Greta Gerwig első önnáló rendezése – ő írta a forgatókönyvet is – rögtön 5 Oscar jelölést, és hatalmas közönségsikert hozott. A Lady Bird egy vígjátéki lazasággal megkomponált családi dráma – egészen kívételes alkotás.
A fiatal direktor hölgy önéletrajzi ihletésű története 2002-ben, a kaliforniai Sacramento-ban játszódik. Lady Bird (Saoirse Ronan) végzős gimnazista. A különc kamaszlány megrögzötten próbál kitörni sikertelen családja, és unalmasnak tartott szülővárosa “fogságából”.
Pirosra festett hajjal, saját magának adott névvel, kendőzetlen stílussal, és erősen elnagyolt büszkeséggel vívja mindennapos harcait. Pedig nincs is olyan rossz sora. Apja, Larry (Tracy Letts) ugyan munka nélkül marad, de édesanyja, Marion (Laurie Metcalf) két műszakban dolgozik.
Nyilván minden cent be van osztva, de ami valóban szükséges, arra jut. Persze melyik tini éri be ennyivel? Magányosnak sem tekinthető főhősünk, hisz ott van neki a hűséges és odaadó legjobb barátnő is, Julie (Beanie Feldstein).
Még az első nagybetűs szerelem is rátalál Danny (Lucas Hedges) személyében.
A film vezérfonala az anya-lánya kapcsolat, egyértelműen erre van felépítve. De egyáltalán nem ejti rabul!
Állandó civódásaik alapja, hogy az anyuka – látszólag legalábbis – nem hisz gyermekében. Főhősünk patinás nagyvárosi egyetemre vágyik, gazdag és fényes jövőképet vizionál magának. Marion ezt elképzelhetetlennek tartja, pusztán azért, mert lánya nem szín jeles tanuló.
Szerinte felnőttkori élete csak a városhatáron belül képzelhető el, és örülhet, ha bekerül egy közepes nívójú állami felsőoktatási intézménybe. Apja azonban felesége tudtán kívül segít Lady Bird-nek, hátha esély nyílik álmai beteljesülésére.
Ez így eddig egy átlagos tinivígjáték sablon, csakhogy filmünk nagyon messze áll ettől. Sőt, ha nem írnék róla, eszembe se jutna ez a kategória! És ez itt a rendezői bravúr! Főleg, hogy egy első mozis alkotóról beszélünk. (Persze Greta Gerwig mögött közel félszáz produkció van már de javarészt színészként jegyzi ezeket.)
Amitől még lenyűgözőbb az egész, hogy a sztoriban nincsen semmi különös. Semmi tragédia, sorscsapás, bármi, amire felkapnánk a fejünket, vagy amitől sírva fakadhatnánk. Szokványos fátumokat, fordulatokat hordoz végig. Új szerelem, új legjobb barátnő, intim tapasztalások, drog meg pia. Csupa gagyi tini-mozis közhely. Abszolút közkeletű eszköztárral dolgozik tehát a rendező. És mégis, a Lady Bird egy páratlan remekmű. G. G. rendkívüli elbeszélésmódja, történetvezetése nagyon magasra emeli ezt a mozit.
A viszonylag rövid játékidő (nettó másfél óra) is nagy erőssége a filmnek.
Nulla perc felesleg, elnyújtás, üresjárat. Könnyedén, tisztán áramlik jelenetről-jelenetre. Kiváló és a lényegre szorítkozó dialógusok, zéró mennyiségű túlzás, indokolatlan szószaporítás. S persze parádés alakítások, kevésbé ismert színészekkel. Saoirse Ronan és Laurie Metcalf szédületes játéka mellett szépen helyt állnak a többiek is. Ronan már bizonyított egyszer (Brooklyn, 2015), aki bárki mást ismert, az tényleg nem kispályás.
A legnagyobb név közülük a 22 éves Timothée Chalamet (Kyle, Lady B. második fiúja) aki most futott be a Szólíts a neveden c. filmmel… Na de, hány pocsék mozgóképet láttunk már sztárparádéval? Én ezt is Gerwig dicsőségére írom! És bár Oscar díj végül egy sem lett belőle, nem akármilyen kategóriákban jelölték: legjobb film, női fő- (S.R.) és mellékszereplő (L.M.), rendező és eredeti forgatókönyv. A rendezést leszámítva ugyanezen kategóriákban versenyben volt a Golden Globe-on is, és ott Ronan és a film is nyert (mindkettő a musical/vígjáték filmek mezőnyében).
Jó nagyot szólt így elsőre, maradjunk annyiban. Ilyen fesztelen hangvételű tanmese családról, szeretetről, az otthon jelentőségéről nem készül túl gyakran. Várjuk a következőt!
Szólj hozzá! Számít a véleményed és regisztrálnod sem kell!