Noha a mozikat -érthető okokból- elkerülte, a Jasper Jones nem véletlenül hazájában, Ausztráliában az írók céhe legjobb forgatókönyvért járó díját. Noha könnyen fogyasztható hétvégi kikapcsolódásnak a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető, olyan időtlen kérdéseket feszeget, amikkel érdemes foglalkozni.




A helyszín Nyugat-Ausztrália egy -fiktív- kisvárosa, Corrigan, 1969-ben. Itt él Charlie, a magának való, intellektuális fiú és legjobb barátja, a vietnámi származású Jeffrey Lu, akinek pont emiatt nem fenékig tejfel az élete. Őt és családját is számtalan atrocitás éri – azért, mert különbözőek. A srácok azonban megteremtik a maguk kellemes világát, sőt, Charlie életébe már messziről integet a szerelem: Eliza Wishart, a polgármester lányának személyében.

Aztán karácsony este minden egy csapásra megváltozik. Charlie-hoz betoppan a kitagadott, száműzött, félvér fiú, Jasper Jones, aki rettegve kéri Charlie segítségét. A fiú elvezeti Charlie-t az erdőbe, ahol egy fára felakasztva ott találják Laura Wishart-ot, Eliza nővérét. Jasper jól tudja, hogy a városka lakói kit fognak gyanúsítani, ezért a két fiú elrejti a holttestet: beledobják a közeli tóba.

Innentől pedig nagyon nehéz lenne spoilerek nélkül folytatnom a történetet, legyen elég annyi, hogy a város élete felbolydul, s a gyerekeknek is van gyanúsítottjuk, sejtik, hogy ki követhette el a szörnyű rémtettet – s ennek bizonyítására akcióba is lendülnek -.

Talán ebből a pár sorból is érezhető már, hogy egy nagyon jól összerakott, komplex történettel van dolgunk, ahol pengeélen táncol az évszázados lemaradásban lévő Nyugat-Ausztrál gondolkodásmódból fakadó keserű valóság, a gyermeki ártatlanság és a szerencsétlenebb sorssal megáldott fiatalok ajtaján túl korán kopogtató felnőttkor.

Az igazán csodálatos ebben az, hogy ezt a történetet tulajdonképpen bármelyik országba át lehetne ültetni, a Corrigan-hez hasonló élet és felfogás szinte mindenhol fellelhető. Még most is. Sajnos.

Hatalmas szívfájdalom, hogy egy ilyen jelentőségteljes történetet elbeszélő filmnél -mert ez tényleg az- az apróságokon csúszik el végül a dolog. Ne gondoljatok nagy dolgokra, nincsenek eget rengető baklövések, csak pici hibák. Azokból viszont jó sok.

Forgatási bakik (amiket még első megtekintésre is simán kiszúrunk, olyasmikre gondoljatok, hogy egy vágás után egyszer csak eltűnnek dolgok, reggelre mágikusan begyógyulnak a sebek és így tovább és így tovább), kronológiai problémák, miegymás. Külön-külön egyik sem észveszejtő, de együttesen bizony könnyen kizökkentik a nézőt.

A színészek viszont rendben voltak. Minden alakítás minimum elfogadható, a főszereplő fiú remek – s bár az ausztrál filmeknek is van egy atmoszférája, ez most nem volt túlságosan tolakodó.

Összességében a téma komolyságához képest Rachel Perkins rendező jó munkát végzett. Aránylag könnyen fogyaszthatóvá (már-már családi filmmé) csomagolta Jasper Jones történetét.



Amit minden kis hibája ellenére érdemes látnotok. Mert ez egy olyan sztori, amiből mindenki levonhatja a saját tanulságát. Ez pedig fontos.

Értékelés:

sav5-01

Szólj hozzá! Mert számít a véleményed, ráadásul regisztrálnod sem kell.

Legyél te az első hozzászóló!

avatar
wpDiscuz