A mi kis falunk (pilotkritika)

Hosszú hetek várakozása ért véget ma este – nem, ebben semmi szarkazmus nincs, hiába is tűnik úgy elsőre. Hetek óta tüzel minket az RTL a vadonatúj sorozatának reklámjával és én már tűkön ülve vártam, hogy végre elérkezzen február másodika.

Azon egyszerű oknál fogva, hogy végre ott lógott a levegőben egy jó magyar vígjátéksorozat lehetősége. Mert ha van valami, amiből tényleg óriási hiány van az itthoni szériák közt (mondjuk halkan hozzáteszem, hogy szinte minden műfajra igaz ez), az egy vérbeli komédia. A mi kis falunk kiszakadt a nagyvárosi lét nyújtotta korlátokból és a hamisítatlan vidéki hangulatígéretével csábított a tévé elé. Csak az az apró gonosz kis bogárka ne zizegett volna a fülemben, ami egyre csak azt szajkózta, hogy minden poént ellőttek az előzetesben és ezúttal sem kapunk mást, csak tetszetős köntösbe csomagolt ripacskodást és a budapesti irodákban megálmodott művidéket. Az a pici, apró, gonosz kis bogár…

A félelmeket sikerült elhallgattatni, hisz mégiscsak Kapitány Iván keze nyomán készült a széria, ő meg azért az Üvegtigrissel már megmutatta, hogy el tudja kapni a hangulatot. Pilisszentlélek (a sorozatban Pajkaszeg) valóban gyönyörű, a gárda pedig gondosan lett összeválogatva: a polgármester Károly (Csuja Imre) mellett a többi karaktert is nívós színészek keltik életre, Udvaros Dorottya, Lengyel Tamás, Szabó Győző, Reviczky Gábor, Bata Éva, Bánki Gergely, Kerekes József… és a lista korántsem teljes, és nem csak erre csettinthetek elismerően, hanem a a sorozat atmoszféráján is látszik, érződik hogy nem spóroltak a költségeken. Nyilván nem azt kell elképzelni, hogy CGI megvalósításban robbannak a disznók, csupán csak igényes a megvalósítás, a képi világ. A pilot alapján (!) azonban mégsem működik a sorozat.

Egy órája azon gondolkozom, hogy tulajdonképpen miért is nem, és arra a következtetésre jutottam, hogy ennek több oka van, nem egy ponton csúszott el a pilot. Az első és legfontosabb érv, hogy nem vicces. Működhetnének a poénok, jók a karakterek, de valahogy ennek nagyon nem áll jól a 12-es karika, egy 16-os egész új lehetőségeket nyújtana, mert többször átütött, hogy itt bizony most egy ízes káromkodás csúszna ki, de hát nem lehet, mert a korhatár besorolás. És ez nem csak a káromkodásokra igaz hanem nyilván a helyzetkomikumokra is. Hogy is mondjam: ha a vicces vidéki hangulatot akarták (és hát azt akarták) képernyőre vinni, akkor szólnék, hogy az bizony nem gyerekbarát.

Innen pedig tovább is kanyarodhatunk a következő problémára, aminek a fent vázoltak is részét képezik: mégpedig, hogy túlságosan mű lett az egész. A karakterek egy része is hiteltelen (és túlságosan elnagyolt), pont amiatt, mert árnyalni kellett őket, ráadásul az egyes konfliktusok is gyermetegek: megállnák a helyüket egy sitcomban, de A mi kis falunk nem az.

Ezzel most nem a földbe ekézés volt a cél (vidéki poén muhaha), mert simán nézető volt az első rész és itt még főképp a karakter-helyszín bemutatás volt a cél, még akármerre kanyarodhat a történet és a stílus (de a második rész beharangozójából ítélve nem fog sokat változni a helyzet), de nagyjából ennyi lenne, ha minősítenem kellene: nem fájt végignézni, de különösebben nem is szórakoztatott. Persze a Csuja-Reviczky párost bármeddig elnézegetem, azon ne múljon, de ne ez legyen a legpozitívabb pont egy sorozatban.

Én még kitartok, két rész erejéig biztosan, hátha ez csak az útkeresés, nyögve-nyelős kezdés számlájára írható és majd belendül úgy igazán, mert nem kizárt. Egy rész alapján amúgy sem ítélünk meg egy sorozatot végérvényesen, arra azonban elég volt, hogy lássuk a feltételezhető irányt, ami nem túlságosan ígéretes.

[fb_button]