Az HBO mindig is különleges saját gyártású sorozatokkal szokott kényeztetni minket. Persze elismerem, hogy vannak kevésbé jól (vagy populárisra) sikerültek, mint amilyen például a Bakelit, de a Maffiózók, Trónok Harca, vagy az Elit alakulat méltán szerepelnek minden idők legjobb szériái között.
A mostani cikkünk a The Leftovers-ről fog szólni, aminek nemrég kezdett a harmadik és egyben befejező évada.
Tisztázzuk a legelején: ez nem egy agykikapcsolós, könnyed, popcorn sorozat, itt bizony rendesen megdolgoztatják az agytekervényeinket. Kell egy bizonyos fokú nyitottság az ilyen jellegű témára, mert nem kapjuk meg a válaszokat, hanem nekünk kell végiggondolni, hogy mit is látunk és mi miért történik.
Az alapsztori lényegében az, hogy az emberiség 2%-a eltűnik egyik pillanatról a másikra. A 2% tulajdonképp nem is olyan sok, hiszen ennyi ember hiánya egy foci meccsen sem tűnne fel. Arra azonban már épp elég, hogy az emberek megrendüljenek, és kérdéseket tegyenek fel: mi az élet célja, miért én maradtam, miért a másik ment el.
Senkit nem hagy hidegen, mert akinek ismerőse, barátja, párja, családtagja tűnt el, azt emészti a gyász és kérdések gyötrik, de persze azokat se hagyja hidegen, akiket közvetlenül nem érint, hiszen nem érti, hogy történhetett ilyen.
A megvalósítás minden eddigi sorozaton túlmutat.
A képeknek súlya van és üzenete. Bizony ebből kifolyólag nem is egyszer nézős sorozat. A beállítások, a zene, a színvilág kifejezetten magas művészi színvonalú. Nem beszél az okokról, nem rágja a szánkba, csak a következményekről. Az első évadban megismerjük, hogy milyen lett a világ az elragadtatás után. A különböző nézeteket, véleményeket, és megismerünk egy csoportot, akik azt vallják, hogy a bűnösök maradtak hátra, és magukat a Bűnös Maradéknak nevezik.
Igen sajátos csoportnormáik vannak, többek között a láncdohányzás, valamint nem beszélnek, hanem írással kommunikálnak.
A központi szereplő Mapleton város seriffje, Kevin, aki a lányával él egyedül, és igyekszik rendet tartani a városban. Emellett próbál a lányával jó kapcsolatot ápolni, aki dühös rá, mert a felesége elhagyta, és a fia is eltűnt. Az egyik nagy fordulat az életében, amikor megismeri Norát, akinek azért „különleges” a helyzete, mert neki a komplett családja tűnt el. Továbbá megismerünk egy vallási vezetőt, akire a hatóságok vadásznak.
Különleges élmény volt az első évad, mert kifejezetten az érzelmeimre hatott, és nem elég aggyal nézni, a szív is kell hozzá. Ami viszont nagy meglepetés volt, az a második évad.
Az új évad első része sokáig ugyanis olyan volt, mintha rossz műsort indítottam volna el. De ha már ott jársz, akkor ne aggódj ha egy ősembert látsz az utódjával, jó sorozatot nézel. Új évad, új helyszín, egy olyan városban játszódik, ahol nem történt meg az elragadtatás, és ez teljesen megbolygatja a város életét. A második évadnak sikerült egy olyan bravúrt végrehajtani, amit eddig tudtommal egy sorozatnak sem. A széria minőségét sikerült sokkal magasabb szintre emelni, ráadásul a témákat, amit eddig boncolgatott, még mélyebb szinten vizsgálta.
Az évad rávilágított számomra arra, hogy miért nézek sorozatokat. Nem a cél számít, hanem az utazás. A pilot epizódban megismerjük a szereplőket, és jobb esetben megkedveljük őket. Nem az számít, hogy milyen történésekben lesz részük, hanem az, hogy miképpen változnak meg a kedvenc karaktereink.
Összegezve, nem mindenkinek ajánlott a The leftovers, és ezt a nézettségi adatok is bizonyítják. Viszont, aki szereti az elvontabb témákat, és csípi, ha nem szájbarágós amit néz, annak bátran ajánlom. Aki viszont nem szereti az ilyet, azzal sincs baj, de ne számítson egy könnyedebb néznivalóra.
[fb_button]
Szólj hozzá! Számít a véleményed és regisztrálnod sem kell!