A megszokott színvonalon folytatódik Chloe Price és Rachel Amber története. A játékmenet tekintetében sem változott sok minden, a leglényegesebb különbség, hogy ebben az epizódban a mellékszereplők több hangsúlyt kapnak, a zene kevesebbet. A Backtalk rendszer viszont változatlanul kiaknázatlan.
Az első epizód történetén érződött, hogy célja mindössze az azt követő másik kettő felvezetésére volt, de szerencsére ennek a koncepciónak itt már nyoma sincs. Több kérdésünkre is választ kapunk, de, természetesen, egy jó sorozathoz méltóan, annál több új vetődik fel.
Érdekes a karakterfejlődés: megismerhetjük példaul Chloe egy másik, bizonytalanabb oldalát, előfordul, hogy kapunk olyan lehetőséget a beszélgetések során, hogy a megszokottól eltérően ne határozottá és szarkasztikussá, inkább védtelenné formáljuk a figuráját. Rachel-el kapcsolatban is egyre több dolog derül ki, de még mindig titokzatos, nem teljesen érthetőek szándékai, hirtelen hangulatváltásai. Ami viszont az egész játék történetében átgondolatlan elem az az, hogy hogyan válik a két főszereplő ennyire jó barátnővé.
Nem telik el elég idő ahhoz, hogy a lélektani változásokat hitelesnek érezzük, a valóságban nem találkozunk ilyesmivel. (Írjátok meg kommentben, ha mégis!)
Több mellékszereplő is “keresztezi” az útunkat. Victoria, Nathan, Frank mellett fontos szerepet kapnak ugyanis nemcsak Chloe, de Rachel szülei is, akiknek történetszála érdekes (bár már sokszor látott) fordulatot vesz. A vihar c. Shakespeare darab előadása és a Blackwell iskola kollégiumának bejárása is nosztalgiával tölt el minket, de sajnos csak rövid időre.
Ebben az epizódban két jellegzetes zeneszám hallható (egy az elején és egy a végén). Úgy éreztem, a történet közepén is elfért volna még néhány, ahogyan azt az eredeti Life is Strange-ben láthattuk/hallhattuk.
Apró érdekességet ezúttal is bőven van a játékban. Például a főmenü háttérképe a történetbeli előre haladásunkhoz képest változik, vagy Samuel, a gondnok polcán káoszelmélettel foglalkozó könyveket vehet észre a figyelmes játékos.
Szerencsére most sokkal súlyosabb helyzetekben hozhatunk döntéseket, mint az előző részekben.
Érezzük hogy választásainknak akár végzetes következménye lehet, vannak olyan pillanatok, amikor őszintén szurkolunk a főhősnek, hogy döntései miatt ne érje őt komolyabb baj. A Backtalk rendszert immár több alkalommal használhatjuk, de összességében még mindig úgy érzem, hogy kihasználhatósága nem megfelelő: Max idővisszatekerős képességét lenne hivatott helyettesíteni, ám ez a pótlás csak részben sikerül – reméljük, a meglepetés e tekintetben (is), a fináléban vár majd ránk.
A befejezés ismét szép. Mind a zene, mind a különböző mellékszereplőket felvillantó pár másodperc hatásos lezárást ad az epizódnak.
A következő rész megjelenési dátuma ugyan még nem ismert, de ha a Deck Nine szokásához hű marad, még bőven karácsony előtt megtudjuk, hogyan folytatódik Chloe és Rachel története.
[fb_button]
ez első rész nagyon tetszett, ezt is meg fogom venni! Én is csak ajánlani tudom!