A viskó (The Shack) – William Paul Young bestselleréből készült keresztény fantasy, ami nem egy pehelykönnyű alkotás, fogyasztása azonban azoknak sem feltétlenül javasolt, akiknek egy hasonló fajsúlyú mozi amúgy nem ülné meg a gyomrát.
Az ismeretlen üdvözlése
Mindenkinek van elképzelése a világról, valamiben mindenki hisz. A kereszténység alternatív valóságot kínál az eszmék szabad piacán, igényt formál a fogyasztók figyelmére, ezért szüksége van marketingre és reklámra. A viskó nem keresztényekhez szól elsősorban, hanem közepesen kifinomult szkepticistákhoz. Ateistának keresztény filmet nézni olyan, mint a lelátón vagy füles fotelben ülni, amikor idegenben játszik a kedvenc csapata, mindkét fél erős, a hazai pályának azért vannak előnyei. A kommentátor esélylatolgatása mellett is megjósolhatatlan a meccs kimenetele. Az ellenfél ügyes játékát elismeri, de azért a saját csapatának drukkol.
Egy gyermekét elvesztett apa, Mack Phillips öndekonstrukciós gesztusáról szól a film, ahogyan a világhoz való viszonyát visszabontja, majd újraépíti a keresztény hit segítségével, hogy elfogadható magyarázatot találjon az elfogadhatatlanra. A vadregényes Kanadában él feleségével és három gyermekével. Egy tóparti kiránduláson kisebbik lánya, Missy eltűnik, és a nyomok egy elhagyatott viskóhoz vezetnek. Szomorú és bűntudattal teli időszak kezdődik. Egy nap rejtélyes levelet kap Papától (Isten), mely találkozóra hívja a viskóba, útközben azonban baleset éri.
A kórházban töltött öntudatlan állapotban egy különös álom veszi kezdetét, melyben Mack személyes élményként tapasztalja meg Istent és két szárnysegédjét.
A paradicsomi körülményeket idéző mentális térben folytatott fájdalomterápia és life coaching során megérti, énje egy részének feladásával magasabb rendű öröm birtokosa lehet, ha megbocsát kislánya gyilkosának.
Találkozott Istennel, afroamerikai volt és nő
Kanada tényleg gyönyörű, a szépen fényképezett családi filmek színvonalán. A film képi világa hagyományos szimbólumokra és metaforákra épít, nyomokban pedig Jung-i pszichoanalitikus elméletet tartalmaz. Ha az archaikus görög bukolika a világot az első konfliktus előtt ábrázolta, akkor a filmben ábrázolt animált Őrtorony Mennyország az ember utolsó konfliktusa utáni hely lesz. Szimpatikus arculatfrissítésen esett át Papa. Vertikálisan kihívott (kövér), afroamerikai nő lett, akit hidegen hagy a slim-managment (fogyókúra). De Jézus Krisztus és a Szentlélek se néz ki rosszul. Hogy a Szentháromság kétharmada nőnemű is lehet, az nagyon rendben van. Isten/Papa legfőbb mondanivalója, hogy ő jó.
Isten útjai kifürkészhetetlenek
A morális és természeti rossz jelenléte a világban a legsúlyosabb kihívás a keresztény világnézet számára. Hogyan létezhet egy mindenható, mindentudó és jóindulatú Isten világában a rossz. Hogyan hagyhatja, hogy egy kislány gyilkosság áldozata legyen? Úgy, hogy nem ő tette, és még a legaranyosabb kislány is bűnös. Istennek elégséges oka van, hogy megengedje a rosszat, az ember pedig nem látja a nagyobb összefüggéseket, ésszel nem tudja felfogni, hogy helyzetének vannak olyan elemei, amelyet nem ismerhet, mert az Isten tervének része. Bizalom és hit kell, hogy elhiggyük, ami most rossz, az végső fokon minket szolgál, akkor is, ha nem látjuk az értelmét.
Bizonyos esetben le is kell mondani az értelemről, mert kétélű fegyver, egy ponton túl az ember ellen fordul, és többre lesz szükség. Ez a többlet a keresztény hit.
Tulajdonképpen a hitnek ez a felhajtóereje, direkt ellenállni a rációnak. Hiszem, ezért értem.
Minden rossz és szenvedés az ember szabad akaratából származik. Valóban van-e szabad akarat, ez nem témája a filmnek. A kvantumelmélet szerint van, szubatomi szinten. A szabad akaratnak kettős funkciója van, magyarázatot ad a rosszra és Istent minden felelősség alól fölmenti. Minden a szabad akarat következménye. Minden rossz a világban saját hibáink és rossz döntéseink következménye. Mack szabad akaratából nősült, szabad akaratából lett gyermeke. A rossz megtapasztalásával azonban lelki fejlődésen mehetünk keresztül, és a szeretetre való képesség is szabad akaratból származik. Kérdés, a szeretet képességért nem fizetünk-e aránytalanul nagy árat.
