Egy legenda búcsúzik. Hugh Jackman utolsó Farkas filmje. Lássuk, hogyan is jutottunk idáig. A képregény kialakulását egyes történészek a középkori krónikák lapjaira rajzolt jelenetekig vezetik vissza. A mai értelemben vett műfaj megalakulásához azonban nem kell évszázadokat utaznunk az időben.
1938-ban jelent meg hazánkban az első Képes Regények sorozat, melyek akkor még krimivel és akcióval kecsegtették az olvasót. Aztán 1939-ben megszületett egy kiadó – a Marvel Comics. Ugyan ebben az évben már egy fél tucat karaktert felsorakoztattak. Namor herceg, Torpedó, Fáklya.
A nagyközönség rögtön kitörő örömmel fogadta és már akkor biztos volt, hogy a szuperhősök történeteiben van lehetőség. 1941-ben született meg Amerika Kapitány karaktere melynek első megjelenése a mai napig eladási rekordot tart (1 millió eladott példány).
A világháború után azonban visszaesett a cég forgalma. Túlságosan elérhetetlenek voltak a képregény félistenei. Mikor már a teljes csőd szélén állt a cég, előlépett egy ember a sötétből, valaki aki új utat mutat – ő volt Stan Lee. Ebben az időszakban születtek meg ma ismert szuperhőseink. A Fantasztikus Négyes, Hulk, Pókember, Thor, Ant-man, Vasember, vagy az X-men.
A Marvel Comics sikerének kulcsa két nagy újítás volt. Egyrészt nem fiktív helyszíneket használtak. Pókember például New York emeletes épületei között himbálózott. Egy volt az amerikai emberek közül. Másrészt a karakterek rétegeltségei. Pókember nem Pókember volt, ő Peter Parker volt, aki felvette a szuperhős jelmezt. Karaktereik nem elpusztíthatatlan, morálisan tökéletes félistenek voltak, hanem valamilyen úton-módon különleges erővel bíró átlag emberek. Féltek, bizonytalanok voltak, olykor elhamarkodottan hoztak döntéseket. Később a jó és rossz tulajdonságok felborultak. A hősök már nem is igazán voltak jófiúk. Így születtek az „antihősök” – mint a Megtorló, vagy Logan.
Először a The Incredible Hulk 180. számában tűnt fel (1974) majd mikor Roy Thomas főszerkesztő alkotni akart valamit amit a kanadai közönség is venne, megszületett „Borz”, Kanada jellegzetes állata nyomán. Szerencsére a kiadás előtt átkeresztelték Borzot, Rozsomákra (Wolverine). A „Farkas” nevet a magyar fordító gárda aggatta rá a karakterre, mert véleményük szerint ez vagányabbul hangzott mint a rozsomák. Talán valahol igazuk volt, ki tudja.
Rozsomák az évek során rengeteg Marvel képregény-sorozat mellékszereplőjeként feltűnt. Ő lett a Hihetetlen Pókember, A Bosszúállók vagy az X-Men visszatérő morcos, rosszfiúja.
Ahogy telt az idő, úgy gyarapodtak a képességei is. Kezdetben még csak állatias személyisége és kivételes érzékszervei voltak. Később öngyógyítóvá vált. 1980-ban John Romita, képregényrajzoló találta ki például az ökölből kicsúsztatható karmokat.
Frank Miller 4 részes képregény-sorozata volt az első, 1984-ben, ahol Rozsomák főszerepet kapott. Itt tűnt fel először a ma ismert formájában. Egy igazi kiégett, életunt, agresszív, magának való vándor. Az ihletet az akkori spagetti-western hős, Clint Eastwood adta. Ebben a szériában hangzik el Farkas legendás mondata:
„Én vagyok a legjobb abban amit csinálok… bár amit csinálok nem tartozik a legjobb dolgok közé.”
Bryan Singer 2000-ben kiadott X-Men filmje nagy port kavart. Egyrészt hatalmas kasszasiker volt, másrészt a szuperhősök képi világával és karaktereivel társadalomkritikát fogalmazott meg (ami a mai napig aktuális üzenettel bír): a mutánsok másságának kirekesztése, üldözése. Maga a téma sem volt még a 21. század elejét olyan felkapott (úgy mint ma), hát még egy szuperhős filmbe csomagolva. A siker viszont egyértelmű volt, és ezzel meg is alapozta a szuperhős filmek folytatását.
Itt tűnt fel először az akkor 32 éves Hugh Jackman. Az addig csak kisebb filmekben és főleg sorozatokban játszó színésznek ez igazi áttörést jelentett; s mivel a szerep tökéletesen passzolt rá, 3 évvel később a X-Men második részében tovább mélyíthette a karaktert. Közben persze rengeteg filmes felkérést kapott, mégis sikerült végig a képben maradnia.
A harmadik X-Men (2006), X-Men kezdetek: Farkas (2009) – ami az első önálló filmje volt, X-Men: Az elsők (2011), Farkas (2013), X-Men: Az eljövendő múlt napjai (2014), X-Men: Apokalipszis (2016) és végül a Logan (2017). Egy színész, egy karakter, 17 év kitartó munka. A rendező, James Mangold, a 2013-mas első önálló Farkas filmjével már bizonyított a közönségnek.
Az eredeti képregényekhez képest persze egy sokkal visszafogottabb, családbarát verziót kaptunk mindig. Köszönhető ez részben a stúdiók cenzúrájának, részben pedig annak, hogy az R besorolású képregény-adaptációk általában megbuktak a filmes piacon (lásd: Spawn, Punisher, Daredevil, Ghost Rider 1,2); így nem is merték Farkast eredeti, brutális mivoltában megmutatni.
Azonban 2016-ban történt valami váratlan. A Deadpool elmebeteg stábja valahogy összehozta, hogy tabuk nélkül, mindenféle cenzúrát mellőzve vihessék vászonra a mitugrász, piros pizsamás őrültet. A film igazi kasszasiker és közönség-kedvenc lett. Nem elég, hogy egy antihősről volt szó, aki káromkodik és fejeket vagdos, de hogy, „R besorolású” kasszasiker.. Ez igen nagy fejtörést okozott a stúdióknak.
Lehet, hogy a 21. század filmes közönsége már nem háborodik fel néhány káromkodástól, vagy egy-két levágott testrésztől a vásznon? Hm.
Így a közönség nagy örömére a Logan gyártása már ebben a szellemben kezdődött meg. Nem kellett takargatni, finomkodni, gyerek és családbarát filmet gyártani. Kihasználhatták az alapanyag eredeti ötleteit. Ez hol sikerült, hol nem. A brutalitás és a fröcskölő vér egyértelműen erősíti a Logan képi világát. A harci koreográfiák még mindig ügyesek, Hugh Jackman még mindig remek színész. Valami mégis hiányzik, és akármennyire is szeretnénk imádni a befejezést, a csalódás ott lebeg körülöttünk a moziteremben.
Igyekszem spoilerektől mentesen fogalmazni.
Már az első öt percben megkapjuk az öreg Logant. Fáradt, piás, mindene fáj, de ha felhúzzák még mindig képes lezúzni akárkit. Ezek után egy hosszú- bukdácsoló- múltba révedő felvezetés következik. Az összes mutáns meghalt, már csak Logan és X Professzor maradt, akik folyamatos menekülésben élik napjaikat a mexikói határon. Majd feltűnik egy új mutáns, egy kislány, aki felborítja a két vénség nyugdíjas életét. A történet nem egy nagy durranás, de talán nem is azért jöttünk. Látni akarjuk Logan utolsó kalandját, búcsút venni tőle. Viszont ahelyett, hogy 17 év várakozás után tényleg egy igazi vérbeli Farkast kapnánk, Hugh Jackman minden, csak nem laza.
Legyen hát a film alcíme: Logan – „A ki nem használt utolsó alkalom”.
És itt nagyon fontos kiemelnünk az alapanyagot. A 2008-as „Old Man Logan” képregény hangulata megvan. A csalódást nem az keltette bennem, hogy kedvenc hősünk nem sebezhetetlen, vagy fitt és fiatal. Tudtam, hogy ez egy „Öreg Logan” lesz, de azt hittem, hogy azért méltósággal búcsúzik a közönségtől.
Nem veszi fel a fanok által annyira várt sárga ruhát, de helyette az orrod alá dörgöli az eredeti képregényt. Mármint úgy értem, szó szerint. A kamera előtt hadonászik vele. Olyan mintha a rendező így mutatna be a közönségnek: „Nem, majd én megmutatom, hogy nincs semmi csoda ebben a világban – a szuperhősök világa is szörnyű és kegyetlen.”
Logan felmarkol egy halom szivart a benzinkúton, de egyet sem szív el a film alatt. Pult mögötti whiskey helyett a szállodai minibáros verziót vedeli. Minden megvan amire vártunk, de minden hideg, sötét és egyáltalán nem szuper. Hiszen ez csak egy szuperhős film.. mit panaszkodok itt.
A fordulatok indokolatlanok, a gonoszok jellemtelenek és már-már nevetségesen halhatatlanok. A Professzor és Logan búcsúja gyenge és méltatlan a nagyságukhoz képest.
Így búcsúzott Hugh Jackman és Sir Patrick Stewart az X-Men sorozattól és egyben a legendás Rozsomák és X Professzor karakterétől. 17 év töretlen, közös munkától és állandó felkészüléstől. Egy élet munkáját láthattuk és annak méltatlan búcsúját. Nem túlzás azt állítani, hogy ez a két legenda alapozta meg a mai szuperhős-mozi alapjait. Keserédes búcsút veszünk hát és jó pihenést kívánunk!
