Loving (2016) – kritika

Egy szerelmes férfi feleségül veszi várandós kedvesét. Építeni akar neki egy házat, hogy ott boldogan éljenek, míg meg nem halnak. Csakhogy a férj fehér, a nő fekete, a helyszín pedig az amerikai Virginia állam 1958-ban. Jeff Nichols (Take Shelter, Mud) gyönyörű filmje a szeretetről – megtörtént események alapján.




Richard és Mildred Loving (Joel Edgerton és Ruth Negga) a helyi törvények értelmében nem köthetnének házasságot. Washington államban mégis egybekelnek, majd visszatérnek vidéki otthonukba. A férfi egyszerű, de jó kezű munkásember, bármit elvégez, amihez nem kell gondolkodni. Építkezéseken dolgozik, autókat szerel, besegít édesanyjának (Sharon Blackwood), aki közösségük megbecsült tagja: a környék bábája. Amíg Richard melózik, Mildred otthon varr és várja őt haza. Nincsenek nagyra törő terveik, sem polgárjogi ambícióik, egyetlen céljuk a békés létezés. Egy tál meleg étel, egy üveg hideg sör, kellemes családi/baráti asztaltársaság este, kis éneklés – ennyi az élet.

Persze nem mindenki nézi ezt jó szemmel, és a kegyetlen helyi seriff (Marton Csokas) és csatlósai az éjszaka közepén hurcolják őket el. „Bűnük” beismerése és megbánása után egy év felfüggesztett szabadságvesztéssel megússzák, ámde ennek feltétele, hogy 25 évig nem lehetnek egyszerre Virginiában. Hátrahagynak hát mindent, hogy együtt maradhassanak.

A nő távoli rokona fogadja őket be. De semmi sem működik úgy az új városban, mint régen. Pedig pontosan ugyanazt csinálják. A férj dolgozik, a nő otthon varr. Szeretik egymást. Viszont egyáltalán nem boldogok. Világosan érződik, hogy Mildred nem tud a szülőföldjén kívül létezni. Sőt, számára a távolság maga a börtön. Ráeszmél, hogy szabadsága védelmében kelepcébe menekült. Fuldoklik. Egyetlen vágya otthon, anyósa szülőágyán életet adni gyermekének.

Richard szerepe közös sorsukban ekkor marginalizálódik.

Ő hozta ugyan a determináló döntést – házasságuk bekövetkezte azonban számára sikert jelent. Zavarja ugyan az ítélet, de a beletörődésben telő szürke hétköznapokban láthatóan érdektelenül és gépiesen vegetál.

Nyilván neki is hiányzik a hon, de nem akar kockáztatni. Érzelmeket nem látunk rajta, csak a szerelmén keresztül érinthető meg. Csupán az számít, hogy vele törődhessen. Szótlanul veszi tudomásul hát, hogy kockára téve a jövőt, hazatérnek…

A Loving nem egy szerelmi történet. Nem is egy dokumentarista műfajú alkotás. Nem kerülünk közel hőseink lelkéhez, és nem kerül középpontba az amerikai polgárjogi mozgalom, a jogi alapú faji megkülönböztetés elleni harc sem. A film minden egyes képkockája azt üzeni: csak a szeretet számít.

Ez a legfőbb ereje, és ez teszi egészen egyedivé. Nem egy történeten keresztül mutat be egy történelmi korszakot. Mindent a szeretet erejének demonstrálásának rendel alá.

A színészek szenzációsak. Az etióp-ír származású Ruth Negga alakítása Oscar jelölést ért (amit nem vitatnék el), általa lesz a részekből egész, benne testesül meg minden. Az otthona és férje iránti örökkön hű szerelme, magánélete kihatása a történelem alakulására.

A film oszlopa, ha kivennénk a képletből, bizonyára megroppanna a mozi.

Karaktere is jóval szimpatikusabb, mint Joel Edgertoné, engem mégis ő fogott meg jobban. Szavak nélkül, tettek nélkül, motyogva. Példásan alakítja az együgyű csupa szív embert. A könyörtelen törvények neki egyszerű igazságtalanságok. Ha a súlyukat érzékeli is, kezelni egyáltalán nem tudja őket. Mikor zaklatott, elvonul és rágyújt. Vészhelyzetben cselekvőképes, oltalmazó férfi, de nem családfő. Mindig a sokkal bölcsebb feleség dönt. Mildred tartja a kapcsolatot az ügyüket a legfelsőbb bíróságig küzdő Cohan ügyvéddel (Nick Kroll), a sajtóval is csak ő áll szóba. Hisz abban, hogy győzelmük esetén precedens teremtődik – és jobbá lehet a világ.

Üde színfolt Sharon Blackwood és az apai ágon magyar származású Marton Csokas játéka is. A főszereplőkhöz abszolút felnőve teljesítenek, rövidke jeleneteikben dominánsak a vásznon.


Jeff Nichols puritán életképekkel, visszafogott ábrázolásmóddal, egyenes, pár szavas mondatokkal, a történelem felhasználásával készítette el ezt a páratlan, elragadó filmet. Megkerülhetetlen mesterművét a szeretet elpusztíthatatlanságáról.

Értékelés:

[fb_button]

Szólj hozzá! Számít a véleményed és regisztrálnod sem kell!

avatar

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .