1996 egy remek év volt a mozik szerelmeseinek. Ennek az évnek köszönhetjük a Fargo-t,  összedőlt a fél világ a Függetlenség napjában (azóta már másodszor is végignézhettük az idegenek támadását – sajnos), Michael Bay robbantott egy nagyot a Sziklával, összerezzentünk a Sikoly hallatán, és útjára indult Ethan Hunt első akciójának kalandja is. Ebből is látszik, bármilyen műfaj szerelmesei is vagyunk/voltunk, ebben az évben megtaláltuk a magunk kedvencét. Velem sem volt ez másként, csak én egészen más miatt emlékszem erre a két évtizeddel előtti pillanatra.

Számomra Danny Boyle tette le azt az asztalra, amit azóta már szó szerint rongyosra néztem és ez volt az a film, ami sokmillió sorstársammal egyetemben engem is végérvényesen elrettentett attól, hogy junkie legyek. Igen, tudom, hogy jól tudjátok miről beszélek, bizony, a Trainspottingról.

Nem akarnék ódákat zengeni Irvine Welsh alapművéről, sem Boyle adaptációjáról, azt hiszem mindkettő azon kevés művek egyike, amik ezt nem igénylik, hisz aki találkozott bármelyikkel, az jól tudja, hogy egy mesterművel volt dolga. A Trainspotting minden szempontból hibátlan alkotás, az egyetlen amit felróhatunk neki, hogy sokszor kellemetlen érezni a valóságszagát, de ez csupán erős gyomor kérdése, az élet már csak ilyen.

Persze hogy számtalanszor eljátszottam a folytatás gondolatával – mindig ez van, amikor az ember rajong egy filmért, vagy egy sorozatért (azóta is várom a Félelem és Reszketés második részét), pláne, hogy Welsh ezt írott formában megtette, de az évek csak teltek, a második részből pedig nem lett semmi, így én is feladtam a reményeket, mígnem tavaly jött a derült égből a villámcsapás: jön a folytatás.

Ekkor azonban már inkább a félsz volt bennem, mintsem a felhőtlen öröm. Persze, lelkesített a T2 ötlete, és szép dolog, hogy a húsz éves évfordulóra időzítik ezt, de nem túlságosan sok az eltelt idő? Össze kell boronálni a csapatot, és persze rá kell venni Ewan-t is, hogy vállalja el Rentont újra, ami nem kis meló.

Arról nem is beszélve, hogy a Trainspotting sikerének egyik legnagyobb titka az az, amikor készült. Tudom, hogy elsőre egy kicsit furcsán hangzik, de tényleg így van. Az a történet, abban a formában tökéletesen illett a kilencvenes évek második felének Skóciájához. Hogy 2016-2017-ben ez mennyire működőképes, afelől azért voltak kétségeim. Ha erre az a válasz, hogy elszakadunk a gyökerektől, az a rajongók számára biztos, hogy keserű szájízt hagy majd.

De emberek… Danny Boyle-ról beszélünk. Ha valaki, akkor ő megoldja ezt az aprócska problémát.

És hála az égnek leírhatom. Megtehetem, bár még csak egy rövidke trailert láttam, de már tűkön ülve várom, hogy ott üljek a moziban. Ide pötyöghetem, hogy szinte biztos vagyok benne, hogy Boyle ezt most megint megcsinálta. Ez az a trailer, amit egy Trainspotting 2-től várni mertem. Jobban mondva ebben csak legvadabb álmaimban reménykedtem, az elvárásaim ennél jóval alacsonyabban voltak.


Hamisítatlan Trainspotting hangulatot kaptam, mindennel, ami ahhoz szükséges, hogy méltó folytatást lássunk majd jövő év elején. Megelőlegezem minden hozzám hasonló rajongó nevében: köszönöm Danny. Köszönöm srácok.



sav5-01

  • jericho

    számomra fontos,hogy mennyire lesz bosszantó begbie…mert a trailerböl úgy látom,hogy egész film alatt hajszolni fogja öket
    és ez már gyerekkorom óta egy fájó pont filmekben és ha már gyerekkor,akkor a mesékben is 🙂 az hogy mindig van egy gonosz,aki a jó kis történetet megkavarja,elbarmolja,megakasztja…ezt mindig egy botcsinálta és kényszeredett megoldásnak éreztem…és nagyon sablonosan is hatott

    és arra is kiváncsi vagyok,hogy mennyire jön át a “choose facebook” dolog .. mert ha ezt is olyan jól ábrázolja,mint a drogok vs. élet -et ,akkor ez lehet a siker kulcsa
    várom már nagyon…remélem sikerül majd megszerezni a “T1” es szinkronhangokat is 😀

  • GODL1KE

    Szerintem jó lesz!