Természetesen elfogult vagyok, hisz Farkas az egyik kedvenc szuperhősöm a mai napig. Az egész gyerekkoromat végig kísérte a filmes szereplése, ezért érzékenyen érint, hogy nem használták ki ezt a filmet méltó lezárásként. Viszont ez nem jelenti azt, hogy a film nézhetetlen.
Ha csak szereted a sötétebb szuperhős filmeket, vagy úgy egyáltalán az országúti akciófilmeket akkor ez a film is tetszeni fog. Az operatőri munka, a világítások és a színészek zseniálisak. Alapvetően az egész film nagyon összeáll. Csak épp nem azzá amit vártunk, amit vártam tőle.
A rajongók és a stúdió persze Farkas utódját követelik. Sajnos a jól bevált karakterek nyüstölése mindig könnyebb feladatnak tűnt az újak indításánál. Pedig ha valahol, a Marvel Comics kincsestárában igazán találni érdekes figurákat.
A közönség már előre megszavazta Tom Hardyt a folytatásokra, azonban ez még a pletyka alsó határait is alig súrolja.. eddig semmilyen válasz nem érkezett az ötletre. Személy szerint én méltó utódnak gondolnám Tomot, ha mindenképpen tovább akarják nyúzni Farkas karakterét. Persze illő lenne, ha a Fox végre visszaadná a jogokat és Farkas újra csatlakozhatna a Bosszúállók csapatához. Meglátjuk mit hoz a képregény adaptációk kesze-kusza világa.
[fb_button]
Az X-men az X-men. Tudom ezzel sokak haragját magamra vonom, de én soha nem vártam semmit egy X-men filmtől mióta láttam az elsőt. A karakterek bugyuták, egyáltalán nem hozzák ki belőlük a legtöbbet, az akció jelenetek abszolút nem autentikusak, mondhatni látszik, hogy egyik színész sem jártas egy harcművészetben vagy egyéb dologban amitől véleményem szerint látványos lehet egy akció jelenet. A képi világ természetesen szuper, az évek előrehaladtával egyre jobb, szóval látvány filmnek mindegyik jó volt, de valahogy az egész univerzum úgy érzem, hogy csak valami elcseszett pénz hajhászás mondván, hogy az X-ment mindenki szereti, úgy is visszahozza az árát. Én… Tovább is van (hozzászólás lenyitása) >>>
Nekem tetszett. Hogy a két karakter úgy búcsúzott, ahogy, szerintem nagyon jó. A tököm kivan a CGI orgia 20 perces zúzásoktól, csak hogy méltó legyen valaki a szuperhíró címre.
Ja, a legjobb, hogy a kislány nagyon jól nyomta, bár szövege nem sok volt.
Sokszor tetszenek a kritikáid, van hogy a hessteg alapján választok sorozatot vagy filmet, és alig vártam, hogy a Logan-t is olvashassam, miután láttam a filmet! Hát keserédes lett a beteljesülés, van amiben egyetértek (X prof halála, vagy a mutant-ovi), de van pár dolog, amit máshogy látok (az ellenség közül csak a Farkas-klón “halhatatlan” – a kézprotkósnak csak szerencséje van legtöbbször, nem zavar, hogy kihagyták a sárga egyenruhát, a képregénnyel való hadonászás miatt sem ütköztem meg, és ha kukacoskodni akarok, emlékeim szerint csak 1 szivart vesz ki a kúton.. 😛 ). Amiben viszont teljesen igazad van, hogy bennem is bennem maradt… Tovább is van (hozzászólás lenyitása) >>>
Úgy gondolom Rozsomák halála pont, hogy nem eltúlzott, nem elnagyolt…és ettől méltó! Szerinten rendben volt a film.
Bocs, de ez így komolytalan, ha nem tetszett a mozi nem baj, de leírhatnád hogy miért nem. Rozsomák nem szivarozik – nincs ideje rá haldoklás közben. Nem szuper – az mit jelent? Komor a hangulat – hát ja. Nem vette fel a sárga ruhát – hála istennek ! A gonoszok nevetségesen hallhatatlanok (???) – hullanak mint a legyek. X-24 persze majdnem elpusztíthatatlan, de ezen pont egy képregény fan-nak nem kéne meglepődnie.
Tudom, kifacsartok miatta, de nekem nagyon hosszú volt a film. Engem nem az érdekelt, hogy méltó, vagy sem a befejezés, hanem az, hogy leköt, vagy sem, tetszik, vagy sem, fogok-e emlékezni rá 2 hét múlva, vagy sem …és sajnos “sem”.
Hiányérzetem volt végig a film alatt, és 10 percenként nyúltam a távirányítóhoz, hogy hol járunk – mert ólomlábakon járt az idő. Igen, velem van baj. De a most felnövő generációknak majdan készülő Marvel remake filmekkel még javíthatnak majd az elkerülhetetlen milyenségén. Remélem megélem 😉