Folytatva a megkezdett cikksorozatot, (I. rész: A szelenitektől a testrablókig) haladok tovább az idegenek filmes történetében. Az eddigiekkel ellentétben ebben a cikkben már olyan időszakban készült filmek szerepelnek, mikor az űrutazás egyre inkább valósággá kezdett válni. Talán ennek köszönhető, hogy az űrlényekkel foglalkozó filmek részletesebben (és sokszor realistábban) foglalkoznak a kapcsolatfelvétel és a földön kívüli értelmes élet kérdéseivel, mint az előző részben előkerült művek.
1968-ban készült el a 2001: Űrodüsszeia (2001: A Space Odyssey), ami kétségtelenül az egyik legjelentősebb mű a témában. Konkrét képviselői az idegen fajnak ugyan nem jelennek meg, de minden eddiginél (és talán az összes ezután következő film cselekményéhez viszonyítva is) nagyobb hatást gyakorolnak az emberiségre. A film szerint ugyanis az idegen beavatkozás végigkíséri az emberiség történetét. Egy különös, fekete monolit ösztönöz egy csoport majmot az eszközhasználatra, később pedig újra egy ilyen monolit megtalálása indítja el azt az eseménysort, aminek köszönhetően az emberiség újabb szintre lép.
Andrej Tarkovszkij filmjében, az 1972-es Solaris (Солярис) című műben a 2001: Űrodüsszeia történetéhez hasonlóan megfoghatatlan intelligenciával találkozik az emberiség. Ez a különös entitás a Solaris bolygó élő óceánja, mely a bolygó körül keringő űrállomáson lakó emberek tudatalattijából hoz elő emlékeket, így téve próbára őket. A fenti két film közös vonása, hogy az eddigiekhez képest szokatlanul sok kérdést vet fel (sok egyéb mellett) az űrbéli értelmes élőlényekkel kapcsolatos találkozás viszonylatában.
Az eddigi idegenek mind bizonyos értelemben egy szinten voltak az emberekkel, meg tudtuk érteni a szándékukat, jobb esetben még kommunikálni is tudtunk velük. Itt ilyenről már szó sincs, az emberek ezekben a filmekben ki vannak szolgáltatva az idegenek (vélhetően jó, de emberi ésszel felfoghatatlan) céljainak.
Külön bekezdést érdemel minden idők legnevetségesebb űrlény-koncepciójának büszke birtokosa, az 1974-es Sötét csillag (Dark Star), melyben (és ez nem egy gúnyos metafora, hanem tényszerű leírás) egy felfújt gumilabdaként van bemutatva az idegen értelem.
Az 1970-es évek végén már határozottan pozitívan viszonyult a filmesek egy része az idegenekhez, ennek a gondolatnak a legjelentősebb képviselője Steven Spielberg. Az ő első kapcsolódó filmjében, az 1977-es Harmadik típusú találkozásokban (Close Encounters of the Third Kind) földönkívüliek már egyértelműen jó szándékkal jönnek (még ha ez a film elején kicsit talán bizonytalan is), a film végén pedig egy minden bizonnyal gyümölcsöző kapcsolat indul el két civilizáció között. Ennek az optimista vonalnak a csúcsa az 1982-es E.T. , a földönkívüli (E.T. the Extra-Terrestrial) amiben már fel sem merülnek olyan kérdések, mint hogy mi a szándéka a kis űrmanónak, ő már egyszerűen csak egy szerethető figura, aki éppenséggel az űrből jött, de ennek alig van jelentősége.
Az 1970-es évek űrlényeinek elemzéséből természetesen kihagyhatatlan a Star Wars és a Star Trek. Anélkül, hogy az összehasonlításukba nagyon belemennék, az mindenképp kijelenthető, hogy ez a két filmes univerzum tartalmazza a legnagyobb választékot idegen civilizációkból, amit sem előttük, sem utánuk nem igazán tudott felülmúlni semmi ebben a tekintetben.
Az idegen civilizációk együttélése mindkét franchise filmjeiben teljes természetességgel jelenik meg, a cselekmény alaphelyzete rég túl van a civilizációk első kapcsolatfelvételén, és jellemzően már csak olyan konfliktus van az egyes idegen fajok között, ami manapság a Földön az államok közt.
Természetesen az ismeretlentől való félelem továbbra is töretlen, így az idegenektől való félelem sem múlt el ebben az időszakban sem. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az 1979-es kezdetű Alien-franchise, amiben az űrhajó legénységére rátámadó félelmetes űrszörnnyel a tárgyalás lehetősége fel sem merülhet, csak úgy, mint ahogy az 1982-es Dolog (Thing) alakváltó szörnyetegével sincs esély kapcsolatfelvételre, egyedül az a kérdés, hogy melyik faj tudja előbb kiirtani a másikat.
A félelem tehát nem tűnt el, de erőteljes pozitív hangvétellel egészült ki, ilyen alapfelállásból várhatjuk a 90-es évek ránk zúduló UFO-kavalkádját.
[fb_button]
Szólj hozzá! Számít a véleményed és regisztrálnod sem kell!