Amikor az embernek lánya születik, már az első hetekben elkalandoznak a gondolatai: vajon milyen férjet fog ki magának? Képes lesz jól választani? Meg tudni neki adni mindent a jövendőbelije, jól bánik majd vele, képes lesz eltartani a családot, gáláns, lovagias lesz?
Ez egy teljesen természetesen folyamat és a lányos apák egész életét végigkíséri. Az ideális jelölt pedig nagyjából egy olyan férfiember, aki csak a mesékben létezik (de leginkább ott sem): egy milliárdos, galamblelkű gavallér, aki lehetőleg fehér lovon érkezik és ezüsttálcán hordozza legféltettebb kincsét.
Laird Mayhew (James Franco) viszont pontosan ilyen srác. Őszinte naivsággal csodálkozik rá az őt körülvevő világra, miközben mindenkivel tisztelettudó, udvarias és bájos. Arról nem is beszélve, hogy ő valóban a 21. század gyermek: játékfejlesztőként dollármilliárdokat keresett.
Legyünk őszinték: melyik após(jelölt) ne kapna két kézzel egy ilyen fiú után? Ugye?
Hát Ned Fleming biztos, hogy nem – ezzel pedig meg is érkeztünk a nem túlságosan túlbonyolított -és nem is kimondottan eredeti- alapkonfliktusig, ami végig keretet ad a Miért pont ő?-nek. No nem a gonoszság beszél belőlem, egyszerűen csak ezer meg egyszer ellőtték már a hollywodi vígjátékok a gonosz após/anyós kontra jóindulatú, de szerencsétlenkedő vő(meny) jelölt poént, hol jobb, hol kevésbé emlékezetes megvalósítással.
A Why Him? sajnos egyértelműen az utóbbi kategóriába sorolandó.
A legnagyobb hibája az, hogy John Hamburg (író-rendező) érezhetően kifogyott a témát érintő poénokból. Letett ő már az aszalra egy Apádra/Vejedre/Utódomra ütök-öt, két kézzel facsarta már ki ezt a felállást, nem maradt semmi, amit érdemes volt megmutatni a nézőknek.
S bár ott az após szerepében Bryan Cranston, aki tényleg egy zseniális színész, itt nem sokat tud hozzátenni a karakterhez, hozza a mogorva, ‘bezzegamiidőnkben’ apóst és nagyjából ennyi. James Franco játéka persze élvezetes (nagyjából rá írták az egész karaktert és lubickol is benne), ez önmagában sajnos még kevés ahhoz, hogy mi nézők önfeledten szórakozzunk közel két órán keresztül.
Nem csak azért, mert ezt már tulajdonképpen láttuk jó párszor (és nem csak a Stiller-De Niro párostól), mert ez önmagában még nem lenne probléma.
Az, hogy a poénok nem jönnek, bármennyire is várjuk -és ha netán mégis, akkor általában nagyon rosszul időzítve-, na az az igazán nagy gond.
Ez az, ami miatt egy teljesen felejthető, némely pillanataiban szórakoztató kis vígjátékocska csupán a Miért pont ő, s az egyetlen, amire még másnap is emlékezni fogunk, az Franco játéka, semmi más.
Őszintén szólva azt se tudom mondani, hogy kár érte, mert nem kár: nem bődületesen rossz film ez, szó sincs róla, csupáncsak felesleges. Egy lerágott csont, aminek csak akkor lett volna értelme, ha tud újat vinni a már jól ismert kötelező elemekbe, de erre próbálkozások sem igen történtek.
[fb_button]
Szólj hozzá! Számít a véleményed és regisztrálnod sem kell!