Iron Fist (2017-) – lement az első évad – sorozatkritika

Tegnap elérhetővé vált az Iron Fist a Netflix kínálatában és ezzel egy újabb szuperhőst köszönthetünk a csatorna Marvel Univerzumában, valamint egy lépéssel ismét közelebb kerültünk a Defenders c. sorozathoz is. De ne szaladjunk ennyire előre, lássuk milyen volt az Iron Fist első évada.




A Netflix ismét megcsinálta. Az utóbbi két évben az online videotéka nagyon ráérzett valamire. Mivel a filmipar hozzáfogott a Marvel Univerzum “valódi” hőseinek bemutatásába, így a Netflix az Univerzum antihőseinek történetét ülteti 13 részes “mini” sorozatokba. 2015-ben megjelent a Daredevil, majd ugyanebben az évben a Jessica Jones. 2016-ban folytatták a Luke Cage c. sorozattal, és most itt az Iron Fist, valamint még idén megkapjuk a Punishert is.

Nem állítom, hogy ezek a karakterek kevésbé ismertek, mint egy Vasember vagy Amerika Kapitány, de ha a képregény eladásokat nézzük akkor meg kell vallanunk, hogy az ő történeteikből mégis csak kevesebb példányszám készült. Ez azonban egyáltalán nem jelent semmit.

A Netflix remek érzékkel karolta fel az antihősök brigádját. A karakterek közt bár feltűnik egy-egy ismert színész, a legtöbbjüket nem sok alkalommal láthattuk a vásznon és pont ettől izgalmas az egész. Ha az ember látja  Sylvester Stallone nevét a borítón rögtön tudja, hogy egy pörgős akciófilmre számíthat. Itt sosem tudhatjuk, hogy mire számítsunk, a végeredmény mégis kiváló. Ezúttal sincs ez máshogy.

Iron Fist (DanielDannyRand) karaktere először 1974. májusában jelent meg a Marvel Premiere #15 számában, Roy Thomas és Gil Kane alkotásában.

Különleges képességei, hogy mestere a harcművészeteknek, továbbá képes koncentrálni a chi-jét ezzel megidézve a Vas Ököl-t.

A történet szerint Danny tizenöt év után hazatér New York-ba, hogy a szerzeteseknél elsajátított tudással megállítsa a “Kéz” nevű szervezetet. A fogadtatás azonban nem épp olyan, mint amilyenre számított. Láttunk már hasonló történetet (Gondolok itt például az Arrow c. sorozatra), de ne ragadjunk le a részleteknél. Ahogy haladunk előre a történetbe, úgy derül ki egyre több minden a fiú múltjáról.

A cselekmény fokozatosan bontakozik ki, pont annyit mutatva minden részben, hogy ha egyszer elkezdtük, ne tudjuk abbahagyni. David Wenham (Faramir – LOTR, Dilios – 300, Carl – Van Helsing) alakítása remek, az akciójelenetek autentikusak, az pedig kifejezetten lenyűgöző ahogy a Netflix a sorozatok mellékszereplőit (Ez úttal például: Rosario Dawson vagy Carrie-Anne Moss karaktere, előbbi a Daredevilben tűnt fel először, még utóbbi a Jessica Jones-ban) felhasználva összefűzi az antihősök történeteit. Az csak hab a tortán, hogy talán ennek a sorozatnak sikerült a legjobban az intrója.

Az egyetlen negatívum amit talán megemlítenék a sorozattal kapcsolatban, hogy bár Danny is mesél arról, hogy hol volt az elmúlt 15 évben, és pár rövid jelenet erejéig mi is betekintést kapunk K’un Lun misztikus városába, azért mutathattak volna belőle többet is, és itt gondolok leginkább arra a momentumra, ahogyan elsajátította a Vas Ököl képességét.


A tavalyi Luke Cage számomra egy picit lapos volt, többet vártam tőle, de végeredményben nagyon élveztem. Ez az Iron Fist viszont telitalálat lett. Aki eddig esetleg eddig lemaradt volna a Netflix bármelyik Marvel-es sorozatáról, az ne habozzon belekezdeni a megtekintésükbe, kezdve akár ezzel, mert garantálom, hogy nem fogja megbánni.

Értékelés:

[fb_button]

Szólj hozzá! Számít a véleményed és regisztrálnod sem kell!

avatar

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .