után. Vagy Escobar nélkül jobb lett volna ha inkább hagyják a francba az egészet és forgattak volna inkább a drogprevencióról?

Tehát akkor: plata o plomo?

Az eddigi két évad értékelése : 10/9, csak azért 9 , mert hiányzik Escobar!
[fb_button]