Aki a vallás menedékjellegét veszi igénybe, az a lerobbant viskót kipofozhatja takaros menedékházzá, hiszen bármikor szüksége lehet rá. Isten/Papa azt mondja, ők nem bizonyítanak semmit. Pedig a megtéréshez pont erre lenne a legnagyobb szükség. Azért a végén csak megkérdeztem volna, mégis, ki ölte meg a kislányomat? A film Bechdel-tesztje negatív.
[fb_button]
Egy bestseller regényből készített igen jó filmet így lehúzni régen láttam. Megkeseredett ember képét festi magáról a kritikus. Aki olvasta a könyvet tudja, hogy ez a történet így teljes.
A könyv elolvasása még 9 évvel ezelőtt megértette velem a vallás és a hit közötti meghatározó különbséget, nem beszélve arról hogy alapjaiban változtatta meg a szerzett sérelmeim feldolgozását, ééés a tényleges megbocsátás gyakorlati alkalmazását. Nagyon megijedtem, amikor először hallottam, hogy megfilmesítik, mert tudtam, hogy sokan nem fogják elolvasni a könyvet és a film nem adja vissza azt a katarktikus élményt, amit a könyv elolvasása ad. Aki teheti, az olvassa el a könyvet, ami igazán lélekemelő, hiszen más megvilágításba helyez mindent, amit amúgy csak a saját tapasztalataink alapján ítélnénk meg. A film sajnos vontatott, unalmas, gyenge átirat.
Narval Vei!
“A kórházban töltött öntudatlan állapotban egy különös álom veszi kezdetét, melyben Mack személyes élményként tapasztalja meg Istent és két szárnysegédjét.”
Az, hogy SPOILER, mond valamit?!
Nos nem tudom a kritikusnak van e gyermeke. Lehet hogy nezheto kereszteny propaganda filmnek is de kozel negyven eves ferfikent ugy hogy egy kb pont ennyi idos lanyom van, jopar resznel olyan gomboccal a torkomban omlott a konnyem hogy azt hittem megfulladok. Es meg csak nagyon vallasosnak sem mondanam magam. Lehet ezt abbol a szempontbol is nezni hogy ezen kivul van e mas mod egy ilyen helyzetet feldolgozni? En konkretan tobbszor arra gondoltam hogy az en agyam egy ilyen helyzetben valoszinuleg vegervenyesen ledobna a lancot. Keptelen lennek osszeegyeztetni a tortenteket az elettel. Szoval gyanitom a kritikusnak nincsen kisgyereke. Talan nem… Tovább is van (hozzászólás lenyitása) >>>
Szerintem ha a szerző ateista máris felesleges egy ilyen filmet kritizálni, mert nem tudja rendesen mindkét szempontból megvilágítani, mint ahogy egy ateista filmet sem tud egy vallásos ember pozitív kritikával illetni. Ha egy katolikus pap írt volna erről kritikát, akkor szerintem azt rendben lenne mert,- mivel ennek a könyvnek az írója protestáns, ami bizonyos dolgokban eltér a katolikus vallástól azonban az is a keresztényhez tartozik- Ő meg tudná úgy fogalmazni a kritikáját, hogy mi a jó és mi a rossz a filmben, hogy elfogadja az ő álláspontjukat is. Azonban az, hogy egy radikális ateista ír egy ilyen kritikát egy vallásos… Tovább is van (hozzászólás lenyitása) >>>
Nem szeretném megismerni a kritika íróját, tényleg megkeseredett lehet. Akinek egy ilyen könyv/film mondanivalója ennyit hoz ki a lelkéből, ne nyilatkozzon, illetve ne hozzák nyilvánosságra a szavait.
Csak egy ugyanilyen levélkét kívánok a “kritikus” postaládájába is (persze azonos feladótól), hogy megértse végre miről szólt ez a film (könyv) és mit szúrt el ebben a “kritikában” de nagyon-nagyon! Ez a “kritika” messze túlmutat az ateizmuson. Az ateista tojik rá, hogy ki-miben hisz, míg ez a kritikus be akarja bizonyítani, hogy mindenki aki lélek szerint- és nem anyag szerint él és gondolkodik az tulajdonképpen megbolondult. Én ezt nem ateizmusnak hívom. Az utolsó kérdésre a válasz: Nincs semmi jelentősége. Csak egy ember volt a sok közül.