Kibeszéltük: szuperhősök és a sci-fi

Napjainkban a mozivásznak tele vannak a szuperhősökkel. Erre több módon válaszolhat a közönség, a reakciók két véglet, az elvakult rajongás és a teljes elutasítás közt bárhol lehetnek. Viszont érzésem szerint túlsúlyban vannak a valamelyik szélsőséghez közel álló vélemények.

Pedig érdemes árnyaltabb módon tekinteni ezekre a karakterekre, illetve a filmekre magukra is. Ebben a szellemben egy cikk erejéig tekintsünk az emberfeletti hősökre úgy, mint sci-fi szereplőkre!

Kicsit talán szokatlan lehet ez a nézőpont, úgyhogy először megpróbálom megalapozni. Rengeteg sci-fi játszódik olyan világban, ami a valós világunkhoz nagyon hasonló, csak néhány lényeges elem más, és ennek a változtatásnak a hatását mutatja be a történet.

Az Érkezés olyan, mint a mi világunk, csak egy szép napon látogatók érkeznek a Földre a világűrből, és az emberiségnek erre kell reagálnia. Az ember gyermeke (Children of Men) is a miénkhez hasonló környezetben játszódik, csak már sok éve nem születtek gyerekek. A szuperhős-történetek is csak egy kis változtatást adnak hozzá ismert valóságunkhoz emberfeletti erővel rendelkező hősök képében, és az ő életüket helyezik a középpontba, az ő dilemmáikat ábrázolják.

Hogy mennyire nem légből kapott tudományos-fantasztikus műként tekinteni a mai szuperhősök kalandjaira, azt a hozzájuk hasonló karakterek jelenléte is bizonyítja a korábbi sci-fi filmekben.

A légy (The Fly) tudósa a film története során egyre légyszerűbbé válik, többek között képes lesz falon mászni és testi ereje is megnő. Pókembertől leginkább az különbözteti meg, hogy belőle tragikus hős lesz, míg Pókember pozitív hőssé válik átváltozása után.

A két szereplő filmjeiben a hangulati, műfaji és mondanivaló-beli különbségek persze tagadhatatlanok, de a párhuzamok mellett sem mehetünk el. Ugyanígy erős hasonlóság fedezhető fel az 1957-es A hihetetlenül zsugorodó ember (The Incredible Shrinking Man) címszereplője és a Marvel Hangyája (Ant-Man) közt. Ezekhez a példákhoz hasonlóan eszünkbe juthat még a Terminátor 2 T-800-asára vagy akár a Star Wars jedi mestereire is szuperhősként tekinteni.

Incredible Shrinking Man, The (1957) |  Photo Credit: [ Universal / The Kobal Collection ] 

Sci-fihez méltó módon sok szuperhős képességének eredetére van valamiféle tudományos jellegű magyarázat. Ez lehet valamiféle sugárzás, genetikai mutáció, katonai kísérletezés eredménye vagy akár radioaktív pók harapása. A lényeg, hogy ha sokszor sokkal inkább a fantasztikum felé is hajlik, valamiféle tudományos igény is gyakran van a furcsa képességek megmagyarázására.

Rátérve a konkrét szuperhősökre, sci-fi szempontból a legjobb példa talán az X-Men széria. A tudományos alap itt a legjelentősebb, a mutánsok megjelenését azzal magyarázzák, hogy új evolúciós szakaszba lépett az emberiség. A szereplők közül sokan maguk is foglalkoznak a mutációk tanulmányozásával, sok történet egy-egy új tudományos felfedezés körül bonyolódik (pl. mutációt elnyomó szer felfedezése).

Ezen kívül az X-Men csapata olyan sci-fi elemekkel is kapcsolatba kerül, mint az alternatív univerzumok és az időutazás, vagy a mesterséges intelligencia.

A legfontosabb mégis azt megemlíteni, hogy az igazi jó tudományos-fantasztikus alkotásokhoz hasonlóan az X-Men sem mulasztja el, hogy jelen korunkra reflektáljon. Gondoljunk csak arra, hogy a mutánsok üldöztetése és az őket körülvevő társadalmi elutasítottság könnyen párhuzamba állítható a mi világunkban is létező kisebbségeket érő támadásokkal.

A mesterséges intelligencia témája megjelenik a Bosszúállók második filmes bevetésében is, ahol az Ultron nevű elszabadult robotot kell megállítani a csapatnak. Ebben vesz részt többek közt a sci-fi jelleget erősítve a zseniális tudós Bruce Banner, aki az őt ért gamma-sugárzásnak köszönhetően tud óriási zöld szörnnyé válni. De ebből a szempontból megemlítendő még az android vízió, a fejlett fegyverzete segítségével harcba szálló Vasember, vagy a II. világháború korából időutazóként érkezett Amerika Kapitány.

Természetesen nem csak a Marvel háza táján lehet sci-fi motívumokat találni. A DC egyik legrégebbi és legismertebb hőse, Superman egy földön kívüli faj utolsó képviselőjeként érkezik a földre. Itt Clark Kent néven él az emberek között, és próbál több-kevesebb sikerrel beilleszkedni a társadalomba. Kiválóan fogalmaz vele kapcsolatban a Kill Bill 2-ben maga Bill: „Kent öltözete eszköz arra, hogy Superman szemléljen bennünket. Clark Kent az, aminek Superman látja az embereket. És mik Clark Kent fő jellemvonásai? Gyenge. Önbizalomhiányos. Gyáva. Clark Kent Superman kritikája az egész emberi fajról.”

A fentiek tükrében őszintén remélem, minden kedves olvasóm kicsit új szemmel tud majd nézni a mozivásznon felbukkanó újabb emberfeletti hősre.
[fb_button]