Jumanji – Vár a dzsungel (2017) – kritika

Az 1995-ös Jumanji folytatása nem okoz csalódást azoknak, akik nem a Star Warsra akarnak beülni a moziban. Kétórányi súlytalan akciókaland, pihentető humorral. Pompás időtöltés, amíg megbocsátjuk szeretteinknek a bejgli felett egymás fejéhez vágott sértéseket.




Személy szerint nem voltam nagy rajongója az eredeti Jumanjinak, gyerekként túl erőszakos volt, állatszeretőként túl kegyetlen, halló emberként pedig Kirsten Dunst rinyálása volt túl sok.

A folytatás nem tétováz, rögtön újkori közeget teremt a társasjátéknak, bár arról már nem szól a fáma, hogy hogy alakul át a táblajáték egy éjszaka alatt videójátékká. A film készítői valószínűleg azt gyanították, hogy nem is fog senkit különösebben érdekelni, ezért aztán nem is foglalkoztak a megmagyarázásával – nem tévedtek nagyot.

A 2.0 verzió szereplői gimnazisták, a klasszikus sztereotípiáknak megfelelő összetételben: egy macsó sportoló, egy cicalány, egy kocka és egy életet és tanulást túl komolyan vevő lány. Ők négyen összekerülnek iskolai büntetésük elvégzésekor, és mit ad isten, az iskola raktárában ráakadnak a gyilkos játékra.

Miután beszippantja őket Jumanji, Dwayne Johnson vezetésével nekiindulnak, hogy végigvigyék a játékot, lehetőleg úgy, hogy ne haljanak bele a próbálkozásba.

Arra, hogy a három játékbeli élet elvesztése vajon miért jár a való életbeli halállal, arra megint nem kapunk választ.

Súlyt ez hivatott adni a kalandnak, de mivel soha nem tudjuk meg pontosan, hogy tényleg végleges-e a game over, a néző felfogására van bízva a dolog. Minimális konzolos tapasztalattal szerintem egyértelmű, hogy egy game over is járhat azzal, hogy élve kidobja magából a játékosokat, de ha ezt elvesszük a forgatókönyvtől, nem marad meg a film váza.

Hatalmas pozitívuma a Jumanjinak viszont a humora. Dwayne Johnson, Jack Black és Kevin Hart kimaxolják az új testbe kerülő szereplők helyzetkomikumait (a játékosoknak karaktert kell választaniuk, akiket megtestesítenek a játékban, ezek bőrében játsszák a Jumanjit). Kilométerekkel előre látható majdnem az összes poén, mégis hahotázott a közönség a moziban. Jack Black egy kövér kartográfus testébe zárt tinilányt játszik (egy uniszex becenév az oka a félreválasztásnak), akinek a legnagyobb problémája a dzsungelben a “telója” hiánya, és a nemcseréből adódó altesti vicceket is képes ízléstelenség nélkül előadni.

Persze a film próbálkozik különféle üzenetek közvetítésével (“egységben az erő”, “mit akarsz elérni az élettől / csak egy életed van”), de annyira jelentéktelenek, annyira kevés a tartalma az üzeneteknek és annyiszor ismétlődnek, hogy a néző kínosan feszeng – hát ilyenre is ritkán lehet számítani egy fantasy-kalandfilm nézésekor…

A végén lévő feloldás egy újabb megmagyarázatlan dolog volt, amit jó lett volna, ha nem mismásolnak el: a kamaszok egy 20 éve beszippantott és azóta a játékban tartózkodó korukbéli sráccal jönnek a játékból, azt feltételezve, hogy a játékba lépése óta eltelt 20 évet már nem kapja vissza – azaz, miközben ő nem öregedett a játékban levés miatt, a való életből 20 év eltelt.

Nem spoilerezek sokat, ha elárulom, nem így történik, az bosszantó csak a helyzet megoldásában, hogy az egyébként nagyon érdekes időutazós kérdéseket, amiket felvet a probléma, nemhogy nem próbáltak megmagyarázni, de egy egészen elképesztően ostoba válasszal le is tudták.




A Jumanji – Vár a dzsungel egy nagyon szórakoztató folytatás lett, ami kissé elnagyolt játékszabályok alapján lett megírva – mint a biliárdszalonban, ahol senki nem tudja pontosan a játék szabályait -, de azért a nagyja működik és jó. Sok értelmet nyilván nem kell tőle várni, de amivel szolgálni tud, azzal jól bánik. Mindenképp ajánlott mozi, ha menekülőre fognátok két ünnepi étkezés között.

Értékelés:
[fb_button]

5
Szólj hozzá! Számít a véleményed és regisztrálnod sem kell!

avatar
5 Comment threads
0 Thread replies
0 Followers
 
Most reacted comment
Hottest comment thread
5 Comment authors
Gabriel BladesmithErimarkiittziGazsó józsefGatto Recent comment authors

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Gatto
Vendég
Gatto

Jó a leírás haver 😉

Gazsó józsef
Vendég
Gazsó józsef

Szia! Annyit szeretnék hozzáfűzni az időutazásos megjegyzéshez, hogy ennek köze nincs semmiféle időbeni ugráláshoz. Ha láttad az első részt akkor ez fel sem merült volna mert ott is egyszerűen a játék befejeztével az visszaáll a játék kezdési állapotába vagyis akkorra amikor valaki elkezdte azt. Az, hogy esetleg időutazós benyomást kelt annak köszönhető, hogy nem annak a szemszögéből mutatja a történéseket aki először dobott vagy ebben az esetben aki elsőként használta a videojátékot. Esetleg abba lehetne belekötni itt, hogy miként emlékezhetnek egymásra a játék azon szereplői akik más időbe kerültek vissza. A másik észrevételed pedig még ami szerintem nem teljesen helytálló… Tovább is van (hozzászólás lenyitása) >>>

kiittzi
Vendég
kiittzi

Én láttam, és nagyon tetszett.. Jó játszák a színészek a szerepüket.. Jó a poénok..

Erimar
Vendég
Erimar

nem értek egyet az időzavar-problémával. az első részben is ugyanez játszódik le – ott Robin Williams kerül vissza saját idejébe és éli újra az eltelt éveket…tehát ezt minimális változtatásokkal vették át: itt emlékeznek az ‘újabb’ játékosok ott nem.
a többivel egyetértek, nekem is haveroknak akikkel néztük is tetszett

Gabriel Bladesmith
Vendég
Gabriel Bladesmith

Helló! Tisztelet!!! Tetszenek a kritikáid és 99,9% – ban min. egyet is értek vele!!! Most viszont azt NEM(!!!) értem, hogy miért akadtál fenn rajta, hogy a társasjáték átalakult — > (Sega Mega Drive 1-re vagy 2-re, NES vagy SNES-é, Sega Saturn-á, Sony Playstation One – 2 – 3 – 4 esetleg ötté, X-Box One vagy X-Box 360 – á vagy Nintendo 64 – é!!! szóval, hogy átalakult játékgéppé!!! < — Mindezen úgy akadtál fenn, hogy a két filmben ez a legeslegkisebb, hihetetlen dolog!!! Az első részben "csak" beszívta majd 40 évre a játék de közben mikor kiengedte akkor jött vele… Tovább is van (hozzászólás lenyitása) >>>