Ritka pillanat az, amikor úgy írok meg egy bejegyzéscímet, hogy az jut eszembe: te jó ég, sose gondoltam volna, hogy ezt így egyszer le fogom írni. Pedig ez csak elsőre (meg másodikra) hangzik ennyire nonszensznek, ha jobban belegondolunk, akkor annyira nem is tragikus.
Mert legtöbbünkben a Doctor Dolittle cím azonnal előrántja a legsötétebb emlékeket Eddie Murphy családi mozijairól. Az első rész ugye még 1998-ban készült, azt fejelték meg három évvel később egy folytatással, bár ne tették volna. Így aztán mindenki agyába -aki látta ezeket a filmeket- kitörölhetetlenül beleivódott, hogy a Doctor Dolittle egy kicsit gagyi, kicsit szerethető, de semmiképpen sem túlságosan emlékezetes filmecske.
Pedig nem Eddie Murphy keltette életre először az állatok nyelvén beszélő dokit. 1967-ben már született egy film, Rex Harrison főszereplésével (sokkal jobb, mint a Murphy féle feldolgozás, de ezt csak halkan teszem hozzá), a történet pedig még ennél is régebbre nyúlik vissza.
A Doctor Dollitle ugyanis egy meseregény sorozat, ami Hugh John Lofting tollából pattant ki, 1920 és 1952 között tizenkét regény született, ami az ő kalandjait dolgozza fel. Ezek közül a második, az 1922-ben megjelent The Voyages of Doctor Dolittle, a tervek szerint ebből az epizódból készül majd film,
méghozzá nem más, mint Robert Downey Jr. főszereplésével.
Oké, itt egy pillanatra álljunk meg és azt azért tisztázzuk le, hogy az alapanyag bizony elég erős, ebből lehet csinálni egy nagyon (!) jó családi-kalandfilmet, ha megfelelő kezekbe kerül a film. A hírek szerint Stephen Gaghan (Syriana, Gold) fogja rendezni, és a forgatókönyvet is ő szállítja, így ez a része talán rendben van (induljunk ki a Sziriánából, amit szintén ő írt, rendezett, mert a Gold azért messze volt a tökéletestől), de hogy vajon a tengernyi ajánlat közül
miért pont ezt választotta ki Downey, arra nagyon nehéz épeszű magyarázatot találni.
Mert hogy se lehetőségek, se pénz, se munka hiányban nem szenved mindenki kedvenc Vasembere, abban biztosak lehettek, hogy mégis mi volt az, ami miatt ő úgy gondolta, hogy ez neki kell és jó ötlet, ha ő lesz az új Doctor Dolittle, azt megtippelni se könnyű.
Lehet, hogy elétoltak egy olyan forgatókönyvet, amire nem lehetett nemet mondani, de ismerve az alapanyagot, erre kevés esélyt látok – az valószínűbbnek tűnik, hogy a csekken szereplő nullákra volt inkább nehéz visszautasító választ adni, de persze lehet, hogy tévedek, majd meglátjuk.
Hogy mikorra lehet valami kézzelfogható a filmből, az egyelőre még kérdéses, természetesen amint új információ birtokába jutunk, megosztjuk veletek.
[fb_button]
Most jövök a moziból.Hát a CGI egy kalap kaki,de azon kívül minden a helyén van,jók a színészek cuki a történet elég szórakoztató,vicces simán leköt másfél órára ha tenetitek angolul nézzétek meg,nagyon jók az eredeti hangok ezt nem szabad magyarul nézni az pont azt a kis +t veszi el,amit Downey kamuskót akcentusa ad.Nálam 7/10 simán.