Moth (2016) – kritika

A found footage a közhiedelemmel ellentétben nem műfaj, hanem a horror műfaján belül egy stílusirányzat,melynek az a lényege, hogy a filmet úgy próbálják meg eladni, mintha tényleg megtörtént volna.




Ennek következtében jellemző a kézi kamera kizárólagos használata, amatőr színészek, és a minimális költségvetés, valamint az is jellemző erre a műfajra, hogy egy mítoszt építenek köré. Az első found footage nem a Blair Witch Project volt, hanem az 1980-as Cannibal Holocaust, ami a maga idejében nagy botrányt kavart, hiszen annyira valóságosnak találták a felvételeket, hogy a rendezőt gyilkosság bűnrészességével akarták elítélni.

A horror egy nehéz műfaj, ebben a legnehezebb maradandót alkotni. A legtöbb horror ott siklik ki, hogy a nézőjét meg akarja ijeszteni, de a horrornak nem az ijesztgetésről kéne szólnia, hanem hogy tükröt tartson az emberek elé.

A most górcső alá vett film, a Moth, egy lelkes szerzőpáros, Elekes Gergő és Gallai József műve. Egy függetlenfilmes kis stúdiót működtetnek, ésküldetésük, hogy minél igényesebb alkotásokat hozzanak létre a lehetőségeikhez képest. A Moth a Molyemberről szól, akinek legendája az 1960-as években indult Amerikából.

A történet szerint egy egyetemi tanár és diákja elindulnak felfedezni a Molyembert, mivel Magyarországon egyre gyakoribb a megjelenése, de végül az életükért kell küzdeniük. Szegényes sztori, ám ezzel semmi baj nincs, hiszen a found footage sose a történetekről híres.

A hangulat csillagos ötös, a film elérte, hogy valóban féljek. Lassan építkezik, az első fél órában arra törekszik, hogy a szereplőkkel azonosulni tudjunk. A feszültség megteremtése példaértékű, félősebb jeleneteket a film megfelelő pontjaira helyeztek.  A történet sémája nagyban hasonlít a Blair Witch Project-éhez, de mégsem érezni a másolás ízét. Az elején megismerjük a Molyember legendáját majd a főszereplőpárost.

Gallai József kiválóan alakít, remélem nagyobb filmekben is szerepet kap majd. Sajnos ez a női főszereplőről már nem mondható el, Szabó Lídia, bár kellemes jelenség, játéka messze alulmarad szereplőtársáétól. Szerencsére a film vége felé megvillantja ugyan tehetségét, de sajnos addigra már nem tudunk azonosulni a karakterrel. Szegényes színészi eszköztára a film elején lévő egyetemi jelenetben érzékelhető. Itt a Molyemberről magyaráz, hogy útjára segítőt találjon, de annyira unottan adja elő,

hogy azt kívánom, bárcsak most tűnne el a történetből.

Aztán a film A kocka-hoz, A fűrész-hez vagy a Predestination-höz hasonlóan fordulattal fejeződik be, amibe ugyan bele lehet kötni, de így is kellemesebb érzéssel állunk fel utána.



Összegezve a véleményem, bátran tudom ajánlani azoknak a Moth-ot, akik szeretik a lassabban építkező horrorokat, valamint kedvelik azokat a filmeket, amik a hirtelen hangeffektek helyett az atmoszférateremtéssel hozzák a frászt a nézőre. Remélem, a közönség hamar felfedezi magának ezt a filmet, és a szerzőpáros további, minőségi horrorokkal örvendezett majd meg minket.

Értékelés:

[fb_button]

Szólj hozzá! Számít a véleményed és regisztrálnod sem kell!

avatar

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .