For Honor [PC] – játékteszt

A zárt bétatesztről lecsúsztam ugyan, de a hétvégén az Ubisoft mindenkinek lehetőséget biztosított, hogy a megjelenés előtt nyüstölje a For Honor-t, a cég hack ’n slash játékát. Nosza, hát nekem se kellett sok, telepít, indít és kezdődhet a kaszabolás.

A játék Valentin napon már meg is jelenik, szóval a béta tulajdonképp nem is béta: persze bizonyos funkciók és lehetőségek hiányoznak, de a játékmenet már a végleges változatot tükrözi, ennek fényében ez a három nap remek lehetőség volt arra, hogy az ember eldöntse, vajon meg akarja-e vásárolni a játékot, vagy sem (mert elő nem rendelünk!). Azoknak, akik a villámteszteknél is a villámabbakat részesítik előnyben, azoknak álljon itt most a rövid konklúzió: ami engem illet, biztos, hogy nem vásárolom meg.

Nem, szó sincs arról, hogy gonosz vagyok és fújj Ubisoft, mert ami jó az jó, engem nem különösebben érdekel, hogy ki a fejlesztő, ki a kiadó, milyen downgradeket engedtek meg maguknak, engem csak egy dolog érdekel: hogy milyen a játék. A For Honor esetében ezt egyetlen jelzővel nem tudom elintézni, kell egy pár, hogy tökéletesen le tudjam írni mi volt a benyomásom. Menjünk szépen sorba, és lássuk, hogy mik a legfontosabb szempontok, amiket mindenkinek érdemes számba venni vásárlás előtt, illetve egy picit azt is, hogy kiknek biztosan nem fog csalódást okozni a játék.

Lenyűgöző

Igen, tudom, hogy talán nem ez az a jelző, amit elsőre vártatok volna, de amikor először elindítottam a játékot, akkor ez volt az első, amire gondoltam. Én nem sokat tökölök amikor elsőre nekifutok, most sem volt ez másképp: gyorsan kiválasztottam egy nekem tetsző lovagot, randomizáltam magamnak egy emblémát és már rohantam is harcolni. Itt jött a kellemes döbbenet: a pálya élt, a környezet gyönyörű, de ami a legjobban megragadott, az a karakteranimáció volt. Hősünk úgy mozog, mint egy hús-vér ember, minden mozdulata tökéletes. Pár perc gyakorlás és az alapvető védekezési-támadási módszerek elsajátítása után pedig megnyílt előttem a világ és belevetődtem a multiplayer csodájába (a single kampány a bétából hiányzott, de ha őszinte akarok lenni, nem is különösebben érdekelt, nem ez a játék lényege).

Itt 1v1, vagy 2v2 párbajt, illetve 4v4-es Domination módot lehet választani, ez utóbbi különösen élvezetes, hisz kapunk a három másik hús-vér játékos mellé AI irányította népet is, így egy valódi kis csatába csöppenünk, ami baromi hangulatos, pláne, hogy az NPC-ket igazi filmes módon kaszabolhatjuk.

Apropó karakter: nem csak a három fő kasztból (viking, szamuráj, lovag) választhatunk, de kasztonként 4 különböző karakter áll a rendelkezésünkre, így könnyen kimatekozható, hogy (egyelőre) 12 különböző harcossal indulhatunk útnak.

Sajnos ez csak elsőre öröm, amint jobban elmélyedünk a játékban, hamar ürömmé válik, a karakterek ugyanis nincsenek megfelelően kiegyensúlyozva.

Kontrollerre tervezve

Hack ’n slash játék lévén a legfontosabb elem nyilvánvalóan a harc. Ha azt mondanám, hogy a harcrendszer rossz, akkor hazudnék, nem az, s bár tényleg kiegyensúlyozatlanok a karakterek, ez a része javítható – magával a kaszabolással pedig alapvetően nincs baj, ezt már rögtön az elején megtapasztaljuk az oktatómód alatt. Gyorsan rájövünk, hogy az eszetlen kattintgatás itt nem vezet célra, meg kell terveznünk a védelmet és a támadást egyaránt, sajnos ez érezhetően jobban megy, ha a billentyűzet-egér páros helyett egy kontrollert tartunk a kezünkben, noha nem lehetetlen az előbbiekkel sem.

Az irányítással tulajdonképpen nem igazán lesz problémánk, némi gyakorlás után hamar bele lehet szokni a kaszabolásba. A kaszabolásba, ami multiplayerben bizony élvezetes: magam se gondoltam volna, de hangosan felnevettem, amikor 1v1-ben először lerúgtam ellenfelemet a hídról, és így győztem le… nem csak azért sikerült ez jól, mert ilyen aljas kis húzásokkal lehet színesíteni, hanem mert az egész harc szép folyamatos, fluid, élvezetes.

Szerteágazó

Jó, hát nem jutott eszembe jobb szó, elnézést érte. Szóval ahogy mondtam is, a single részhez nem volt szerencsém, de nem is nagyon érdekes ez a része, remélem a kampány jól össze lesz rakva, de nagy regényt azért nem várok a sztoritól. Ellenben a multiplayerrel, ahol egy egész világ tárul elénk, ami folyamatosan él és mozog -bizonyos időközönként frissül-, folyamatosan más-más frakciók vannak fölényben (és ennek megfelelően a különböző helyszínek változnak, igaz csak minimálisan, zászlók és hasonlók cserélődnek, de akkor is dicséretes részlet), befolyással lehetünk a “háború” alakulására. Ez persze még nem minden, lootolhatunk, fejleszthetjük a karakterünket, lebonthatunk felszerelést és így tovább, ezen a téren jól muzsikál a játék, nem lehet okunk a panaszra.

Ennek ellenére az egész nem áll össze és ezen -attól félek- semmilyen patch nem fog segíteni (ha egyáltalán lesz ilyen irányú törekvés).

Monoton

Méghozzá nem is kicsit. Amilyen jól szórakoztam az első napon, a másodikra már jelentősen csökkent a lelkesedésem, mire pedig a végére értünk a tesztnek, már erősen keresnem kellett az okokat, hogy egyáltalán elindítsam a játékot. Az első 25-30 meccset követően ugyanis rettentően monotonná válik az egész, lévén pontosan annyit tud, amennyit fentebb felsoroltam. Nagyon szép a folyamatosan változó háborús övezet (a fő térképre gondolok), a végtelen variációval bíró embléma, a loot és a craftolás, de ez egy hack ‘n slash, ahol a hangsúlynak az élvezetes csatározáson kellene lennie. Eleinte valóban élvezetes, főképp az újdonság varázsa miatt, de hosszútávon nem igazán látom, hogy mi vonzana bárkit is játékra.

Ettől a világtól-korszaktól és ettől a hangulattól én hatalmas (akár 128 fős) csatákat, változó helyszíneket, filmélményszámba menő háborút várnék.

Ehelyett nyögve-nyelős 1v1 és 2v2-vel (dedikált szerver nélkül), és a fenti kívánalmakat csak megközelítő, eleinte még élvezetes 4v4 az, amivel a játék szolgál. Ez 1-2 napos szórakozásnak tökéletes, de hogy ezzel még hetek múlva is játsszak, azt elképzelhetetlennek tartom, egyszerűen nincs olyan eleme, ami miatt újra és újra elindítanám, ha csak épp nem jön rám, hogy kaszabolnék egyet.

Persze lehet erre azt mondani, hogy a Fifa is csak foci minden alkalommal, na de ott minden meccs más és más. Itt ez korántsem igaz, ráadásul egy adag játék után már nagyon szembeötlőek a hiányosságok, amik főleg a harcrendszert érintik: az elsőre még hatalmasnak tűnő csata ugyanis némi rutint követően annyiból áll, hogy lockolunk, majd megkezdődik a kergetőzés, jobb esetben az érme feldobása és a klikkverseny. Való igaz, hogy a látvány és az animációk nagyon eltaláltak, de ez kevéske ahhoz, hogy feledtesse az alapvető problémákat.

Kellemes háromnapos kalandon vagyok tehát túl és hálás vagyok az Ubinak, hogy megtartották ezt a nyílt bétatesztet, mert így már nem kell azon gondolkodnom, hogy megvegyem-e a játékot, a válasz egyértelmű nem. Nem azért, mert rossz lenne, vagy downgradelt, esetleg többet ígértek, mint amit teljesítenek, erről szó sincs. Az igazság az, hogy azért nem veszem meg, mert a For Honor pont 3 napra elég élvezettel bír.

A végső pontszám a bétateszt alapján került kiosztásra, ebben a single player kampány nincs benne. Tekintve, hogy egy elsősorban multiplayer játékról van szó, amelyből nem hiányzott központi elem, így a pontozást ez nem befolyásolta.

[fb_button]