Mellékhatás (2020-) – pilotkritika

Az RTL Klub ismét megpróbálkozott egy komolyabb hangvételű sorozattal, és akárcsak az Alvilág, a Mellékhatás is minőségi anyagnak tűnik.

A pilot közben ugrott be, hogy az a legnagyobb baj az Aranyélettel, hogy most egy darabig minden magyar sorozatot ahhoz fogok hasonlítani. Így voltam az Alvilággal is (jó, ott azért a témával egy picit rá is játszottak erre), és így jártam a Mellékhatás első részével is, pedig témáját tekintve vajmi kevés az átfedés a kettő között.

De nem is azt hasonlítom – tök akaratlanul amúgy -, hanem a minőséget. A fényképezést, az alakításokat, hogy ki mennyire tűnik természetesnek a karakterében, életszerű figurákkal van-e megtöltve a sztori.

Pilotból messzemenő következtetéseket levonni lehet, de nem biztos, hogy túlságosan fair. (persze ha fair, ha nem, a pilotnak oda kell tennie magát, legtöbbször azon áll, vagy bukik, hogy egy ötletből végül tényleg sorozat lesz, vagy megmarad egyetlen résznek az egész). A Mellékhatás első epizódjából pedig tulajdonképpen nem is lehet, annyira csak a felszínt karcolgatja az, ami ebbe a részbe most belefért (legalábbis őszintén remélem, hogy ez még csak a felszín).

Viszont én most azért ültem ide a klaviatúra elé, hogy véleményt írjak, úgyhogy megteszem, azzal a kitétellel, hogy még nagyon képlékeny, hogy milyen irányba haladunk tovább, így ez alapján se magasztalni, se temetni nem érdemes még a sorozatot.

Az alaptörténet – már ami engem illet – egyelőre nem egy nagy durranás.

Adott egy helyes (kis?) meddőségi magánklinika, ahol Dr. Széphelyi Zoltán (Adorján Bálint) az ász, a fiatal, jóképű orvosnak minden adottsága és lehetősége megvan arra, hogy aranyélete legyen – ráadásul egy hajszálnyira van az igazgatói poszttól, hisz apósa lassan visszavonulna és átadná neki a helyét.

Aztán egy nap visszaköszön a múltja: amikor kilép a klinika ajtaján, egy furgon fékez mellette, amiből – gorillái kíséretében – kipattan Ludmann Zsolt (Nagy Zsolt), a milliárdos építési vállalkozó és jól orrbatekeri a doktort. Mint kiderül, a jó Széphelyi doktor önkényesen kevert hormonkoktéljának köszönhetően Ludmann asszony meddővé vált, ráadásul nem ő volt az egyetlen, aki megkapta az illegális keveréket. Zoltán tehát érthetően nagy galibában van, viszont nem is ez a legnagyobb gondja – és erre hamar rá is ébred -, hisz Ludmann nem a teketóriázós fajta: ha nem oldja meg a gyerekvállalásuk problémáját, akkor hamar nyakig fog állni a doktor a betonban, ennél jobb motiváció pedig kevés van a világon. Úgyhogy a kisebbik rosszat választva jön a béranyaprogram, hogy mentse az állását és ami talán kicsivel fontosabb, az életét is.

Na most, ez így papíron nem rossz,

de hogy ebből hogy lesz egy egész sorozat, azt majd azért még meglátjuk, mert ezt a sztorit szépen lehet bonyolítani (nem az Anna féle mellékszállal, ami egyelőre tök érdektelen), de szappanoperásítani is, szóval egyelőre se lelkesedésre, se siratásra nincs okunk, majd az idő és a következő 2-3 epizód eldönti a dolgot.

Így pilotilag egyelőre nagyobb problémának érzem Adorján Bálint játékát, kicsit megilletődött, maníros, néha természetellenesen merev, remélem beolajozódik majd szép lassan. Nagy Zsolt kisujjból kirázza a nagymenő ideges vállalkozót, a csajok is rendben vannak elsőre.

Meglátjuk na. Lehet ebből egy jó kis széria, de nem igazán éreztem így az rész végén, hogy húde nézném a következőt, nekem az Alvilág ennél sokkal erősebben nyitott. Ettől függetlenül persze benevezek még egy pár epizódra, aztán ki tudja, lehet, hogy olyan sztori kerekedik ki, hogy a tíz ujjamat megnyalom utána. Legyen így, én mindig szurkolok a magyar cuccoknak.

És hát az, amiben Ötvös András játszik, az nem lehet rossz. Legalábbis nagyon nehéz ezt elképzelnem. Nektek hogy tetszett az első rész? Írjátok meg nekünk hozzászólásban.
[fb_button]