Mission: Impossible – Utóhatás (2018)

52 esztendővel ezelőtt indult világhódító útjára a Mission: Impossible, igaz akkor még “csak” sorozat formájában, és természetesen Tom Cruise nélkül. A széria folytatása már nálunk is ismertté tette a címet, noha azt hiszem, hogy azt igazán a mozifilmek tették ismertté.




Idestova több, mint 22 éve vetette bele magát az akciók sűrűjébe Ethan Hunt, azaz a névvel azóta már eggyé váló Tom Cruise, aki ekkoriban még csak süldő 34 éves volt, hatalmas vehemenciával, de annál kevesebb eleganciával. Az évek során aztán, ahogy a ráncok gyűltek (majd a kellő mennyiségű botoxtól újra kisimultak), úgy lett Tom egyre inkább a kémfilmek királya.

Míg az első, De Palma rendezte epizód egy kissé elbagatellizálta a történéseket (és John Woo, valamint Abrams is ezt a vonalat vitte tovább a soron következő két folytatásban), 2011-ben Brad Bird egy egészen más irányba állította a szériát.

Nem tudom ti hogy vagytok vele, de számomra a Fantom Protokoll egy óriási meglepetés volt, mert bár az összes M:I filmet szeretem, a negyedik rész annyira friss volt, más és vérprofi, hogy alig bírtam kivárni a folytatást. Pedig a Titkos nemzet csak négy évvel később érkezett és bár Christopher McQuarrie filmje a Fantom Protokoll által kijelölt ösvényen haladt tovább, számomra valamivel gyengébben sikerült, mint Bird filmje.

Ez már csak azért is aggodalomra adott okot, mert a sorozat történelmében először ezúttal duplázásról van szó: a széria hatodik, Utóhatás alcímet viselő epizódját szintén McQuarrie írta és rendezte.

Ezúttal azonban egy határozott kézmozdulattal lesöpörte mind az öt filmet az asztalról és leszállította ‘A’ Misson Impossible mozit.

A történetbe különösebben nem mennék bele: igen, nagyjából azt fogod kapni, amit vársz. Ethan egyedül a világ ellen és a világért. Nem ez adja a mozi sava-borsát, de ezt már megszokhattuk azt hiszem.

Két dolog miatt lett ez a nyár legnagyobb filmélménye és az utóbbi évek egyik, ha nem a legjobb (kém) akciómozija. Ez a két dolog pedig szorosan összefonódik.

Tom Cruise elmúlt 56 éves. Vele együtt öregedett Hunt is, s ahogy Tom-nak őszül a halántéka, úgy hősünké is egyúttal. A internetet bejárták a képek/videók: ezúttal sem a kaszkadőröké volt a fő szerep, nem a CGI-re bízták a legveszélyesebb jeleneteket, hanem Tom igenis odaállt és kiugrott, leugrott, átugrott, ha kellett, akkor a bokáját törte, ha kellett, akkor szabad esett. Egy közel hatvan éves test azonban már nem, vagy csak hatalmas nehézségek árán képes arra, amire a harmincéves.

Ethan Hunt pedig megtörhetetlenül megy előre, félelmet nem ismerve. Hisz a világnak szüksége van rá. Hisz egyedül van, nincs mögötte már az a támogatás, ami régen. Hunt jól tudja ezt, tisztában van vele, hogy nincs választása: vagy ő menti meg az emberek, vagy senki. Ez egy ilyen helyzet. Ő pedig megteszi amit kell. Noha…

Noha ott van az arcán a fáradtság. A múlandóság. Az öregedés.

Azért zseniális McQuarrie filmje, mert eddig elképzelhetetlen módon elmélyítette Hunt karakterét és ez nagyon-nagyon jót tett a szériának. Emellett persze a sztori rendben van, az akciójelenetek pedig tényleg lenyűgözőek, igazi régi vágású megoldásokkal, ami öröm a szemnek.

Azt hiszem ennyi az, amit elöljáróban tudnotok kell. Az Utóhatás még azok számára is remek élmény, akik amúgy nincsenek oda a Mission: Impossible filmekért, mert akciófilm ilyen konzekvensen rég volt összerakva.




Remélem Tom bírja még a strapát egy ideig és legalább egy hetedik résszel bővül majd a széria.

Értékelés:
[fb_button]

4
Szólj hozzá! Számít a véleményed és regisztrálnod sem kell!

avatar
4 Comment threads
0 Thread replies
0 Followers
 
Most reacted comment
Hottest comment thread
4 Comment authors
farkasIdősebb filmrajongóWispulti72 Recent comment authors

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

ulti72
Vendég
ulti72

Mélyen egyetértek a kritika minden sorával!Szuper lett a film!

Wisp
Vendég
Wisp

Mikor a Captain America Civil Warban Bucky egy lendülettel felborított egy száguldó motorost, felugrott a motorra, majd fékezés nélkül hajtott tovább, azt gondoltam, hogy oké, a hagyományos akciófilmeknek kaszáltak, mert egy szuperhősfilm egyszerűen sokkal durvább dolgokat engedhet meg anélkül, hogy paródiába menne át. A M:I viszont tartja a lépést, ráadásul miden filmmel egyre szerethetőbb lesz, ami tényleg csodálatra méltó. *****SPOILER***** Azt külön bírtam, hogy egy pillanatig sem vacakoltak a bomba/detonátor kicsit is hihetővé tételével. A visszaszámláló kijelző egyszerre kényelmes megoldás az alkotónak és a nézőnek, és jól tudták, hogy ebben a filmben az ilyesmi nem oszt, nem szoroz 😀 *****SPOILER*****

Idősebb filmrajongó
Vendég
Idősebb filmrajongó

Sajnos már nem bízhatunk sem az IMDb véleményében, sem az egyéb kritikusok véleményében. Egy ilyen film 8 pontot kapott, egy tartalmas, elgondolkodtató film pedig jó ha kap 5-6 pontot. Felnőtt egy generáció, amely ilyen fajta filmeket kapott, és ime az eredmény. Ez a film egy elég silány, szinte már unalmas, kliséktől hemzsegő szörnyűség. Az ember megnézi Tom Cruise miatt, de azonnal felejthető.

farkas
Vendég
farkas

Nekem csalódás volt… Ugyan emberek!!! Őrölt tudósos atombombás világpusztítós? ez már annyira sablonos… Ez is hozta az utóbbi 5 év “hálivúdi” sémáját: a látványra csiliárdokat költünk, a forgatókönyvre meg ha lehet szinte semmit…