Mission: Impossible – Utóhatás (2018)

52 esztendővel ezelőtt indult világhódító útjára a Mission: Impossible, igaz akkor még “csak” sorozat formájában, és természetesen Tom Cruise nélkül. A széria folytatása már nálunk is ismertté tette a címet, noha azt hiszem, hogy azt igazán a mozifilmek tették ismertté.




Idestova több, mint 22 éve vetette bele magát az akciók sűrűjébe Ethan Hunt, azaz a névvel azóta már eggyé váló Tom Cruise, aki ekkoriban még csak süldő 34 éves volt, hatalmas vehemenciával, de annál kevesebb eleganciával. Az évek során aztán, ahogy a ráncok gyűltek (majd a kellő mennyiségű botoxtól újra kisimultak), úgy lett Tom egyre inkább a kémfilmek királya.

Míg az első, De Palma rendezte epizód egy kissé elbagatellizálta a történéseket (és John Woo, valamint Abrams is ezt a vonalat vitte tovább a soron következő két folytatásban), 2011-ben Brad Bird egy egészen más irányba állította a szériát.

Nem tudom ti hogy vagytok vele, de számomra a Fantom Protokoll egy óriási meglepetés volt, mert bár az összes M:I filmet szeretem, a negyedik rész annyira friss volt, más és vérprofi, hogy alig bírtam kivárni a folytatást. Pedig a Titkos nemzet csak négy évvel később érkezett és bár Christopher McQuarrie filmje a Fantom Protokoll által kijelölt ösvényen haladt tovább, számomra valamivel gyengébben sikerült, mint Bird filmje.

Ez már csak azért is aggodalomra adott okot, mert a sorozat történelmében először ezúttal duplázásról van szó: a széria hatodik, Utóhatás alcímet viselő epizódját szintén McQuarrie írta és rendezte.

Ezúttal azonban egy határozott kézmozdulattal lesöpörte mind az öt filmet az asztalról és leszállította ‘A’ Misson Impossible mozit.

A történetbe különösebben nem mennék bele: igen, nagyjából azt fogod kapni, amit vársz. Ethan egyedül a világ ellen és a világért. Nem ez adja a mozi sava-borsát, de ezt már megszokhattuk azt hiszem.

Két dolog miatt lett ez a nyár legnagyobb filmélménye és az utóbbi évek egyik, ha nem a legjobb (kém) akciómozija. Ez a két dolog pedig szorosan összefonódik.

Tom Cruise elmúlt 56 éves. Vele együtt öregedett Hunt is, s ahogy Tom-nak őszül a halántéka, úgy hősünké is egyúttal. A internetet bejárták a képek/videók: ezúttal sem a kaszkadőröké volt a fő szerep, nem a CGI-re bízták a legveszélyesebb jeleneteket, hanem Tom igenis odaállt és kiugrott, leugrott, átugrott, ha kellett, akkor a bokáját törte, ha kellett, akkor szabad esett. Egy közel hatvan éves test azonban már nem, vagy csak hatalmas nehézségek árán képes arra, amire a harmincéves.

Ethan Hunt pedig megtörhetetlenül megy előre, félelmet nem ismerve. Hisz a világnak szüksége van rá. Hisz egyedül van, nincs mögötte már az a támogatás, ami régen. Hunt jól tudja ezt, tisztában van vele, hogy nincs választása: vagy ő menti meg az emberek, vagy senki. Ez egy ilyen helyzet. Ő pedig megteszi amit kell. Noha…

Noha ott van az arcán a fáradtság. A múlandóság. Az öregedés.

Azért zseniális McQuarrie filmje, mert eddig elképzelhetetlen módon elmélyítette Hunt karakterét és ez nagyon-nagyon jót tett a szériának. Emellett persze a sztori rendben van, az akciójelenetek pedig tényleg lenyűgözőek, igazi régi vágású megoldásokkal, ami öröm a szemnek.

Azt hiszem ennyi az, amit elöljáróban tudnotok kell. Az Utóhatás még azok számára is remek élmény, akik amúgy nincsenek oda a Mission: Impossible filmekért, mert akciófilm ilyen konzekvensen rég volt összerakva.




Remélem Tom bírja még a strapát egy ideig és legalább egy hetedik résszel bővül majd a széria.

Értékelés:

3
Szólj hozzá! Számít a véleményed és regisztrálnod sem kell!

avatar
3 Comment threads
0 Thread replies
0 Followers
 
Most reacted comment
Hottest comment thread
3 Comment authors
Idősebb filmrajongóWispulti72 Recent comment authors

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

ulti72
Vendég
ulti72

Mélyen egyetértek a kritika minden sorával!Szuper lett a film!

Wisp
Vendég
Wisp

Mikor a Captain America Civil Warban Bucky egy lendülettel felborított egy száguldó motorost, felugrott a motorra, majd fékezés nélkül hajtott tovább, azt gondoltam, hogy oké, a hagyományos akciófilmeknek kaszáltak, mert egy szuperhősfilm egyszerűen sokkal durvább dolgokat engedhet meg anélkül, hogy paródiába menne át. A M:I viszont tartja a lépést, ráadásul miden filmmel egyre szerethetőbb lesz, ami tényleg csodálatra méltó. *****SPOILER***** Azt külön bírtam, hogy egy pillanatig sem vacakoltak a bomba/detonátor kicsit is hihetővé tételével. A visszaszámláló kijelző egyszerre kényelmes megoldás az alkotónak és a nézőnek, és jól tudták, hogy ebben a filmben az ilyesmi nem oszt, nem szoroz 😀 *****SPOILER*****

Idősebb filmrajongó
Vendég
Idősebb filmrajongó

Sajnos már nem bízhatunk sem az IMDb véleményében, sem az egyéb kritikusok véleményében. Egy ilyen film 8 pontot kapott, egy tartalmas, elgondolkodtató film pedig jó ha kap 5-6 pontot. Felnőtt egy generáció, amely ilyen fajta filmeket kapott, és ime az eredmény. Ez a film egy elég silány, szinte már unalmas, kliséktől hemzsegő szörnyűség. Az ember megnézi Tom Cruise miatt, de azonnal felejthető.