Ha szeretted a Gettómilliomost, akkor az Oroszlán le fog nyűgözni. Dev Patel végre hazatért. Nehéz lesz idén kiosztani az Oscar-díjakat, hisz annyi esélyes versenyző áll a rajtnál. Garth Davis filmje a fentebb említett sikerfilm főszereplőjével, Dev Patellel az egyik. Az egykori Jamalhoz hasonló, de már érettebb szerepben forgatta le igaz az történetet feldolgozó filmjét, melyhez foghatót azt hiszem 2008 óta nem láthattunk, de lehet még előtte sem.
A Lion az élet csodálatos meséje, a remény és az esélyek története, olyan varázslatos köntösben, melyet csakis az élet képes produkálni. Akad ugyanis pár olyan mese amit elképzelni is merész, mégis a valóság ihleti.
1986-ban valahol India egy nyomorúságosan messzi vidékén él egy kis család: egy anya és három gyermeke. A két fiú maga módján igyekszik támogatni anyjukat, aki húgukkal is kell törődjön, és még ételt is varázsol az asztalra. Egy napon a bátty éjszakai munkára indul és az 5 éves Saroo is vele tart, de azt egyikük sem gondolná, hogy az életük örökre megváltozik.
Saroo elszakad testvérétől és kalandos körülmények között a távoli Kalkuttában köt ki, ahol hosszas viszontagság után végül egy ausztrál család örökbe fogadja egy másik árvával együtt. Saroo 20 évvel később elhatározza, hogy megkeresi elvesztett családját. Nem hagyja nyugodni lelke és noha örökbefogadói mindent megtettek, hogy boldog legyen az élete, szíve visszahúzza elveszett gyermekkorához.
Saroo Brierley a modern kor technikai vívmánya (Google Earth) segítségével hosszas kutakodás után -végül már miután majdnem mindent feladott életében- megtalálta szülőföldjét, egy kis falut a semmi közepén.
A film első perctől ismerős a Danny Boyle mozi után, mégis sikeresen mutat újat. Amíg az kissé giccsesre sikeredett és enyhén szájbarágósan próbálta megmutatni (az Oscar-díjesőre ácsingózva) India rejtett arcát, a Lion maga a puszta valóság. Nincs slágerré váló betétdal, vagy Hollywoodig jutó kis árvák, van azonban nyers realitás, fájdalom és nyomor.
Saroo kalandja egészen a világ másik pontjáig tökéletesen ábrázolja milyen érzés lehet elveszni egy európainak az elképzelhetetlenül idegen világban. A kis falusi háztól egy 15 milliós városba kerül, ott végül árvaházba majd új családra lel.
A mű adoptálóinak szerepében David Wenham (300) és a döbbenetes Nicole Kidman látható, utóbbiról nem is emlékszem mikor uralta utoljára ennyire a vásznat. A mindenét a két örökbefogadott fiára feltevő anya szerepében egyszerűen lenyűgöző! Őszinte és hiteles alakításával nagyban segíti Dev Patel visszafogott, de így is erőteljes játékát. Elhisszük minden pillanatát a filmnek és a katartikus végkifejletben szem nem marad szárazon.
Saroo hosszú utazásának végére érve, a nézővel együtt remeg az izgatottságtól mikor ismét a poros kis utcácskában halad egykori szülőháza felé. Az ember azt veszi észre ott van vele, érzi minden egyes lélegzetvételét amint lassan megtelik szeme könnyel és a végső csoda pillanata egyszerre önt el mindenkit.
A kifinomult rendezés hatásosan adagolja a drámát, ébreszti fel lassan az emberben az érzelmeket és elegendő időt hagy azonosulni a főszereplőkkel. Gyönyörű és érzelmekkel teli film a Lion. Olyan ami kevés akad a mozik műsorán, épp emiatt ajánlom szívből mindenkinek és bevallom, drukkolok a díjátadón, hogy a hat jelöléséből minél többet szoborra váltson.
[fb_button]
Szerintem nem nyeri meg.