A kis kedvencek titkos élete 2 (2019) – kritika

Oké, egy ilyen animációs filmnél mindig gondban vagyok, ezt muszáj elismernem.

Mert hát az van, hogy persze tudom, hogy nem én vagyok az elsődleges célközönsége ezeknek az alkotásoknak, hanem a gyerekek. Ugyanakkor nem mehetek el amellett sem, hogy vannak stúdiók, akik már rég tökélyre fejlesztették azt a fajta kettősséget, aminek köszönhetően egy-egy alkotásukban a kölykök is megtalálják a mondanivalót és a humort, na és a felnőttek is. Nem mondok neveket, de khhmmpixar.

A Kis kedvencek titkos élete nem feltétlen volt ilyen, viszont a receptje nagyon működött, és hát kutyákkal, cukiskodással, meg humorral mindent el lehet adni és bizony a film siker lett, méghozzá olyan nagy siker, amire talán az Illumination és a Universal sem volt felkészülve. (majdnem 900 milliót hozott, ami gyönyörű eredmény).

De ami ilyen szépen fial, azt bizony fejni kell, még akkor is, ha esetleg nem is volt tervben egy mozis második epizód. Mert hát a pénz a legnagyobb úr, minden más csak ezután következik, úgyhogy jöhetett is a második rész, amiről nagy vonalakban annyi mondanék

hogy oké.

Szóval szemmel láthatóan tényleg nem voltak felkészülve arra, hogy itt frissen melegében ezt a koncepciót folytatni kell, és ez sajnos messziről süt a második epizódról.

Tekintve, hogy ez még mindig elsősorban gyerekeknek készül és a két unokahúgom boldog arccal nézte végig, azt kell mondanom, hogy ez egy teljesen oké folytatás, a célját nyilvánvalóan eléri: a gyerkőcöket elszórakoztatja és megnevetteti, a bevételt pedig zokszó nélkül behúzza (pláne mert ez is alacsony büdzsés alkotás, így a bukás lehetősége eleve ki van zárva).

Az első epizóddal szemben azonban ez már számunkra, felnőttek számára nem tartogat örömteli pillanatokat.

A humor ugyan az első negyedórában még elviszi a hátán a filmet, de aztán egyre inkább és visszafordíthatatlanul kiütközik, hogy ezt a forgatókönyvet bizony egy álmos délutánon ollózták össze egy füstös szoba félhomályában, hisz nem kapunk egy normális történetet, csupán egy három részből összetákolt “valamit”, ami azért is különösen bosszantó, mert ahelyett, hogy 90 percet kellett kitölteni egy történetszállal, félórákat kellett volna csupán kellően érdekessé tenni.

Ennek ellenére az egész jóval kevésbé feszes és intelligens, mint az első – pedig az se volt egy iskolapélda ilyen szempontból.

Kapunk itt macskának öltözött kutyát, állatvédős szálat, szuperhősös kikacsintást, kutya-ember barátságot, de mindegyik “szál” klisés, elcsépelt és legfőképpen elnagyolt. Az első részből megismert karakterekkel is szőrös szívűen bánik a folytatás, vannak akik fel sem tűnnek, mások mellékszerepre lettek kárhoztatva, vagy épp feleslegesen lettek beleerőltetve.

De hé. Mondom: a gyerekek imádják.

Ennyi pedig ide most elég is.

Nekem nem, és valószínűleg nektek sem lesz az, de ha úgy nézem, hogy ez egy mese, akkor azt kell mondjam: oké.

Mindezzel együtt az Illumination még mindig képtelen normális folytatásokat csinálni, és talán nem is kellene erőltetniük ezt. Persze én ezt hiába mondom, mert amíg a pénz az úr – és egyelőre bizony még az az úr -, addig ez nem kívánságműsor. Ti viszont ne várjatok a Kis kedvencek titkos élete 2-től semmi különöset, mert a film pont olyan lett, amilyennek az előzetesek sugallták.

A pontozásban viszont erősen ott van, hogy gyerekeknek bátran ajánlom: ha a felnőtteknek szóló pontszámra vagytok kíváncsiak, akkor vonjatok le belőle másfelet egész nyugodtan.
[fb_button]